Utazás a vasutassztrájk körül

(Első nap)

Hiába mutatták meg 60 órás leállással sztrájk-képességüket a vasutas szakszervezetek, a tárgyalóasztalnál nem méltányolják erejüket. Végső erőfeszítésre kényszerűlnek, sztrájkot kell hirdetni, immár határidő megjelölése nélkül. Ahogy azt a törvény engedi és az érdekvédelem logikája diktálja. Kifulladásig - írják az újságok. Megállapodásig - nyilatkozzák az érdekvédők. A naptár február 1-jét mutat.

(Ötödik nap)

Szombat délután. Februári napsütésben fürdik az Andrássy úti palota. Teremtett lélek sincs a MÁV székháza körül. Homlokzatán zászlókat lenget a szél. A vasúttársaság szárnyas kerékkel díszített lobogóját és a gyász fekete szövetét. Előző napon a vasuti főnökségen történt tűzesetben meghalt két alkalmazott. A tűz okát kutatják, állítólag fontos munkaügyi iratok semmisültek meg.

Kedd óta áll a vasút, sztrájkolnak a vasutasok. A MÁV-székházban zajló tárgyalásokat érdeklődéssel figyeli az utazó közönség. A sajtó híradásai szerint közelednek az álláspontok, sokan azt remélik, hét végén létrejöhet a megállapodás. Lesz érvényes kollektív szerződés, bérmegállapodás és munkabéke a vasút reformjának végrehajtásához. Merthogy a felek „csomagban" tárgyalják a vitás kérdéseket, egy füst alatt szeretnék rendezni a dolgokat.

Hátha éppen ez a csöndes hétvége hoz áttörést, gondolom és előre megfontolt szándékkal becsöngetek a portán. Megnyílik a nehéz kapu, de csak azért, hogy kihajtson rajta egy elegáns autó. A nagyhatalmú személyzeti főnök ül a volánnál, a munkaadó erős embere. Ő kifelé tart, én befelé igyekszem. Igazoltatás után bebocsájtanak. Az első emeleti folyosón lévő tárgyaló elött tucatnyi újságíró várja napok óta, hátha történik valami. Érkezésem pillanatában éppen a munkáltató nyilatkozatát osztogatják, melyben a sztrájk felfüggesztésére szólítják fel a szakszervezeteket, mondván: sztrájk nélkül nyugodtabb légkörben lehetne tárgyalni. Emellett cáfolják az érdekvédők állítását, miszerint közelednének az álláspontok.

Ennyi éppen elég, hogy megállapítsam: ide bizony korán jöttem. Egy ilyen szituáció azonban megéri, hogy az ember rááldozza a szombat délutánját. Kényelmesen helyet foglalok az egyetlen szabad széken és bekapcsolódom a folyosói hírbörzébe. Kiküldött tudósítók, vasúti píárosok, szakértők múlatják a délutánt. Időnként föltűnnek a szakszervezeti vezetők is. Borsik, Gaskó és Márkus kollégák meglepően frissek, hangoztatják, hogy készek a tárgyalások folytatására, mert ők nem felfüggeszteni, hanem befejezni akarják a sztrájkot. Ha lehet, minél elöbb.

Újságíró kollégám unja már a napok óta tartó ügyeletet, lenne jobb dolga is a hétvégén, a fenébe kívánja az egész sztrájkot. Helyesli a MÁV-vezetők határozottságát, a kormányzat antiinflációs céljait, sorolja az okozott károkat és szerinte ilyen alapon az orvosok, tanárok és mindenki más sztrájkolhatna. Szakszervezeti lap tudósítójaként becsületből sem hagyhatom szó nélkül az elmondottakat. Azzal „vigasztalom" kedves szaktársamat, hogy a jövő hetet is itt töltheti, mert a jelekből itélve a megegyezés egyenlőre késik, mint a legtöbb vonat.

Néhány méterre üldögélek a vezérigazgató szobájától, elgondolkodom egy kicsit azon, hogy a vasúti főnökök „húzásai" mennyire ismerősek Szekszárdról. Bíróságon támadják a sztrájk törvényességét, megtagadják a szakszervezeti tagdíjak levonását a bérekből, korlátozzák az érdekvédelem működési feltételeit, megkerülik az üzemi tanácsot. Erődemonstráció, agresszív nyilatkozatok, megfélemlítési kisérletek, lejáratások. Éppen csak Günther Schlegel nagy ötletét nem dobták be, pedig de jól hangzott volna, ha mondjuk a mozdonyvezetőket „átigazolják" a MÁV-tól a Malévhoz. Egy váltómozdulattal akár repülhetett volna is a szárnyaskerék. (Vajon a magyar humánpolitikai menedzserek milyen tanfolyamokon tanulják a sztrájkkal kapcsolatos technikákat? Ötleteikkel időnként nagyon kilógnak a demokratikus politikai kulturából.)

Hogy az időt mulassuk, kollégáimmal kikalkuláljuk egy hétfői munkafelvételt feltételező megállapodás forgatókönyvét. A lazább változat szerint szombat estétől fel kellene gyorsulni a dolgoknak, szoros időrendben pedig legkésőbb vasárnap délben. Ehhez képest a sztrájk ötödik napján, szombaton késő délután nem észlelhető semmi mozgolódás. Az Oktogon mögött lebukik a nap, mikor kilépek az Andrássy úti palotából.

