Biztos munkahely, nagyobb szabadság

Kiss Péter foglalkoztatási és munkaügyi miniszter 2002. május 24.-én a kormányprogram parlamenti vitája során hozzászólásában fontos megállapításokat tett a munkavállalók helyzetének várható alakulásáról. Beszédét rövidítve közöljük. Kopf vége

Tisztelt Ház!

Kiss Péter foglalkoztatási és munkaügyi miniszter

Pokorni képviselő úr a hozzászólásában számon kérte rajtunk, hogy nem foglalkozunk eleget a munka becsületével. S bár ezt egy kritikus megjegyzésnek szánta, én mégis örömmel hallgattam a szavait. Örömmel hallgattam, mert ez változást mutat az elmúlt négy évhez képest: a Fidesz politikusai használják a "munka" szót.

Talán emlékeznek mindannyian rá, a rendszerváltás környékén mindannyian úgy gondoltuk, hogy nemcsak szabadabban, hanem jobban is fogunk élni. A valóság sajnos rácáfolt erre, az elmúlt 12 évben ez illúziónak bizonyult. Bizony, a szabadságunkat, a többség szabadságát korlátozza a szegénység. Nagy baj, hogy ez így van. Pedig az elmúlt négy évben, egy gazdasági növekedés közepette, különösen sokat lehetett volna tenni, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek. S hogy az emberek szabadsága a hétköznapokban is megélhető legyen, magyarán közelebb kerüljünk az európai életkörülményekhez, de ez nem történt meg. Ezt akarja a mi kormányunk most valóra váltani. Európai életkörülményeket Magyarországon, hogy élhessünk a rendszerváltás adta szabadsággal, ne csak néhányan, kiválasztottak, hanem a többség, egész Magyarország, az itt élő emberek mindegyike. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kell valósulnia a jóléti rendszerváltás programjának, szociális fordulatra van szükség.

Bérfelzárkóztatás

Magyarországon egy munkás 200 órával többet dolgozik, mint európai sorstársa, de csak hatodannyit keres. Magyarországon az 550 ezer közalkalmazottból 362 ezer minimálbérért dolgozik, 37 ezer egynéhányszáz forintot kap kézhez - ebből kell megélnie. Magyarországon a 3-4-5 százalékos gazdasági növekedés ellenére - hiszen ekkora a növekedés ’97 óta - a fizetések vásárlóértéke fokozatosan lemarad az Európai Uniótól. S most már a környező országokhoz képest is nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen az utóbbi években immáron Szlovénia, Lengyelország, Csehország után Horvátország és Szlovákia fizetéseinek vásárlóértéke is a magyar fizetések vásárlóértéke elé került. Ez a folyamat nem tartható fent tovább, új irányt választva az európai bérek utolérésének folyamatát kell megkezdenünk.

Egyensúly

Tennünk kell és közösen - ellenzéknek és kormánypártoknak, közéletben szerepet vállalóknak, értelmiségieknek és közvéleményt befolyásolóknak egyaránt - az emberek munkahelyi kiszolgáltatottsága ellen. Ma bizony sok munkáltató, külföldi befektető - és nemcsak a multikról beszélek, hanem a kis- és középvállalkozókról is -, aki otthon gyakorlatilag európai és emberi normák szerint foglalkoztat, Magyarországra érkezve, sokszor vérszemet kapva az elmúlt évek kormányzati magatartásából is, bizony délkelet-ázsiai módon próbál meg foglalkoztatni vagy teremt ilyen viszonyokat a munkahelyeken. Ez ellen tervezünk fellépni, de nem újabb egyoldalúságot akarunk. Egyensúlyt akarunk a munka világában. Három lépést akarunk itt tenni.

1. A kormányzat példával jár el a munkabéke, a párbeszéd intézményeit tekintve ott, ahol ő a munkaadó. Példával jár el, mert ez a példa ragadós, látható módon negatív értelemben is ragadós, de reméljük, pozitív értelemben is az lesz a következő négy évben.
   
