Mi várható az élelmiszeriparban?

Beszélgetés Kapuvári Józseffel, az ÉDOSZ elnökével

A magyar élelmiszeriparban is egyre szaporodnak a kérdőjelek, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolni május elseje után. Ám függetlenül az uniós csatlakozástól, tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar részesedése a bruttó nemzeti össztermékből folyamatosan csökken. Míg 2002-ben a GDP-ből 6, 2 százalékkal részesült az élelmiszeripar, addig három évvel ezelőtt ez az arány 7 százalék körül mozgott. Kapuvári Józseffel, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének (ÉDOSZ) elnökével sorjába vettük, hogy a csatlakozás után milyen gazdasági trend várható, s az miképpen befolyásolja a magyar élelmiszeripar, benne a húsipar jövőjének alakulását.

Kapuvári József elnök

Az már most megjósolható, hogy jelentős átrendeződés várható az élelmiszergazdaság egészében, hiszen ez az átrendeződés már most is zajlik, kezdte mondandóját Kapuvári József, aki a HDSZ mellett az ÉDOSZ szövetségnek is vezetője. Ez az átrendeződés a termelés további csökkenését vetíti előre, tehát a bruttó nemzeti össztermékből az ágazat részesedése abszolút értékben is mérséklődik. S ez meghatározza a további folyamatokat is, bár nem egyformán érinti ez az élelmiszeripar 18 ágazatát. Ezek közül a hús-, a baromfi- és a tejipar az, amelyik jelentős strukturális gondokkal küzd. Nem véletlen, hogy ezen ágazatok szereplői több hátrányt, mint előnyt vélnek felfedezni a csatlakozásban.

Elveszett munkahelyek

A három leghangsúlyosabban érintett élelmiszeripari ágazat a már említett hús-, baromfi- és tejipar. Ha tavaly nyár végétől összeadjuk, hogy ezekben az iparágakban hány üzemet, gyárat zártak be, akkor legalább nyolcezer munkahely veszett el ez év április végéig. Amit viszont sokkal nehezebb megjósolni, hogy milyen mértékű zöldmezős beruházások indulnak, s ezekben milyen lesz a foglalkoztatás. Egy azonban biztos, a zöldmezős beruházások nem kompenzálják a munkahelyek megszűnését. A zöldmezős beruházásoknál ugyanis a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák. Ezek a technológiák pedig az emberi munkaerőt igencsak mérsékelten veszik igénybe.

Az elnök szerint ezért mindenképpen állami beavatkozásra lenne szükség annak érdekében, hogy az elveszett munkahelyek helyett újak létesüljenek. A szakszervezetek már eddig is többször felvetették, hogy készüljön egy felmérés arról, hol, milyen munkahelyvesztéssel kell számolni. Ha ez a munka rövidesen elkészül, akkor a konkrét lépések is megtehetők. Kapuvári Józsefnek meggyőződése, hogy a kormánynak célzott forrásokat kellene biztosítani erre a területre. A tömeges munkahelymegszűnést ugyanis nem lehet piaci eszközökkel kezelni. Az embereket át kell képezni, s ehhez meg kell találni a megfelelő formát és szakmákat is. A munkahely nélkül maradt embereknek továbbra is el kell tartaniuk a családjukat, s még ha kapnak is végkielégítést, az gyakran nem tart ki addig, amíg új jövedelmi forráshoz jutnak. Érdemes volna a kormánynak megfontolnia, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar elbocsátott dolgozói számára - miként tették ezt az osztrákok a csatlakozás után - külön pénzügyi, átképzési alapot hozzon létre. Az osztrákoknál annak idején a szövetségi kormány, a tartományi kormányok és a munkaadók pénzt adtak be egy alapba, hogy a megszűnő mezőgazdasági és élelmiszer-ipari munkahelyekről felszabaduló munkavállalókat átképezzék, problémáikat kezeljék, s ideiglenesen, amíg az illető el nem helyezkedik, támogatást nyújtson. Mi is ezt szerettük volna elérni, hangsúlyozta az elnök, de jó magyar szokás szerint ezen a területen is késében vagyunk. Igaz ugyan, hogy források vannak a munkaerő átképzésre, de ebben a helyzetben - lévén, hogy speciális a problémakör - célzottan kellene a forrásokat meghatározni és elkülöníteni. A legveszélyeztetettebb ágazatokban - hús, tej, baromfi - ugyanis a csatlakozás után rövid időn belül felerősödnek majd ezek a problémák,. S nem csak az iparban, hanem a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági termelésben is.

