A munkajogász válaszol

Dr. Tálas Miklós neves munkajogász, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének szakértője válaszol a sztrájk jogi szabályozásáról érdeklődő olvasóink kérdéseire.

1./ Mi minősül ténylegesen sztrájknak?

Jogi szempontból sztrájknak a sztrájkjoggal rendelkező és ezen jogával élő munkavállaló (közalkalmazott vagy egyéb hasonló jogviszonyban munkavégzésre kötelezett) munkavégzési kötelezettségének e címen való, a munkavállaló saját egyoldalú döntése alapján történő ideiglenes felfüggesztése minősül. Nem számít tehát sztrájknak a munkavégzést nem érintő, de azzal összefüggésben szervezett demonstrációban (gyűlésezés, tüntetés, „ülősztrájk” stb.) való részvétel. Nem sztrájk a munkavégzési szabályok pontos betartásával előidézett munkalassítás sem, ahogyan a megbízási, vállalkozási vagy egyéb - nem munkaviszony jellegű - jogviszony keretében a munkavégzés felfüggesztése sem (pl. a „gazdák”, taxisok vagy bolttulajdonosok esetében). A sztrájkjog gyakorlásának jogát az alkotmány garantálja, részletes szabályait az 1989. évi VII. törvény szabályozza. A jogszerű sztrájk a benne résztvevők számára joghátránnyal nem járhat, a munkavégzés jogellenes megtagadása viszont munkajogi és kártérítési szankciókat vonhat maga után. Itt kell elmondani, hogy a sztrájk törvényesen nem terjedhet túl a munkabeszüntetésen, nem járhat pl. üzemfoglalással, mások mozgási szabadságának a korlátozásával, a munkáltató működésének blokáddal vagy egyéb, a munkabeszüntetést meghaladó cselekvéssel való korlátozásával.

2./ Mennyi idővel korábban kell a sztrájkot szervezőknek és az érintett munkavállalóknak bejelenteniük a munkáltató irányában a sztrájk kezdetét, illetve az abban való részvételt?

Erre nincs a sztrájktörvényben egyértelmű előírás. Ezért ezt a kérdést a sztrájkban részt venni kívánók jogai (pl. személyiségi vagy adatvédelmi jogai), továbbá a munkavégzésre vonatkozó törvényi szabályok együttes alkalmazásával kell eldönteni. E téren eltérő az érdeke a munkáltatónak, aki minél korábban szeretné tudni a sztrájk tényét, idejét és az abban résztvevők személyét, míg a munkavállaló munkáltatójának a lehető legkésőbbi időpontban való bejelentésében érdekelt. A megoldást a munkaviszonyra és hasonló jogviszonyra vonatkozó szabályok közül a munkáltató és a munkavállaló együttműködési kötelezettségét előíró törvényi rendelkezés megfelelő alkalmazása jelenti. E szerint a felek egymás irányában tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettséggel, sőt a kiterjesztő joggyakorlat szerint egymás irányában még kárenyhítési következménnyel együtt járó egyoldalú cselekvési kötelezettséggel is tartoznak a munkaviszony teljesülése során. Egyértelmű törvényi alapelv továbbá a jog gyakorlása tekintetében a rendeltetésszerűség és a jóhiszeműség a felek részéről. Törvényesen elvárható tehát a munkavállalótól, hogy jogszerű sztrájkban való részvételi szándékáról kellő időben előre tájékoztassa a munkáltatóját. A kellő idő munkavállalónként, munkakörönként, egyedi munkavállalói helyzetektől függően eltérő lehet, de a törvényességhez minden esetben alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkáltató a munkavállaló munkabeszüntetésére fel tudjon készülni. Erre tekintettel nyilvánvalóan elkésett a munkáltató tájékoztatása a munkavállaló részéről a munka felvételét követően, a munkavégzés azonnali megszakításával (pl. egy irányítótoronyban egyedül dolgozó részéről). Ilyen esetben legalább a munkavégzés megkezdése előtt szükséges a sztrájkban való részvétel tényét, s annak idejét a munkáltatóval előre közölni. Felelős beosztásokban ez az időhatár tágabb is lehet. Végső esetben ilyen ügyben a bíróság tud dönteni az adott eset összes körülményét feltárva és mérlegelve. A sztrájkban való részvétel előre való bejelentése természetesen nem igényelhető a munkáltató által annyi idővel korábban, hogy az módot nyújtson számára az érintett munkavállalók befolyásolására, egyéni vagy csoportos eltérítésére a szándékuktól.

3./ A törvény előírja, hogy a közüzemek dolgozói csak az általuk nyújtott szolgáltatás még elégséges szintjének biztosítása mellett sztrájkolhatnak, mindez általában mégsem teljesül; törvényes ez?

Nem törvényes ez az állapot. A sztrájktörvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy a kérdésben említett munkáltatók dolgozói csak a munkáltatójuk által nyújtott közszolgáltatás még elégséges szintjének a biztosítása mellett sztrájkolhatnak. Ezt mondja ki a törvény indokolása és annak idején ezt a megnyugtató nyilatkozatot tették a törvényt elfogadó országgyűlési képviselők is, köztük az akkori szakszervezeti szövetség vezetője és a törvényt beterjesztő államtitkár is. Ugyanakkor a bíróságok gyakorlata szerint még sincs törvényes lehetőség a még elégséges közszolgáltatást nem biztosító sztrájk jogellenessé nyilvánítására. Ez magából a sztrájktörvényből következik, amely 3.§-ában tételesen felsorolja, hogy mikor jogellenes a sztrájk, s ezen esetek között nem szerepel az elégséges szolgáltatás biztosításának a hiánya. Ez a jogalkotási hiányosság - ha annak minősül egyáltalán, hiszen ez is vitatott - már két évtizede ismert. Eddig a sztrájktörvény kétharmados országgyűlési többséggel módosíthatóságának volta, a politikai döntéshozók megállapodásának a hiánya, továbbá a sztrájk jogi szabályozása újragondolásának a tartós jogalkotói elodázása nem tette lehetővé az eredeti törvényi szabály - az elégséges szolgáltatás biztosítása - valóságos érvényesíthetőségét. Pedig a közüzemi sztrájkok gyarapodása, időbeli elhúzódásuk, vagy ezeknek csak a lehetősége, továbbá ezekkel összefüggésben a konfliktusban részt nem vevő lakosság, utazóközönség életének a súlyosan hátrányos érintettsége mielőbbi megoldást kíván.