   
2. A szabályozásban is az egyensúlyra törekvés hívei vagyunk. Egyensúlyt szeretnénk a munkavállalók pozícióit illetően a Munka törvénykönyve és a munkajogi szabályozás egyéb területén. Egyensúlyt annak érdekében, hogy méltó partnere lehessen a munkavállaló a munkaadónak.
   
   
3. A harmadik lépés a kiszolgáltatottság ellen az új munkahelyek teremtése. Közös célunk - hogy 3-400 ezerrel több új foglalkoztatás legyen Magyarországon. Új munkahelyeket hozunk létre, választási alternatívát a munkaerőpiacon is. Ma alig minden második ember dolgozik Magyarországon. A munkaképes korúak közül 54-56 százalék dolgozik csak. Legalább 3-400 ezer új munkahely kell ahhoz a következő ciklusban, hogy megközelíthessük az évtized végére majd azt a 7-900 ezer új foglalkoztatást, amivel Magyarországon is közel kerülünk a teljes foglalkoztatáshoz, az EU-ban irányadó 70 százalékos foglalkoztatási szinthez. Erős elhatározásunk, hogy a bérköltségek változtatásával és csökkentésével, a befektetők számára a gazdasági környezet vonzóbbá tételével, a versenyképesség javulásával jöhessen létre 3-400 ezer új foglalkoztatás.

Esélyteremtés

Nem csak új munkahelyekről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a meglévő, bővülő munkaidőalapot hogyan tudjuk több ember számára hasznosan felhasználni. Szakmailag ezt úgy mondják, hogy az atipikus foglalkoztatást el akarjuk terjeszteni, úgy, ahogy ezt a világ fejlett országaiban teszik. Magyarul ezt úgy mondják, hogy a távmunkával, részmunkaidős foglalkoztatással, a meglévő munkaidőt több foglalkoztatássá osztva akarjuk munkához juttatni az emberek egy részét. Arra van szükség, hogy a távmunka ne csak a gazdagok és a munkaerőpiacon erősek eszköze legyen - legyen az övék is -, de segítse a munkaerőpiacra való visszatérésben, aki sérült, fogyatékos, munkavégzésében korlátozott, vagy olyan vidéken él, olyan helyzetben van, hogy nem jut el hozzá az infrastruktúra-fejlesztésen keresztül az új munkahely.

Segíteni akarjuk a pályakezdők, a gyesről, gyedről visszatérni szándékozó nőket, a 45 év körül munkájukat elveszítő nőket, az 50 felett munkájukat elveszítő férfiakat, a romákat és a fogyatékkal élő embereket. Ez egy esélyteremtő munka. Nagyon sok jogszabályt és nagyon sok pénzt kell ehhez biztosítani.

Amikor Magyarország munkaerőpiacai megnyílnak a világ előtt, legalábbis az Európai Unió előtt, és előttünk is megnyílik a világ, legalábbis az európai Unió, itt az ideje gondoskodni arról, hogy a magyar munkavállalók, ha elmúltak 30-40-50 évesek, akkor is versenyképesek maradjanak a tudásuk által. S ezt csak az élethosszig tanulás intézményének biztosításával lehet megteremteni. Ehhez az kell, hogy a mai 300 ezer helyett legalább 1 millió embernek legyen meg a lehetősége arra, hogy négy-öt évente megszerezze szakmája legfrisebb ismereteit, a legújabb tudást.

Párbeszéd

Mindezt párbeszédben akarjuk. Magát a párbeszéd intézményeit is párbeszédben akarjuk felépíteni. Érdekegyeztető tanácsot akarunk, és széles közszolgálati párbeszéd intézményét. De úgy, hogy ebben nem diktálunk a partnereknek, hanem javaslatot teszünk, és meg akarunk velük állapodni. Megállapodási célú tárgyalásokat kezdeményezünk velük, nemcsak a szűken vett munkajogi kérdésekről - így aztán nemcsak a korábban, most működő Országos Munkaügyi Tanács keretei között -, hanem minden olyan kérdésről, amelyik társadalmi-gazdasági körülményeket érint, és meghatározza a munkaadók, a munkavállalók viszonyrendszerét. Szeretnénk megnyerni őket a programunknak, hogy közösen léphessünk fel azért, hogy növekedjék milliók szuverenitása Magyarországon.