Világpiaci hatások

Erre a helyzetre a szakszervezeteknek is fel kell készülniük. A belépés után a világpiaci mozgás hatásai erőteljesebben érződnek a magyar gazdaságban is. A globalizációs folyamatok hozzánk is fokozott mértékben begyűrűznek. A csatlakozás után az egész gazdaságban várható egy újabb tulajdonosi átrendeződés, vagyis a privatizáció egy második nagy hulláma ér el bennünket is. A szakszervezet eddig sem fogadta el a gyárbezárást, mint megoldást, s minden esetben tiltakozott is ellene. Nehéz és komoly tárgyalások folynak egy-egy ilyen esetben. A magyar szakszervezetek tárgyalási pozíciói lényegesen megerősödtek azzal, hogy 2002-ben a magyar munkajogba is bekerült az az uniós irányelv, amely szerint gyárbezárás, részleges megszüntetés, kiszervezés, átstrukturálás, csoportos elbocsátás esetén a döntést megelőzően legalább 15 nappal konzultációt kell a tulajdonosoknak folytatniuk a szakszervezettel, üzemi tanáccsal. S azt is tartalmazza az irányelv, hogy valamilyen megoldásra jutnia kell a két félnek.

A tárgyalásokon a szakszervezeteknek az a céljuk, hogy halasszák el a gyár bezárását, netán ne az egészet zárják be, s csökkentsék az elbocsátandó munkaerő létszámát. Az is jó lépés, ha a munkáltató új munkahelyet ajánl fel. Ha végképp nincs más megoldás, mint a bezárás, akkor egy szociális intézkedési tervet kell készíteni, amelyben a pénzeszközöket minél magasabb szintre emelik. Magyarán: a végkielégítést minél nagyobb összegben kell meghatározni, az átképzésre munkaügyi eszközrendszert szükséges kialakítani. Erre egyébként már vannak példák, a legismertebbek közül a Danone, a Ringa, a Kraft esetében. Egy-egy ilyen szociális terv részletesen rögzíti a tennivalókat. A szakszervezetnek ugyanis sem gazdasági eszköze, sem politikai ereje nincs arra, hogy a folyamatokat megakadályozza. Ez nem is célja, mert nem állhat a fejlődés útjába, de a feszültséget oldhatja, és az embereket jobb pozícióba hozhatja. Erről szól az érdekvédelem, az érdekképviselet.

A magyar élelmiszeriparban magas a vállalkozások száma, hiszen tavaly - az ÉFOSZ adatai szerint - 7162 vállalkozás működött a magyar élelmiszeriparban. Az ágazat 2200 milliárd forint értéket hozott létre 2002-ben (ez adta a GDP 6,2 százalékát). Ebben az adatsorban mindazon vállalkozások szerepelnek, amelyekben legalább négy alkalmazottat foglalkoztatnak. A foglalkoztatottak száma összesen 128 ezer fő, de ebben nem tartják nyilván a kisegítő családtagokat foglalkoztató vállalkozásokat. Ha ezeket is beszámoljuk, akkor mintegy 150 ezer emberről beszélhetünk. De hogy milyen erős a termelési koncentráció, azt az bizonyítja, hogy a vállalkozások 5 százaléka adja a bruttó termelés 77 százalékát, s az export 88 százalékát. A termelés tehát már most is koncentrálódott, amit az is jelez, hogy az elmúlt öt évben a vállalkozások méretei átlagosan a duplájára növekedtek.

