Felemás helyzetben a húsipar

Évek óta elemezzük a húsipar helyzetét. Jankó Ferenc, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke csak ritkán mondhatott jó hírt, hiszen a gondok, problémák jelentős túlsúlyban szerepeltek az értékelésekben. Az már nem is számít jó, avagy rossz hírnek, hogy az iparág jövedelmezőségi szintje 1 százalék körül mozog, ami jelzi, hogy ez nem az a tevékenység, amellyel gyorsan meggazdagodhat a vállalkozó. A Hússzövetség szakértői szerint - annak ellenére, hogy a húsipar termelése tavaly ténylegesen növekedett - az ágazat jövedelmezősége tovább romlott. A romló helyzet oka elsősorban az a felemás helyzet, hogy az elmúlt év első felében még a 2001. évi szinten stagnált az exporttámogatás mértéke, míg a második hat hónapban elfogyott a WTO által jóváhagyott támogatási összeg, és ezért jelentős mértékben csökkent a kivitel, így a vállalkozások bevétele is. Az idei év pedig még nehezebb, hiszen az exporttámogatás megszűnt, s egyelőre nincs információnk arról, hogy az agrártárca tervezi-e az exporttámogatást helyettesítő termelői támogatás meghirdetését.

Korlátozott támogatás

"A feldolgozók komoly választás előtt állnak..."

Az iparág helyzetét az exportorientált piac határozza meg, kezdte mondandóját Jankó Ferenc. A mezőgazdasági támogatások mértéke a különböző jogcímenkénti változások miatt - WTO egyezmény, EU társulási szerződéshez kapcsolódó megállapodások, CEFTA egyezmény - eléggé korlátozottak. A költségvetésből a támogatásokra fordítható összegek is eléggé szűkösek, ám mindezen nehézségek ellenére kimutatható, hogy a húsipar a költségvetés nettó befizetője. A közeljövőben azt is megvizsgálják a Vágóállat és Hús Terméktanáccsal közösen, hogy a támogatási összegek emelése mennyivel növelheti az ágazat költségvetési befizetéseit. Ez azért indokolt, mert az optimális támogatási mérték közvetlen és közvetett előnyöket hordoz, hiszen javítja a külkereskedelmi egyensúlyt, a vidék népesség-megtartó erejét, bővíti a foglalkoztatottak körét, visszaszorítja a feketegazdaságot, javítaná a jövedelmezőségi szintet az egész vertikumban, és még sorolhatnánk. A szövetség és a VHT egyébként azt szeretné, ha a sertés termékpályára vonatkozóan normatív formában hirdetnék meg a támogatásokat.

Az ágazat árbevétele eléri a 350-400 milliárd forintot, ezzel szemben az ágazat össztámogatása 10 milliárd forint körüli, ami 3-4 százalékos támogatottsági szintet jelent. A húsipar export árbevétele csaknem 300 millió dollár, amelynek szaldója 200 millió dollárt meghaladóan pozitív, ha az import húson kívül az import takarmányokat is beszámítjuk. A vertikum tehát jelentősen hozzájárul a költségvetés működtetéséhez, valamint a devizaegyensúly megteremtéséhez. Abban az esetben, ha a támogatási rendszer hatékonyan működik, valamint a termékpálya zártsága is megteremtődik, akkor az ágazat jövedelemtermelő képességét fokozhatják, s a többi gazdasági mutatók is javulhatnak.

Alacsony jövedelmezőség

Az ágazat helyzetének elemzését Jankó Ferenc, a szövetség elnöke rövid visszatekintéssel folytatta. Elmondta, hogy a felvásárlási árak az elmúlt év második felében ugyancsak emelkedtek, mivel a növekvő takarmányárak, valamint az emiatt visszaeső tenyésztési kedv a még piacon maradó gazdákat arra sarkallta, hogy drágábban adják az élő állatokat a feldolgozóknak. Így az első féléves heti átlagos 90 ezer darabra tehető sertésvágás szám jelentős mértékben, heti 60 ezer darabra esett vissza a harmadik negyedévben.

A szakértők szerint a húsfeldolgozók felemás helyzetbe kerültek: miközben a termelésük mennyisége várhatóan emelkedik, ám a jövedelmezőségük - ez átlagosan 0 és 1 százalék között mozog - a kivitel csökkenése miatt elmarad a várakozásoktól. A belföldi fogyasztás sem emelkedett, sőt a vállalatvezetők úgy értékelik, hogy még a szinten tartás is jelentős eredménynek számít ezen a piacon. Elsősorban a késztermékek iránti kereslet esett vissza, míg a tőkehúsok iránti igény enyhe növekedést mutat. Mindez annak a következménye, hogy a hazai piacon a feldolgozók az önköltség-emelkedés egy részét kénytelen voltak áthárítani a kis- és nagykereskedőkre. (Ezek a cégek általában csak az önköltség-növekedés 60-70 százalékát hajlandók elismerni az árban). A kereskedelmi vállalkozások pedig üzleteikben is drágábban adták mind a húskészítményeket, mind pedig a tőkehúst.

A Hússzövetség adatai szerint mintegy 4,5 millió darab sertést hizlalnak évente Magyarországon a gazdák a nagyüzemi feldolgozás számára. Ebből a mennyiségből körülbelül 3-3,5 millió darab fogy el belföldön. A visszamaradó mennyiséget pedig csak a külpiacon lehet értékesíteni. Az exporttal foglalkozó feldolgozók komoly választás előtt állnak, ha ugyanis a veszteségbe fordult kivitelt megszüntetik, úgy elvesztik megszerzett piacaikat. Ha a szállításokat tovább folytatják, az veszteséges helyzetet teremt. A legtöbb feldolgozó a második utat választotta, mivel a harmadik negyedév végén egy 600 millió forintos állami támogatási csomagot hirdettek meg pályázati úton. Ez enyhítette a helyzetet, de nem jelentett megoldást.

Kiszolgáltatott helyzet

Az elsődleges problémát a szakértők abban látják, hogy az Európai Unió országaiban a húsipari termelés közvetett támogatása igen magas, eléri néhol az 50 százalékot. Ugyanakkor Magyarországon ez az arány csak 10-12 százalék. Így az utóbbi időben ez a hátrány tovább növekedett. A cégek pénzügyi gazdálkodását tovább nehezítette az a tény, hogy a fogyasztásra alkalmatlan, vagy megsemmisítésre kerülő melléktermékek elszállításának és átvételének díjai mintegy háromszorosára növekedtek. Ez ágazati szinten körülbelül kétmilliárd forintnyi többletkiadást jelentett a feldolgozóknak. A belföldi piaci igény nem növekszik annak ellenére sem, hogy a belföldi árak jóval elmaradnak a külpiac áraitól, de az indokolható hazai mértéktől is.

Ha volna elegendő tőke, akkor a húsipari cégek is könnyebben vészelnék át a nehezedő piaci anomáliákat. Problémát jelent az is, hogy stagnál a hazai fogyasztás, előnytelen a WTO megállapodás, a keleti piacok elvesztek, a világpiacon jelentős az áringadozás. A Hússzövetség úgy értékeli, hogy a húsipar továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van. A szabályozórendszerrel a tervezhetőséget és a biztonságot kell sugallni a termelők és a feldolgozók számára, miként azt teszik az Európai Unióban is.