Beszámoló a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének 2005-2009. évi tevékenységéről

Írta: Kapuvári József elnök

A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének (HDSZ) 2005. decemberi kongresszusa óta a társadalmi háttér, az érdekvédelmet meghatározó intézményi feltételek nem változtak lényegesen. A folytonosság jellemezte a már két évtizede működő Országos Érdekegyeztető Tanács munkáját, nem változott a szakszervezeti konföderációs struktúra, folytatták tevékenységüket a régi partnerek, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége és a Magyar Húsiparosok Szövetsége. Míg a társadalmi környezetet az állandóság, a gazdasági feltételeket a változás, a helyzet romlása jellemezte. Ez a kettősség határozta meg a munkavállalói érdekvédelem mozgásterét.

I.Társadalmi környezet

Az előző kongresszus idején már közel egy éve tagjai voltunk az Európai Uniónak, túl voltunk az első tapasztalatokon, a pártok készültek a parlamenti megmérettetésre. A 2006-os választások politikai szintéren nem jelentettek új feltételt, hiszen a megelőző időszak szocialista-liberális kormánya folytatta a kormányzást. Az új kormány változó intenzitással, de folytatta a párbeszédet a szociális partnerekkel. Ennek köszönhetően az Ágazati Párbeszéd Bizottságokról az idei évtől kezdve törvény is rendelkezik, ugyanúgy, mint az Országos Érdekegyeztető Tanácsról. A társadalmi környezet stabilitása azt is jelenthetné, hogy a szakszervezetek, köztük a HDSZ jó feltételek között végezhették munkájukat. Ez a látszólagos stabilitás azonban csak az országos minimálbérek, valamint bérajánlások formájában jelentkezett. Sajnos nem készült el a hosszú évek óta tervezgetett új Munka Törvénykönyve, a meglévő viszont többször módosult, legtöbb esetben nem a munkavállalók javára.

Az Ágazati Párbeszéd Bizottsághoz fűződő szakszervezeti remények sem teljesültek minden esetben, mivel a munkáltatók érdeklődése nem túl élénk ezen jogi keretben folytatott munka iránt. Remélhető, hogy az említett két törvény megjelenésével a párbeszéd új lendületet vehet.

A szakszervezetek számára kihívást jelenthet, hogy a jövő évi parlamenti választások mennyiben változtatják meg a társadalmi környezetet, habár a HDSZ álláspontja szerint a szakszervezeti tevékenység fő iránya rendszereken, pártokon és kormányokon felül áll. Az Európai Unió kultúrájának szerves része a munkáltatók és a szakszervezetek, valamint a kormány közötti párbeszéd.

II.Élelmiszeripar, húsipar

A magyar gazdaságban folytatódik az a tendencia, hogy mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar részaránya folyamatosan csökken a bruttó hozzáadott érték előállításában, valamint a foglalkoztatásban és ez igaz a húsiparban is.

Az elmúlt négy évet tekintve a gazdasági növekedés az első két évben még mintegy 4 százalékos volt, de 2007-től kezdve napjainkig drámaian visszaesett, az idei prognózisok mínusz 6 százalékot meghaladó csökkenéssel számolnak. Ugyanez igaz a reáljövedelmekre, amelyek 2007-től ugyancsak jelentősen csökkentek.

A két fő nemzetgazdasági mutató romlása természetesen kihatott az élelmiszeripar, húsipar helyzetére is. A húsipar helyzetének javulásához szükség lett volna a növénytermesztés és állattenyésztés arányának az utóbbi javára történő jelentős módosulásához. Ezzel szemben a magyar mezőgazdaságban a növénytermesztés és állattenyésztés aránya jelenleg 56,9-43,1 százalék, a kormánynak nem sikerült – bár meghirdette - az arányt megfordítani.

Magyarországon az élelmiszeriparból piacra kerülő termékmennyiség szinte folyamatosan, évi 4-5 százalékkal csökken. Ha az EU-ba történő belépés előtti évet tekintjük viszonyítási pontnak, 2008-ra 18 százalékkal csökkent az iparág értékesítése, ezen belül a belföldi piacon 24 százalékkal. Ugyancsak drasztikus mértékben csökkent az ágazat jövedelemtermelése. Ezek a tendenciák természetesen a húsiparra is érvényesek. 2008-ban a feldolgozóiparon belül az élelmiszeripar részesedése már csak 9,8 százalék volt.

