Szolnokon megnyugodtak az emberek

Két évvel a felszámolás után

Két éve már, hogy az egykori Solami Rt. megingott, majd megdőlt, eszközeit eladták, működését felszámolták. Mi a helyzet most Szolnokon? - kérdeztük Bordács Ferenctől, a Sole-Meat Rt. szakszervezeti bizottságának elnökétől.

Bordács Ferenc

- A mára kialakult helyzetet azzal tudnám jellemezni, hogy megkaptuk az elmaradt munkabérünket, ki a teljes összeget, ki csak részben. Gyakorlatilag 60 millió híján pénzünkhöz jutottunk a Bérgarancia Alapból. Maximum 308 ezer forintig kifizették a járandóságokat, amiből a munkavállaló 154 ezret kapott kézhez. Úgy érzem, hogy helyzetünk a Sole-Meat Húsipari Kft-nél most stabil, beruházások történtek, folyamatos az üzem felújítása, biztató jövőképpel rendelkezünk.

A fennmaradt 60 millió forinttal kapcsolatban esélyünk van arra, hogy belátható időn belül ezt is megkapjuk. A felszámoló pert nyert a Reorg Apporttal szemben első fokon. Az első fokú ítélet kimondja, hogy jogszerűtlen volt az árverés, amikor a Reorg Apport a leányvállalatának tovább adta árverési hatállyal a vagyont. Ha a felszámolónak az esetleges fellebezések után sikerül megnyerni ezt a pert, akkor úgymond visszanyeri a vagyont és fedezet nyílik arra, hogy kifizessék a munkavállalókat. Ezt mi úgy képzeljük el, számunkra az volna a kedvező, ha vagyonmozgás nem történne, hanem a befolyt összeg, amit annak idején a Reorg elvitt készpénzben a befolyt árverésből, azt visszautalnák a felszámolónak, aki abból ki tudna fizetni bennünket. Ez egy nagyon fontos bírósági döntés volt, ami valahol visszaadja az igazunkat, hogy nem minden jogszerűen történt a Solami körül annak idején.

- Úgy tudjuk, hogy az idei bérmegállapodás is megszületett. Milyen eredménnyel?

- Igen, megállapodtunk. Január 1-től 9,5 százalékos bérfejlesztésben egyeztünk meg a munkáltatóval. Mi 11 százalékot szerettünk volna elérni, de végül is egész pontosan 9,87 százalékban sikerült megállapodni. Ezzel a bérszínvonal elmozdult a 69 ezer forintról, 70 ezer fölé kerültünk, ami szolnoki viszonylatban megfelelő, de az iparágon belül még mindig alacsony. Sajnos a környezetünkben elég alacsonyak az átlagkeresetek, ami visszahúz bennünket is. Végül is dolgozunk, s azt tartom fontosnak, hogy Szolnokon nem szűnt meg a húsipari tevékenység, ha nem is olyan nagyságrendben mint régen, de jelen van továbbra is a városban.

- Lehet mondani, hogy az ottani kollégák egy kicsit lélekben is megnyugodtak? Erre utal talán, hogy egy jelentős rendezvényre készül az alapszervezet?

- Igen. A kedélyek megnyugodtak, s tényleg a konszolidáció egyik jele, hogy a tavalyi év után az idén második ízben nálunk rendezzük meg a cégcsoport sportnapját. Ezen a találkozón, amit tesó-kupának neveztünk el, a nyíregyházi, a békéscsabai és a debreceni üzem dolgozóival mérjük össze erőnket. Tavaly közel ezerfős volt ez a rendezvény, s nagyon színvonalasnak ítélték a résztvevők. Az idén június 1. én tartjuk a valamikori MOL-os szabadidőközpontban, a Holt-Tisza parton, egy csodálatos környezetben, ahol a sportolásnak szinte minden lehetősége adott. Szolnok varázsát a víz, a Tisza adja, horgászni is lehet, minden kollégánk kipróbálhatja ügyességét és szerencséjét. Reméljük, minden kollégánk jól érzi magát ezen a napon.