(Tizenegyedik nap)

Szolidaritási tüntetés a Közlekedési Minisztrium előtt

Borús időben, rossz hangulatban gyülekeznek a demonstrálók a Közlekedési Minisztérium Dob utcai székháza előtt. Zászlók, transzparensek, hangos zene. Az alkalmi tribün előtt egymás mellett állnak a vasutas szakszervezeti vezetők, a szűk utcában mintegy ötszáz ember szorong. A tüntetők többsége arcról ismeri egymást, java részben érdekvédelmi tisztségviselők, akik pontosan tudják a vasutas sztrájk tétjét.

Az élelmezésipar szolidáris a vasutasokkal

Csalódottak néhányan, akik azt hitték, hogy a péntekre hirdetett tiltakozás elmaradhat, mert hét közben létrejön a megállapodás. Nem így történt. A múló napok egyre kevésbé számítanak. Mindenki titkolni igyekszik, a valóság mégis az, hogy a munkaügyi vitát teljesen átszőtték hatalmi szempontok. A politikához és a tőkéhez közel álló média keményen munkálkodik a közvélemény megdolgozásán. Már csak ürügy a vasutasok munkabeszüntetése. Egyre világosabb: a sztrájktörvény és a szakszervezetek lejáratása a cél. Módszeresen adagolják a „vasutas szappanopera" újabb fejezeteit. Adottak a kellékek, a szerepek és szerepkörök, naponta új fejleményekkel bonyolódik a történet.

Jóságos nagyfőnökök, cégükért aggódó menedzserek, egymással vetélkedő szakszervezeti vezetők, békét akaró munkások, szelíd hatalmasok és mérgelődő kisemberek. A jók küzdenek a rosszak ellen, amit úgy fordítanak az egyszerű nép nyelvére, hogy a rossz ne legyen még rosszabb. Mert a sztrájk károkat okoz, a szakszervezetek hátráltatják a vasút reformját (és mellesleg a polgári jólét eljövetelét). A néző (a munkavállaló) döntse el, kinek az oldalán áll. Bár ugyis mindegy, a honatyák majd elrendezik a sztrájktörvényt. Ebben a médiacsatában a szakszervezeteknek kevés az esélye. (Hol vagy régi Népszava?)

Nem szólhatok? - kérdi a miniszter

A Dob utcai tüntetés egy kicsit beledurrant az előre elképzelt forgatókönyvbe. A tömeg valósággal elzavarja a szónokolni kívánó szakminisztert, aki méltatlannak érzi a vele történteket és Európát emlegeti. Talán joggal, csak éppen megfeledkezik arról, hogy az általa mozgatott vasúti főnökök is dél-amerikai stílusban kezelik az eseményeket.

Kint az utcán országos konföderációk vezetői szólnak az egybegyűltekhez. Mindenki szolidáris a sztrájkolókkal. Bent a minisztérium udvarán, ahova visszahátrált, arról kérdezem Katona Kálmán miniszter urat, hogy nem fél-e attól, a szolidaritási tüntetést szolidaritási sztrájkok váltják föl? Magabiztos a válasza, nem fél. A vasutasok sztrájkja nem kormányzati kérdés, még csak nem is a szaktárca gondja, majd a MÁV vezetői megoldják - magyarázkodik.

Borsik, Márkus és Gaskó kollégák

Mire visszaérek az utcára, véget ér a demonstráció. Megkeresem a húsos kollégákat, akik vidékről felutaztak, hogy társaik nevében is támogatásukról biztosítsák a vasutasokat. (A HDSZ anyagilag is támogatta a sztrájkolókat.) A gyorsan oszló tömegben sikerül néhány szót váltani Márkus Imrével és Borsik Jánossal. Azt mondják, még bírják erővel, kitartanak, sokra értékelik a többi szakszervezet támogatását.

(Tizenharmadik nap)

Vasárnap délelött. A Nyugati pályaudvar csendes és kissé elhanyagolt. Régi utazások emléke kisért. Valahogy abszurdnak tünik itt a sinek mellett, hogy a vasút megujúlását, jövőjét, a reformját valakik munkavállalói érdekvédelem nélkül képzelik el. Amikor a vasutas érdekvédelem immár valódi szakszervezetnek tekinthető, most veszítené el a jövőjét?

Napközben olyan hírek hallhatók, miszerint küszöbön a megállapodás. A délutánt és az estét újra az Andrássy úton töltöm. Úgy látom, a sztrájk órákon belül véget érhet és még napokig folytatódhat. Az eseményeknek már valójában nincs gazdasági racionalitása. Hiába jutottak közös álláspontra a felek a bérek, a kollektív szerződés és a három évre szóló megállapodás tekintetében, a megállapodás fönnakad egy másodlagosnak tekinthető ügyben: a MÁV vezetése nem hajlandó tovább hozzájárulni, hogy a szakszervezeti tagdíjakat levonják a bérekből. Késő este a szakszervezeti vezetők még egy személyes megbeszélést tartanak a vezérigazgatóval, eredménytelenül. Minden jel arra mutat, hogy a munkaügyi konfliktus hatalmi játszmává lényegült.

A lapzárta véget vet a vasutassztrájk körüli utazásnak.

(A fotók a szerző felvételei.)