A húsipar a maga bruttó termelési értékével az egész élelmiszeripari termelési érték 9,3 százalékát adta 2008-ban és ezzel a tejipar mögött a második helyen áll. Ha csak a 2008. évi belföldi értékesítési adatokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a húsipar is jelentős veszteségeket szenvedett el. Az élelmiszeripart, köztük a húsipart is kétirányú nyomás éri, egyrészt a fizetőképes kereslethez képest drága alapanyagok, másrészt a kereskedelmi láncok felől. A húsipar is csak igen korlátozottan tudja áraiban a költségei növekedését érvényesíteni, romlik a teljesítmény és folytatódik a tartalékok felélése.

Már 2005-ben is gondot okozott, hogy folyamatosan csökkent a vágósertések száma és bekövetkezett az, amit egyes szakemberek előre jeleztek, hogy az akkor még 4 millió feletti vágóállat felvásárlás 4 millió alá csökken. A számok azt mutatják, hogy az ország sertésállománya a 2005 évi 4.194.000 darabról 2008 végére 3.383.000 darabra esett vissza. Ezekből az adatokból jól megítélhető a szakmánk helyzete is. Csökkenő vágóállat, csökkenő termelés, csökkenő foglalkoztatás. A legszomorúbb talán, hogy a versenyképesség és a jövedelemtermelő pozíció folyamatosan romlik, és nem látszódik, hogy mitől változna a következő időszakban ez pozitív irányba. Az alacsony jövedelemtermelő képesség miatt nem termelődnek meg azok a források, amelyekből fedezni lehetne az élelmiszerbiztonsággal, környezetvédelemmel összefüggő növekvő beruházási igényt. A húsipar helyzetét továbbra is az EU csatlakozás következtében kialakult egyenlőtlen feltételek mellett végbemenő piaci helyzet és éles konkurenciaharc jellemzi.

Mindennél többet mond, hogy 2009-re az élelmiszeripar, köztük a húsipar a belföldi piacon óriási veszteségeket szenvedett el, a hazai termékek részaránya az EU belépés előtti 90 százalékos szintről 70 % alá esett vissza. 2005-ben azt mondtuk, hogy erős válságjeleket mutat a húságazat, ma kimondhatjuk, hogy válságban van.

III.Foglalkoztatás

A legalább 5 főt foglalkoztató élelmiszeripari vállalkozásoknál tovább folytatódott az a trend, hogy a létszám folyamatosan csökken. Míg 2005 elején 115.900 fő volt alkalmazásban az agrártárca adatai szerint, ez a szám 2008 végére 99.300 fő. Ezzel a létszámmal is az élelmiszeripar a feldolgozóipar ágazati rangsorában a második legnagyobb foglalkoztató. Az élelmiszeripar továbbra is az összes foglalkoztatottak közel 4 százalékát adja.

Ami a vállalkozási és tulajdonosi szerkezetet illeti, az élelmiszeripari vállalkozások zöme továbbra is a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikro vállalkozás. Az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozások mindössze a 4 százalékát adják az összes vállalkozásnak.

A külföldi tőke részaránya 2008 végén 48 százalék volt, ami érdekes, hiszen 2000-ben ez még 62,7 százalékot tett ki. A húsiparban többségi külföldi tulajdonnal működő cégek a KOMETA 99 Zrt. (olasz tulajdonban), a Debreceni Csoport Húsipari Kft. (szlovák tulajdonban), más cégekben jelen van még olasz, osztrák és német tulajdon is. A külföldi tőke változása együtt mozog az ágazat jegyzett tőkéjének ingadozásával, ami azt jelenti, hogy az élelmiszeriparból kivont multinacionális tőkét nem pótolják a hazai befektetők.

Ami a húsiparnak az élelmiszeriparon belüli helyzetét illeti, a magyar élelmiszeripar meghatározó ágazata maradt mind az árbevételt, mind az exportot, mind a foglalkoztatottak számát tekintve.

A húsiparban jelenleg 4 cég foglalkoztat 500 főnél többet, négy évvel ezelőtt még 7 cég tartozott ebbe a csoportba. A teljes húsipari foglalkoztatotti létszám a (statisztikai átfedésekkel) még mindig meghaladja a 10 ezer főt, a baromfi vágóhidak nélkül. 2005 elején azonban még 18 ezer fő foglalkozott hús-, és húsipari termékek előállításával. (Ebbe beleértjük a baromfihús-készítményt előállító regisztrált üzemek alkalmazottait is.)

