Tíz éves a Húsos

Horváth László

Hihetetlen, de igaz, elmúlt tíz esztendő. A szakszervezet, a kedves olvasók és a szerkesztő életében is. Sok víz folyt le a Dunán 1992 óta, sokat változott az ország és nagy változások történtek a húsiparban is. Jó érzés, hogy a Húsos hűséges krónikása lehetett ezeknek a változásoknak. Ezt vállaltuk, ezt elvégeztük, bárki ellenőrizheti, hiszen része lettünk a szakmai és a hazai nyilvánosságnak. Sohasem csináltunk titkot abból, hogy a munkavállalói érdekvédelem szemszögéből követjük az eseményeket, tesszük mérlegre a történéseket.

Nehéz éveket éltünk, de egy pillanatig sem tévesztettük szem elől, hogy a Húsos a szakszervezeti tagok által befizetett tagdíjakból jelenik meg, értük emel szót. Ugyanakkor némi büszkeséggel tölt el bennünket, hogy egy évtizednyi munkával sikerült elérnünk: a szakmában dolgozók minden előítélettől mentesen, szívesen veszik kezükbe a lapot. Amióta pedig interneten is elérhetőek vagyunk, külföldről is egyre több visszajelzést kapunk, hogy a Húsost olvassák, az általunk közreadott információkra és véleményekre figyelnek.

Az évforduló alkalmából lehetne fogadkozni és talán kérni is, de ezzel nem kívánjuk terhelni olvasóinkat. Komolyabb ígéretekre pedig nem futja, mivel a lehetőségeink korlátozottak. Marad a remény, hogy továbbra is fennmarad a lap és szervezi, építi a kapcsolatokat az ország különböző pontján dolgozó húsosok, a munkaadók és munkavállalók, az írások szerzői és olvasói, az egymás iránt szolidáris emberek között.

Köszönjük olvasóink érdeklődését, kitartását, időnként megnyilvánuló kritikáját és szeretetét. Tisztelettel üzenjük, hogy ebből és abból is többet elbírunk a következő években. Minden kedves olvasónak jó egészséget, munkát és megbecsülést kíván a szerkesztő