Magyar hentes Amerikában

Utazni szép és hasznos dolog. Ez a régi megállapítás örökérvényű marad és érvényes akkor is, ha nem hajóval, hanem repülővel célozza meg valaki a sok magyar által emberöltők óta reményekkel telin áhított Új Világot, az amerikai kontinenst. Egy utazás még közeli országban is, de főleg a nagy tengeren túl rengeteg élményt nyújt az újra, hasznos tapasztalatokra érzékeny ember számára. Főleg olyan szerencsés helyzetben, mint amilyenben szerény személyemnek volt része, akinek a rokoni látogatás alkalmával lehetősége nyílt nagyobb területeket is bejárni, s érdekes emberekkel találkozni. Köztük olyan hazánkfiaival, akik idegen környezetben, igazi nagy konkurencia közepette vívták ki a magyar embernek kijáró elismerést, jó hírnevet.

Érdekes volt megfigyelni a nálunk megszokottnak mondható anyagi bizonytalanságtól és gondoktól mentes amerikai ember magabiztonságát, nyugalmát. Hiszen akinek ott munkája van, nemcsak a létbizonytalanságtól mentesül, de könnyebben adja ki a pillanatnyilag 270 forintnál is többet érő dollárját, mint mi az ötvenes érmét.

Ami az élményeket illeti, az Amerikai Egyesült Államokban lépten-nyomon kijut az Európából, s főleg a keletibb részből érkező számára. Nem mindennapi dolog látni a természeti csodák egyik leglátványosabbikát, a Niagara vízesést, hajókázni az Ontario tavon az Ezer sziget elnevezésű vidéken, s megtekinteni a világ legkisebb nemzetközi hídját, amely két tenyérnyinek mondható szigetecske között feszül, s amelynek egyike amerikai, a másik pedig kanadai területen kandikál ki a vízből. Élmény volt a Nagy Almának nevezett metropolisban, New Yorkban sétálni, a Brodwayen, a Times Square-on, a Central Parkban, s bejutni a Lincoln Centerben lévő Metropolitan Opera szentélyébe, a Franco Zeffirelli által rendezett és Placido Domingo által dirigált Bohémélet előadására. És az sem volt utolsó, hogy New Brunswickban a Magyar Házban láthattuk a Munkácsi Amerikában című kiállítást, amely a nagy magyar festőművész Amerikában található munkáit gyűjtötte egybe és tárta a (nem csak magyar) érdeklődők elé.

De talán még ezeknél is nagyobb élmény volt végigböngészni az éppen záróvizsgák utáni diplomaátadási ünnepségek sorát tartó főiskolák és egyetemek végzőseinek listáját. Ezek ugyanis arról árulkodtak, hogy a magyar diákok rendre a legjobbak között találhatók a népes nemzetközi mezőnyben. Így volt ez a New Yersey állambeli Edisonban 30 éve működő Middlesex County Colegge nevű főiskolán is, amelynek egyik fakultása 2000-es promóciójához tartozott Judit lányunk. Nagy elégtétel volt hallani az ő nevét és más magyar neveket az aranydiplomások felsorolásakor.

Kellemes meglepetést jelentett Amerikában, amikor felhívták figyelmünket a - nagybetűvel írandó, mert olyan kiejtéssel emlegetett - Magyar Hentesre. A New Brunswickban csak Pistának szólított magyar származású szaktárs a feleségével jólmenő üzletet tart fenn és vezet a Somerset utcában. A közeli és távolabbi környék magyarjai mellett a magyarul nem tudó helyiek is előszeretettel nyitogatták boltjának ajtaját, mert megismerték a finom magyaros felvágottak, a paprikás szalámi, a házikolbász, a tepertő és egyéb sajátos termékek ízét és már ragaszkodnak ezekhez. Az ügyes és élelmes hentes részint saját feldolgozású húsárút kínál - nagy sikerrel - vásárlóinak, de vannak dolgok, amiket az óhazából szerez be hozzá és mellé, például ízesítőket, paprikát, majonézes tormát és egyebeket. Mindenesetre olyan tekintélyre tett szert a környéken, amelynek láttán a mi mellünk is dagadt a büszkeségtől.

Elmondhatom, hogy ilyen tapasztalatok mellett jó volt magyarnak lenni Amerikában.