Ha összehasonlítjuk a HDSZ működési területét jelentő vállalkozások 2005. évi, valamint 2009. első félévi létszámadatait, megállapíthatjuk, hogy a jelzett időszakban a foglalkoztatottak száma több mint kétezer fővel csökkent. Folytatódtak a csődök, felszámolások, gyárbezárások, cégek szűntek meg, mint a Zalahús Rt., a Borsi Hús Rt., a Vasi Hús Kft, a Falcotrade Rt.

A gyárbezárások mellett további tulajdonosi koncentráció történt a szakmában, megszűnt önálló gazdasági társaság lenni a Délhús Zrt., amely a Pick Zrt. része lett. A legfrissebb fejlemény pedig, hogy megszűnt önálló cégként létezni a Debreceni Hús Zrt., az új cég a Szole-Meat Kft. és a Csabahús Kft, beolvadásával jött létre, elnevezése: Debreceni Csoport Húsipari Kft.

2005-ben úgy gondoltuk, hogy a húsipari válság elérte a csúcspontját, hiszen a kereskedelmi láncok átvették az irányítást. Ma úgy látjuk, hogy ez koránt sincs így, várhatóan további átrendeződés megy végbe a húsiparban, mivel a versenyképesség további erősítése másként nem lehetséges.

Szakszervezetünk 2004 ősze óta folyamatosan kezdeményezte a gazdaságpolitika irányítóinál, a szaktárcánál a szakágazat versenyképességének javítását, egy ágazati szakpolitika kidolgozását, de igazi áttörést nem sikerült elérni még a munkáltatói partnerrel együtt sem. Továbbra sincs agrárstratégia, nincsenek ágazati, szakágazati politikák, amelyekhez igazodhatnának a befektetők. Az összes elemzés ugyanakkor azt mutatja, hogy a következő évtizedben az élelmiszerek iránti világgazdasági kereslet tartósan meg fogja haladni a termelést. Ez a prognózis stratégiai ágazattá tehetné az élelmiszergazdaságot, ami feltételezi a jó szakpolitikákat. A jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság is azt mutatta, hogy az élelmiszeripar volt az egyik ágazat, amelyet talán legkisebb mértékben érintette a válság. Az agrárgazdaság, benne az élelmiszeripar szerepe fel kellene, hogy értékelődjön a gazdaságpolitikában.

IV.A munkavállalók helyzete

A szakma súlya a foglalkoztatásban tovább csökkent, a külföldön munkát vállalók közül az egyik legnagyobb csoportot képeznek a húsipari munkások, hiszen itthon egyre kevesebb szakmunkás talál munkahelyet. Ami a béreket illeti, a visszaeső húsipar nem jár élen a fizetéseknél sem. Míg 2005-ben a működési területünkön a legkisebb vállalati átlagbér havi bruttó 90 ezer forint volt, jelenleg bruttó 114 ezer forint. A legjobban fizető cégnél a vállalati átlagbér 2005-ben nem érte el a bruttó 150 ezer forintot, idén félévkor ez az összeg 162 ezer forint havonta. Most a félévkor a legkisebb fizikai átlagkereset bruttó 99 ezer forint/fő volt havonta, míg a legmagasabb bruttó 139 ezer forint/fő egy hónapban.

Ha a kereseteket a négy év alatt megvalósult inflációval vetjük össze, megállapíthatjuk, hogy a húsipar egészében csökkent a reálbér. Nem változott az a közel húsz éves, számokkal igazolható tapasztalat, hogy a jobban fizető társaságok a versenyképesebbek, hiszen a termékegységre eső kisebb bérköltség jelenti a versenyelőnyt, nem pedig az egy főre eső bérszínvonal. Az előbb ismertetett adatok még árnyaltabb képet rajzolnának meg, ha az egy ledolgozott órára eső kereseteket tudnánk összehasonlítani, mert az átlagbér adatok magukba foglalják a túlórák és a teljesítménytöbbletek ellenértékét is. Ha a termelékenységet vizsgálnánk, összehasonlítva a régi EU tagállamok húsfeldolgozóinak adataival, a termelékenységi hátrány továbbra is jelentős.

A szakma területén a munkafeltételekben nem következtek be jelentős változások. Jellemzővé vált néhány cégnél a bérelt munkások alkalmazása, vagy a legújabb tendencia, kiszervezés útján bérelt munkássá változtatják a valamikori kollégáinkat. Ez a tevékenység egy új problémakört jelent a szakszervezet számára. A kiszervezett területeken az új munkajogi helyzet miatt nehezebb védeni a valamikori munkavállalóink, tagjaink pozícióját.

