Érdekvédők a szőlőhegyen

Jó ötletként, hagyományteremtő rendezvényként került sor a budafoki szőlőhegyen arra a szüreti baráti találkozóra, amelyen részt vettek a szakszervezeti konföderációk vezető tisztségviselői, munkatársai, neves társadalomkutatók, újságírók, érdeklődő hozzátartozók, ismerősök. Ezen a kegyesen barátságos, eső- és szélmentes, napfényes október eleji hétvégén a Promontor Scola Szőlőskertben volt szüretelés, préselés, "mustolás", bicskaverseny, zene és tánc, fő programként pedig két pódiumbeszélgetés: egyik a társadalomkutatók részvételével, a másik meg a szakszervezeti konföderációk vezetőivel. Ebből lássuk - az elhangzás rendjében - a tudós szakértők legfontosabb gondolatait, annak megfelelően, ahogy azt Dura László moderátor kérte a szereplőktől: a "pozitív gondolkodás" jegyében follyék a diskurzus, és ne az aktuálpolitika álljon a középpontban.

Álmok és realitások

Lengyel László: A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején kialakult szakszervezeti válsághoz képest előrelépésről beszélhetünk. Javult a szakszervezetek egymásközötti és a szakszervezetek, valamint a civil szervezetek közötti kapcsolat.

Ágh Attila:A Civil Országjelentés közös elkészítése önmagában is jó dolog. Még akkor is, ha e tartalmas anyagban keverednek az álmok és a realitások.

Thoma László: Extrém pluralizmus bontakozott ki. Üdvözlendő a hat szakszervezeti konföderáció közeledése. Ne feledjük: a szocialista-liberális kormányzatnak voltak mulasztási a szakszervezetekkel szemben. Az Orbán- kormánynak pedig más a szociális karaktere. Eldöntendő: szakszervezeti jövőképet rajzolunk-e föl, vagy utópia-képleteket?

Ágh Attila: Nem lehet a német és a magyar szakszervezeteket összevetni. Szembetűnő a magyar társadalom szolidaritás-hiánya annak következtében, hogy nálunk individuális életvitel alakult ki. Ez a szolidaritás-hiány az oka a szakszervezetek és a társadalom, a közvélemény közötti problematikus viszonynak.

Lengyel László: Most már nem az a kérdés, ki a rendszerváltó és ki nem, melyik az új és melyik a régi szakszervezet. A megfelelés, a teljesítmény alapján kell dönteni. Mi nem vagyunk Németország. Más típusú szakszervezetek a miénk.

Herczog László: A magyar szakszervezetek nem másolhatják a nyugatiakat. Önállóan kell megtalálniuk és kikövezniük a maguk útját.

Thoma László: Nem kell már a kádárizmussal foglalkozni. A kormányok jönnek- mennek, a szakszervezetek maradnak. Egyetértek Ágh Attilával: Magyarország egy individualizált társadalom. Szervezeti szolidaritásra is szükség van.

Ágh Attila: Mi a különbség a legalitás és a legitimitás között? A legalitás jogi szabályozottságot jelent, a legitimitás pedig társadalmi elfogadottságot. Most egy pozitív program, szándék, növelheti a társadalmi elfogadottságot is. Eddig az volt a kérdés, hogyan osszuk el a veszteséget, az áldozatokat. Most pedig az, hogy miként osszuk el a nyereséget. Pozitív összegű "játék" kezdődik, nyerési lehetőséggel.

Új életforma

Dura László: Csendes a tagság, hangos az elit.

Lengyel László: Egy új életforma kialakulása előtt állunk. Ehhez tud-e valamit nyújtani a szakszervezeti mozgalom? Például a szabadidő biztosításában és felhasználásában. Nincs kialakult életforma rendszer. A Fidesz is ebben gondolkodik. Nincsenek erős civil szervezetek. A szakszervezetek váljanak szakmai szervezetekké is. A jobboldal vallásos körmenetei és a baloldal hagyományos május elsejéi között meg kell találni a mai modern formákat. Az olaszoknál, franciáknál gazdagabb a választék. Ezek a sorozatos együttlétek a kávéházaktól a sörözőkig. Az új életformához új formákat, kereteket.

- Nem a régi osztályharcos elemeket, hanem a modern modelleket - erősített rá Thoma László.

A szakszervezet legyen közösség - hangsúlyozta Herczog László-, a szakszervezet tudjon tenni az emberekért. Minél több eredményt ér el az érdekvédelemben, annál inkább erősödik legitimitásuk.

- Ez egy új programtalan ország - jelentette ki Ágh Attila. - Nincs megfelelő programja sem a kormánynak, sem a pártoknak, sem a különböző szervezeteknek. A szakszervezetek úgy tudnák növelni legitimitásukat, ha megszólítanák az ország lakosságát, s olyan programot készítenének, amely együtt tartalmazza a munkavállalók és az állampolgárok igényeit, jogos és reális követeléseit. Ha a szakszervezetek értelmesen szólítják meg a lakosságot, ha a szakszervezetek vidám, borivó, vacsorázó emlékeket fakasztó szervezetek lesznek, ez nagyon pozitív lenne.

Leküzdeni a káoszt

Lengyel László: Én nem várok a szakszervezetektől országos programokat. Erre a pártok, a kormányok hivatottak. Három nagy hálózat érdemel különös figyelmet az életforma alakítása szempontjából: az egészségügy, az oktatás, és a közigazgatás. Ezeket a területeket kellene szakmailag átgondolni.

Thoma László: A szakszervezeteknek, nem gazdasági, hanem szakmai programokat kell kidolgozniuk. A Civil Országjelentés a legjobb szakszervezeti teljesítmény. Ezt kellene tovább gazdagítani, finomítani. A szakszervezeti munka hatékonyságának növelése új stílust igényel. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szegényekre, a leszakadó csoportokra, rétegekre.

Ágh Attila: A szakszervezetek ma mást jelentenek, mint tíz vagy ötven évvel ezelőtt. A megosztottság, a szétforgácsoltság nem jó. Egyesíteni kell a munkavállalókat. Alternatív véleményeket, alternatív programokat. Az emberek várnak a jó, hívó szóra. Le kell küzdeni ezt a káoszt. Az emberek nem tudták, fogalmuk sem volt arról, mi játszódott le körülöttük a rendszerváltás óta eltelt tíz évében.

A társadalomkutatók pódiumvitája után következett a szakszervezeti konföderációk vezetőié. Az érdeklődők figyelmesen hallgatták az elhangzott gondolatokat, ajánlásokat-, s ha nem is értettek mindennel egyet-, jó szívvel fogadták a segítő szándékot. Abban azonban teljes volt az egyetértés, hogy tovább kell fejleszteni a konföderációk közötti együttműködést, s minden módon és eszközzel az összefogás, a szakszervezeti erő növelésén kell munkálkodni.