A láncok erősek

Az élelmiszer- és kereskedelmi láncok hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni, hangsúlyozta az elnök. A láncok olyan erősek, hogy a tárgyalási pozíciókat csakis az erők koncentrációjával lehet javítani. A szétszórt élelmiszeriparnak rosszak a tárgyalási pozíciói. Ugyanez vonatkozik az alapanyag termelőkre is, s ha együtt lépne fel a két ágazat, akkor a piaci oldalon is hatékonyabban volnának jelen. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar fogyasztó veszi meg és fogyasztja el az itthon gyártott élelmiszerek 90 százalékát. Ez nagyon jó arány, hiszen az Európai Unióban ez az átlag 80-82 százalék. A legrosszabb helyzet ebből a szempontból Ausztriában van, ahol az élelmiszerek 46 százaléka importból származik. Ebből adódóan megjósolható, hogy a magyar élelmiszeriparnak mintegy 10 százalékos piacvesztéssel kell számolnia a csatlakozás utáni években, ugyanis várhatóan nem lesz tartható a 90 százalékos piaci részesedés. S ez nem azért van, mert a magyar élelmiszerekkel baj volna. A magyar élelmiszerek biztonságosak, jó minőségűek, s mindenféle élelmiszer-biztonsági előírásoknak is megfelelnek. Ha mégis az EU-átlagra csökken a hazai élelmiszerekből a fogyasztás, akkor az elfogadható. Ami pedig az élelmiszerek áremelkedését illeti, azt Kapuvári József kizártnak tartja. A piacvesztés ugyanis éppen abból az árverseny miatt fog bekövetkezni, aminek következtében nem emelkedni, hanem csökkeni fognak az árak. Legalább is a belépés után egy-két évig. Azután az árak olyan mértékben emelkednek, ahogy a jövedelmek. Ezt igazolja a világpiaci mozgás is. A verseny tehát nem engedi, hogy emelkedjenek az árak. Ha valami okból holnap 2000 forintra emelkedne a karaj kilogrammonkénti ára, akkor a magyar húsipar rövid időn belül bezárhatná a kapuit. Az EU egységes piacán szintén nagy az ármozgás. A dán keresetekhez igazodik a dán élelmiszer árszintje, a görögéhez pedig a görög árszint. A kettő között akár 50 százalékos eltérés is mutatkozhat. Egyébként a világpiaci tendencia azt mutatja, hogy az élelmiszerek árát csökkenteni kell hosszú távon.

Egységes érdekvédelem

Az élelmiszerbiztonság ma kulcskérdés az Európai Unióban. A magyar húsiparban a 350 vágóhelyből - ennyit tartanak nyilván - jelenleg alig 20 felel meg az uniós feltételeknek. Ehhez további 40-50 húsfeldolgozó szerezheti meg a jogosítványt, tehát a csatlakozás után mintegy 70 feldolgozónak lesz esélye az uniós piacon megjelennie. Az élet eldönti, hogy valóban be kell-e 280 feldolgozót zárni. Csak az maradhat versenyben, aki igazolni tudja a "termőföldtől az asztalig" a termék útját. S tudja igazolni, hogy az általa előállított termék biztonságos, jó minőségű. A magyar fogyasztó bízik a magyar élelmiszerek biztonságában - nálunk nem volt BSE, dioxin-ügy stb. - s ezt a bizalmat nem szabad elveszíteni a csatlakozás után sem. S ha a magyar szakszervezeti mozgalom is hatékonyan szeretné az érdekképviseletet megvalósítani, számára is elkerülhetetlen az a koncentráció, amely a világgazdaságban végbemegy. A csatlakozás után egy 436 milliós egységes piacon kell helytállni, ami számunkra új helyzet. Csakis egy tömörödő, egységes szakszervezeti eszközrendszerrel, szellemi háttérrel tudná a szerepét igazán jól betölteni a mozgalom. Ha marad a jelenlegi, szétforgácsolt helyzet, akkor csak részeredményeket tudunk elérni, mondta végezetül Kapuvári József.