V.Munkaügyi kapcsolatok

A munkaügyi kapcsolatok alapvetően rendezettek a szakmában. Rendelkezünk kollektív szerződésekkel, sor kerül azok megújítására. Egy esetben került sor az elmúlt négy évben arra, hogy felmondtak egy kollektív szerződést és csak keményebb szakszervezeti eszközök alkalmazásával sikerült a konfliktust feloldani és megkötni az új kollektív szerződést. A sztrájkok nem igazán jellemezték az elmúlt időszakot, részleges sztrájk előfordult, gyakrabban kellett alkalmaznunk a kifogás jogát (vétó), a bírósági utat, vagy a munkaügyi felügyelethez fordulni.

Az elbocsátások sajnos gyakoriak a szakmában, csoportos és nem csoportos formában egyaránt, ezekben a helyzetekben alkalmazzuk a Munka Törvénykönyve által biztosított konzultációs jogot. Szociális intézkedési tervek kidolgozásával, tárgyalásával és megkötésével kezeljük az alapjában véve kezelhetetlen élethelyzetet. A szociális intézkedési tervek általában valamilyen többletjuttatásra is lehetőséget adnak. Minden esetben próbálja a szakszervezet a tervezett, bejelentett elbocsátások számát csökkenteni. A tisztségviselők elbocsátásához csak olyan esetben járulunk hozzá, ha a szakszervezeti tag kéri, vagy a gyárbezárásoknál. A tisztségviselők elbocsátásánál bírósági utat is választunk a munkahely megvédésére.

Az üzemi tanácsok a húsiparban betöltik szerepüket, zömében szakszervezeti tisztségviselő kollégáink dolgoznak az üzemi tanácsokban is. A választásokon döntő többségben a szakszervezeti jelölteket támogatják a munkavállalók. Így biztosítva van a kollektív szerződés kötéséhez és a többi szakszervezeti jog érvényesítéséhez szükséges reprezentativitásunk és nincs megosztottság, szembeállítás.

A gazdasági társaságok felügyelő bizottságaiban is dolgoznak szakszervezeti tisztségviselőink. A felügyelő bizottsági tagság is lehetőséget jelent az érdekvédelmi szervezetnek, azaz a szakszervezetnek, hogy jobban védje a munkavállalók érdekeit. A legjobb megoldás változatlanul, ha az alapszervezet elnöke is dolgozói képviselő a felügyelő bizottságban.

VI.Szervezeti élet, működési feltételek

A HDSZ alapsejtjei továbbra is az alapszervezetek. Az alapszervezetek vezetése találkozik legtöbbször a tagsággal, a munkáltatókkal és a legfontosabb kérdésekben, mint a bérügyek, kollektív szerződés, jóléti eszközök, stb. tárgyalnak és gyakorolják az alapszabály által rájuk bízott jogokat.

A húsiparban változatlanul a HDSZ képviseli a munkavállalói érdekeket, más szakszervezet nem fejt ki tevékenységet, nincs megosztottság. Az alapszabály szerint működő testületeink, a választmány, a ügyvivő testület, az elnökség rendszeresen elvégezték a kongresszuson kapott megbízatásnak megfelelően a munkát. A testületi ülések munkáját, tartalmát elemezve jó légkörű, egységes szervezet képét sugározzuk.

Vélhetően a húsipar zsugorodásával célszerű hozzá igazítani szervezetünket a jelenlegi helyzethez, amely feladat a kongresszusra vár. Szervezetünk mérete, nagysága csökken, így megfontolandó, hogy kevesebb szervezeti szint is elegendő a döntések meghozatalához. A szakma, a szervezet létszámának csökkenésével mindenképpen a kongresszuson célszerű áttekinteni a szakszervezet jövőbeni sorsát.

Az elmúlt négy évben biztosítani tudtuk szakszervezetünk működésének anyagi, technikai feltételeit. Szervezetünk pénzügyi, vagyoni helyzete lehetővé teszi, hogy ellássuk érdekvédelmi feladatainkat.

A 17. évfolyamában járó HÚSOS újság és annak internetes változata egyre nagyobb jelentőséggel bír, mert a mai munkaszervezési feltételek mellett ezen keresztül tudunk eljutni tagságunkhoz, kollégáinkhoz a legszélesebb körben. A mai valóságban az információ és információadás lehetősége nagyobb befolyást jelent talán, mint az anyagi eszközök. Szakszervezetünk egyre inkább használja munkájában a gyors, független számítógépes kommunikáció, információcsere lehetőségeit is.

