Nyári kolbásztúra

(Jelmezben) Bőséges kínálat volt kolbászból és más húseledelekből, ínyencségekből az augusztus közepi Savária Karneválon. Jó borokból sem volt hiány. A vasi főváros kitett magáért, a római időkre emlékeztető fesztivál minden évben sok vendéget vonz, és idén az időjárás is kedvében járt a házigazdáknak, minden adott volt az önfeledt szórakozáshoz. A jókedvű turista pedig szívesen eszik-iszik, különösen, ha helyi ízekkel találkozik, specialitásokkal traktálják. Szombathely terített asztalokkal, finomságokkal, sütő-főző látványosságokkal várta az ország minden vidékéről és a szomszédos országokból érkezett vendégeket. Kolbászt, hurkát, pecsenyét, sült malacot kínáltak a római jelmezekben pompázó árusok, akik lassan megtanulják, hogy a családtagok és a szomszéd gyerek ügyetlensége nem tesz jót az üzletmenetnek. Az utcai vendéglátás profi szinten komoly tudást igényel. Tapasztaltam, hogy egyre többen kíváncsiak az áru eredetére, kevés csak annyit mondani, hogy tanyasi, házi vagy saját készítésű a termék. A vendég megnézi az árat is, hogy lássa, mit kap a pénzéért.

Sajnos az ország minden vidékén elszaporodott fesztiválokon felér egy kalanddal a szépnek látszó kolbászok kóstolgatása. Addig válogattam a szombathelyi karneválon is, míg egy somogyi gazda kolbászát megkóstoltam, bántam is két napig.

Kár, hogy a nagyobb vágóhidak nem látnak fantáziát a kolbászsütők ellátásában, megbízható termékek szállításában. Többször hivatkoztunk már a dán, a német, az osztrák példákra, ahol a sütni való kolbászokból kialakult bizonyos termékek köre, az értékesítés előírások szerint történik, a vásárló biztos lehet a minőségben és a megszokott ízekben. Ha vesz, tudja mit kap.

*

(Vásár) Szereted-e a kolbászt? – kérdezte éppen a műsorvezető egy tízéves forma fiútól, amikor beléptem az idei Agroexpo kiállítási csarnokába. A legényke rázta a fejét és gyorsan rávágta, hogy nem, inkább a csokit. A meglepett műsorvezető gyorsan kivágta magát, hogy íme, a fiú válaszából is látszik, hogy szükség van a hazai termékek népszerűsítésére. Hát arra szükség van, gondoltam én is, ahogy érkezéskor körbenéztem a pavilonban és felmértem, hogy ilyen szegényes őszi vásárt még nem láttam. Egy főváros környéki kistermelő hölgy sütötte a kolbászt, hurkát, mellesleg házi füstöltekkel népszerűsítette magát. Vecsési káposztások sütöttek még kolbászt, egy alföldi gazda kínálta a szalámiját, amivel most kezdett kísérletezni és birkagulyást főztek. Tulajdonképpen büfé jellegű volt a felvonulás, bemutatónak álcázva. Borokból hasonló volt a felhozatal, és más ágazatok termékeire sem kellett sok időt fordítani. Ellenben jó műsor ment a színpadon, aki szórakozni jött a vásárba, netán potyázni, mert némi kóstolót több helyen is adtak, jól érezhette magát. Csak ha valaki a magyar agrárium őszi szemléjére számított az idei BNV-én, hát csalódni kellett. A kolbász különben jó volt, csak kissé drágán adták, különösen egy négyfős család étvágyát számolva. Valahogyan ilyen vásárokban könnyen emelkednek az árak. Feltehetően a legénykének itt sem sikerült megszeretni a kolbász ízét.