Nyárvégi jegyzet

Hallgattuk egymást a nyárvégi negyvenéves érettségi találkozón, és közben az a benyomásom támadt, hogy előrelopakodnak a nyugdíjas évek. Egyre kevesebben tudják kidolgozni az aktív éveket, kénytelenek előrehozott vagy rokkant nyugdíjba menekülni a munkanélküliség elől. Vállalati csődök, átszervezések, munkahelyi egészségkárosodások tizedelik az ötven feletti korosztályt. Az egykori gimnáziumi osztálytársak javarésze már nyugdíjas vagy munkanélküli, akik még állásában vannak, azok is számolgatják a hónapokat, latolgatják az esélyeket, hogy kihúzzák-e addig, amíg jogosultak lesznek ellátásra. A kilátásokat illetően egyetlen osztálytársunk - egy adószedő - nyilatkozott úgy, hogy bizonyosan dolgozni tud 62 éves koráig. Ez a reprezentatívnak nem nevezhető felmérés arra utal, hogy messze tűntek azok az idők, amikor a nyugdíj előtti évek az életpálya csúcsát jelentették, a keresetekből lehetett félretenni, tartalékolni a későbbi évekre. A mai helyzet egészen más, nem éppen rózsás, és ennél csak nehezebb lesz a jövőben, mivel a mi évjáratunkat még nagyobb létszámú korosztályok követik. Egyre nagyobb lesz a torlódás a nyugdíj felé vezető úton. Miközben egyre többet hallani arról, hogy tovább kell emelni a nyugdíjba vonulás korhatárát. Lehet, hogy ez lesz majd a fő témánk a következő érettségi találkozón?

Életöröm és mélabú címmel újabb kötetet jelentetett meg Kárpáti Sándor, lapunk állandó szerzője, az öregedés színeiről. A kézbe illő szép kis kötetet azzal a bejegyzett baráti figyelmeztetéssel adta át, hogy vigyázat, közeleg a nyugdíjas élet. Igazán nem vehetem komolyan ezt a dedikációt, mert szerzőnk tizenegy könyvet írt meg azóta, amióta nyugdíjba ment.( Lehet, hogy tizenkettőt.) Ettől a veszélytől kellene félni, kérdeztem tőle álszerényen? Egyébként a könyvben egy helyütt arról olvastam, hogy az amerikai „baby-boom” őszülő generációja jobb munkaerőnek bizonyúl, mint bárki gondolta volna. A jobb életkörülmények miatt kitolódó életkor okán a hatvanasok, hetvenesek bírják a tempót a fiatalokkal. Egyre több 60 és 70 év feletti amerikai szeretne részmunkaidőben dolgozni. A kutatók szerint ez fizikailag és szellemileg is karban tartja az embert. Mit lehet ehhez hozzátenni? Tiszta Amerika!

A közszolgálati rádió egyik vezetője arról nyilatkozott, hogy az adóik hallgatósága főként az ötvenen túli korosztályok köréből kerül ki. Ezen egy kicsit elgondolkodtam, és felmerült bennem a kérdés, hogy hol fordulnak elő nagyobb rajokban az ötvenen túliak hadai. Általános tapasztalat, ehhez nem kell nagy felismerés, hogy az orvosi várótermekben több a deresedő fej. A közelmúltban egy bécsi piacon pedig azt figyeltem meg, hogy az ott időző emberek többsége átlépte az ötödik ikszet, de ezzel teljesen egybevágnak hazai tapasztalataim is. A piac jó hely egy unalmas délelőttön. Ezen kívül a hétvégi házak környékén is felülreprezentált ez a korosztály, ugyanúgy, mint például a szakszervezetekben. Az emlékezet orsóját pergetve fogadást mernék kötni, hogy az Operaház előadásain is több az idősebb, mint a fiatalabb évjárat. A televíziós előadások alapján pedig megkockáztatom, hogy a választási gyűléseken is dominálnak az ötvenes és idősebb szimpatizánsok. Állítólag a közigazgatásban is az idősebb tisztviselők felé mozdul el a mérleg, az egészen fiatalok mellett ők intézik zömmel az ügyeket. Ameddig hagyják őket.