VII.Jóléti tevékenység

A jóléti tevékenységhez szükséges eszközökkel az elmúlt négy évben is rendelkeztünk, részben alapszervezeti keretek között, részben pedig országos szinten. A tőserdői Oktatási Központ, a harkányi-soproni üdülési lehetőségek bővültek a Siófok-Sóstói volt ÉDOSZ-üdülő megvásárlásával és működtetésével. Ez a befektetés az üdülésen kívül többirányú hasznosítás lehetőségét is megteremti.

A beszámolási időszakban is működtettük biztosítási elven nyugvó segélyalapunkat, kiegészítve a helyi lehetőségekkel.

Jóléti célra jelentősebb összegeket használtunk fel a Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítványunkból is.

VIII.Hazai és nemzetközi kapcsolatok

Az Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) alapító tagszervezeteként biztosított képviseletünk a hazai érdekegyeztetés országos fórumain. A Magyar Húsiparosok Szövetségével intézményesült kapcsolatunk a Húsipari Szakágazati Párbeszéd Bizottság létrehozásával, közösen szerveztünk 2007 nyarán sikeres nemzetközi szakszervezeti-munkáltatói fórumot (HDSZ, Hússzövetség, EFFAT, CLITRAVI). Többször adtunk ki a szakma érdekében közös nyilatkozatot, egyeztettük a fellépéseinket. Továbbra is számolunk a jó együttműködéssel, párbeszéddel, közös kezdeményezéssel a szakma érdekében.

2007 tavaszától alanyi jogon tagjai lettünk a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és vendéglátóiparban működő szakszervezetek európai szövetségének, az EFFAT-nak. Ugyanezen évben felvételt nyertünk az IUL-be, a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és vendéglátóiparban működő szakszervezetek világszövetségébe.

Az elmúlt négy évben rendszeresen részt vettünk az EFFAT végrehajtó bizottságának, valamint az EFFAT élelmiszeripari szektor elnökségének munkájában.

Testvérszakszervezetektől érkezett együttműködési kéréseknek is igyekeztünk eleget tenni, így demonstráltunk a Marks and Spencer multinacionális vállalat egyik budapesti üzleténél, valamint a TESCO áruházlánc egyik áruházánál. Jártunk nemzetközi demonstráción az Európai Szakszervezeti Szövetség szervezésében Brüsszelben, Ljubljanában, Strasbourgban, ahol tüntettünk a szociális elnyomás ellen, a jobb bérekért, az elhíresült munkaidő irányelv megszavazása ellen.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal több alkalommal teremtettünk kapcsolatot, elsősorban egy húságazati szakpolitika, stratégia kidolgozása érdekében. Kezdetben úgy tűnt, hogy van rá fogadókészség, de baloldali kormány ide, vagy oda, a tárca nem igazán bizonyult fogékonynak a szakszervezeti törekvések iránt. Szakszervezeti szemmel úgy tűnik a tárca marad mezőgazdasági minisztérium, az élelmiszeripar nem a szívügye. Egyébként az élelmiszeripar, mint iparág helyzete, a kormányzati struktúrában érzékelhetően bizonytalan.

A beszámolási időszakban szakszervezetünk kilépett az élelmiszeripari szakszervezetek szövetségéből, az ÉDOSZ-ból, viszont tagja lettünk az Ipari-, Energiaipari Szakszervezetek Szövetségének.

Az MSZOSZ munkájában, az általa szervezett akciókban, demonstrációkon (pld. TB-átalakítás intézményesült kapcsolatunk) aktívan részt veszünk, együttműködésünk jó. Számítunk konföderációnk segítségére, és úgy gondoljuk, hogy ez kölcsönös. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban a konföderációnkon, az MSZOSZ-on keresztül is képviselve vagyunk mind az európai, mind a világszintű szervezetnél.

Szakszervezetünk megítélése szerint a nyilvánossággal, a médiával, az írott és elektronikus sajtóval jó a kapcsolatunk. Minden esetben, amikor a médiához fordulunk mondanivalóval, kellő nyilvánosságot kapunk, jó fogadókészséggel találkozunk, és ez sokat segít munkánkban. A Húsos újsággal együtt a szervezetünk nagyságához képest jelentős súllyal tudunk megjelenni a nyilvánosság előtt. A médiában történt megszólalásaink eddig a közvéleményben rokonszenvet keltően történtek.

A gazdasági nehézségeket leszámítva az elmúlt négy évi tevékenységünkről alapvetően pozitív mérleg vonható, szakszervezetünk megfelelt a tagságtól kapott bizalomnak. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete súlyának megfelelően jelen volt a magyar társadalmi, szakszervezeti, szakmai és a nemzetközi szakszervezeti életben.