Pillantás a magasból

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hibákról, tanulságokról, tennivalókról értekezett január végén egy fizetett hirdetésben. Egy ilyen cikkben azt ír az ember, amit akar (azért fizet), és az olvasónak sem kötelező készpénznek venni a közölteket. Ezt előrebocsátva szeretnék néhány megjegyzést fűzni a Szembenézés című íráshoz.

A szocialisták Köztársasági téri politikai fórumainak alkalmi látogatójaként tudom - bár nehezen viselem -, hogy magukat baloldalinak tartó emberek órákat képesek beszélni anélkül, hogy a szakszervezet szót kiejtenék a szájukon. Gyurcsány Ferenc 30 oldalas munkájában ugyan találtam egy utalást, miszerint „a tőke, a munka és az állam hagyományos, nemzeti alapú egyezkedésére épülő politika mozgástere radikálisan lecsökkent”, de a szakszervezetekről nincs mondanivalója. Egyébként az idézett passzuson elgondolkodhatnak azok, akik erős illúziókat táplálnak az érdekegyeztetés intézményei iránt. De nem csak őket teszi hidegre a szerző, hanem mindazokat, akik remélik, hogy a megszorítások után visszatérhet a „jóléti rendszerváltás” politikája.

Azt írja a miniszterelnök, hogy „a legsúlyosabb következménnyel az jár, hogy 2001-et követően a szociális célok önmagában indokolható, de egyoldalú és hibás szerkezetű követése jelentős veszteséget okozott a modernizáció terén”. Sokadszor mondja el ezt a kritikát - a szakszervezeteknek szólóan is - Gyurcsány Ferenc.

Itt álljunk meg egy szóra! A szocialisták 2002. évi kampánya idején Gyurcsány Ferenc nem nagyon forgolódott a frontvonalban, amit tud, azt feleségétől tudhatja, aki Medgyessy Péter stábját vezette. Mindenről azonban Klára asszony sem értesülhetett, mert az egész kampány meglehetősen széteső volt, mezei hadak harca reguláris seregek ellen. (Az ellenzék vezérei máig nem hiszik el, hogy magukat okolhatják a vereségért.)

Mindebből itt és most csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a 2002. évi választás után megalakult Medgyessy-kormányra nem nehezedett szakszervezeti nyomás. A versenyszféra ágazati szakszervezeteivel kötött megállapodás nem tartalmazott egyetlen követelést sem, amit a szocialisták előzetesen ne deklaráltak volna. A közszféra szakszervezetei pedig - bizonyos fokig érthetően - a kampány során lavíroztak a szembenálló felek között, semmilyen kötelezettséget nem vállaltak, amiért a győztestől ellentételezést kérhettek volna. A közszférában végrehajtott 50 százalékos azonnali béremelés magukat az érintetteket lepte meg a legjobban. Bőven elégedettek lettek volna, ha ez az ígéret két-három év alatt, követelményekhez kapcsolódva teljesül. Mellesleg: Medgyessy Pétert a kampányígéretei felsorolása után mindig emlékeztette hallgatóit, hogy bankár, tud számolni. (Hát, nem tudott!) Nem értem Gyurcsány Ferencet, miért akarja elhitetni, hogy a szociális intézkedések okoztak veszteségeket a modernizáció (értsd: felzárkózás, reformok) terén. Talán elfelejtette, hogy az ezredfordulót követő években az egész politikai elit egyetértett abban, hogy a Bokros csomagot követő „hét szűk esztendő” után valamit juttatni kell a népeknek, mert egy végletesen kifáradt társadalommal aligha lehet megkockáztatni az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazást. Nem is szólva - a demokrácia bázisát adó - középosztály vészes elvékonyodásáról.

Kár, hogy a miniszterelnök írását - amit értékelhető intellektuális igény szült - elmosta a kordon-ügy, különben lehetőséget adott volna tényleges szembenézésre, érdemi párbeszédre a rossz kormányzásról és annak következményeiről. Így csak pillantás volt a magasból.