Párbeszéd szünetjelekkel

Szakszervezeti vezetőket látott vendégül november 26-án a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szakszervezeti szakosztálya. A beszélgetés, amelynek témája az érdekvédelem és a szakszervezetek társadalmi szerepének alakulása volt a kormányváltás óta, érdekes megállapításokat hozott felszínre. Ebben tagadhatatlanul közrejátszhatott, hogy előző napon Medgyessy Péter miniszterelnök parlamenti szavazásra hivatkozva lemondta megjelenését az MSZOSZ kibővített választmányi ülésén, a közszféra szakszervezetei pedig bejelentették egy közös sztrájkbizottság megalakítását, hogy a kormányt valódi bértárgyalásra kényszerítsék. Az újságíró-szövetségbe meghívott érdekvédők, Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnöke, Kordás László, az MSZOSZ alelnöke és Simon Dezső, a Vasutas Szakszervezet elnöke a közel másfél év mérlegét megvonva, az eredmények hangoztatása mellett nem titkolták csalódottságukat sem.

Kecsegtető volt az indulás - utalt Szabó Endre a Medgyessy-kormány első 100 napjának intézkedéseire, az 50 százalékos béremelésre -, de a folytatásban sok homok került a kerekek közé. A közszférában több kérdésben - kórháztörvény, egészségügyi dolgozók jogállása, társadalombiztosítás ellenőrzése - nem sikerült dűlőre jutni az országos érdekegyeztetésen, a szakszervezetek és a kormány kapcsolata "problematikussá vált", különösen a bérezés terén. A feszültségeket alapvetően az okozza, mondta Szabó, hogy az 50 százalékos bérintézkedést a szakszervezetek kárpótlásnak tekintették a közszféra elmaradott béreinek kompenzálására, a kormány viszont úgy tűnik, hogy előlegnek gondolta, amivel évekre megoldottnak véli a terület gondjait. - Vannak pozitívumok, de többet és jobbat vártunk - összegezte véleményét a SZEF elnöke.

Hasonló következtetésre jutott Wittich Tamás, aki váratlan akadály miatt nem tudott részt venni a beszélgetésen, de véleményét hosszabb levélben megosztotta az újságírókkal. Az MSZOSZ elnöke szerint 2002 nyarán az országos érdekegyeztetés visszakapta az előző kormány által elvett, a munkavállalók reálbér-pozícióijának alakulását befolyásoló jogosítványait, újra tárgyaló asztalhoz ülhettek a szakszervezetek a költségvetést, az adókat és a járulékokat érintő kérdésekben. A felső szintű érdekegyeztetésben bekövetkezett "szemléletváltás" felértékelte a szociális partnereket, és pozitív kisugárzása volt megfigyelhető az érdekegyeztetés alsóbb szintjein is. Ugyanakkor, vetette papírra a versenyszféra munkavállalóinak első számú képviselője: 2003 nyarán a kormány "partvonalon kívülre tette" a szociális partnereket. A nyári kormányülést követő bejelentések a 2004 évi költségvetési, adó-és járuléktervekről a partnerek véleményének kikérése nélkül történtek. Az elhúzódó koalíciós vita, az egymásnak ellentmondó és zavartkeltő nyilatkozatok, nemcsak a kormány kommunikációjának, hanem az érdekegyeztetésnek is a kárára váltak. Kifejezetten ártalmasnak tartom, hogy ősszel a kormány minimálbér-emelési javaslatának bejelentése a korábbi rossz emlékű szerda reggeli interjúkra emlékeztetett. Ártott az is, hogy a költségvetési szférát érintő létszámcsökkentés bejelentése hasonló módon történt.

Wittich úgy véli, hogy lassú az előrehaladás az ágazati szintű érdekegyeztetés kialakításában is. Nekem az a meggyőződésem - fogalmazta meg levelében -, ha azt akarjuk, hogy Magyarországon az emberek túlnyomó többségét védje kollektív szerződés, ez csak az ágazati szintű kollektív szerződések megkötésével és azok kiterjesztésével lehetséges. Az európai uniós példák is azt támasztják alá, hogy az érdekegyeztetés domináns szintjévé a középső szintnek kell válnia.

Kordás László, az MSZOSZ alelnöke a fentiekhez hozzátette, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács működésében sok a zavaró tényező, gyengék az előterjesztések, utólsó pillanatban készülnek el fontos elemzések és sok a formalitás. Bizonyos kérdések tárgyalását az OÉT-tól szakágazati szintre kell terelni. Fontos, hogy minél több munkavállaló kerüljön kollektív szerződés hatálya alá. A szakszervezetek jövőképéről szólva Kordás azt mondta, hogy az érdekvédőknek maguknak kell megteremteni a presztízsüket, szerepet kell vállalni a munka világán túl is, s olyan országoktól kell tanulni, ahol magas a munkavállalók szervezettsége.

Simon Dezső, az egyik legnagyobb szakági vezető kifejtette, hogy az EU-csatlakozással versenyhelyzet alakúl ki a korszerűségben egyébként is elmaradt MÁV-nál, ami szükségessé tesz egy vasúti reformot, megfelelő költségvetési támogatással. Reformot persze csak munkabéke mellett lehet végrehajtani. Simon szerint azonban a kormány reform helyett válságmenedzselésről döntött, ezért reform nem várható, csak 11 ezer ember elküldése, amit a szakszervezet nem tud kezelni, mert most is sok a túlóra. Ebben a helyzetben - mondta a vasúti érdekvédő a miniszterelnökkel való találkozásra utalva - "nagyon nehezen éltem meg, hogy nem jött el a szövetségesem".

A jó hangulatú, őszinte eszmecserén, ahol a szakszervezeti lapok nagy többsége képviseltette magát, még számos kérdés szóba került. Az elhangzottak azt tükrözték, hogy a szakszervezeti vezetők keresik a módját, hogy a kormánnyal folytatott párbeszédben, a kialakult "szünetjelek" kioldásával javítsanak a tárgyalási pozíciójukon.