Európában romlik a foglalkoztatás biztonsága

Május elején Budapesten tartotta ülését az európai élelmiszeripari szakszervezetek szövetsége (EFFAT) élelmiszer-, ital- és dohány szektorának elnöksége. A tanácskozás fő témája a bizonytalan foglalkoztatás (kiszervezés, önfoglalkoztatás, migránsok) elleni érdekvédelmi lépések megvitatása volt.

Élénk érdeklődést keltett a tanácskozáson egy belga kolléga beszámolója az alvállalkozói szerződéssel foglalkoztatott vendégmunkások kiszolgáltatott helyzetéről. A török származású bolgár és lengyel munkásokkal bianco szerződést kötnek, majd nem fizetik ki őket. Jogos sérelmükkel megkeresték a helyi szakszervezetet, amely lépett az érdekükben, de két nap múlva az érdekvédelmi eljárás leállítását kérték, mondván, kifizették őket. Előfordult azonban, hogy a munkáltató pisztollyal kényszerítette ki a panasz visszavonását.

Az EFFAT és a HDSZ vezetői a tanácskozáson

A belga érdekvédők azért harcolnak, hogy a fővállalkozó is legyen felelős a foglalkoztatott emberekért, kötelező legyen regisztrálni az alvállalkozókat és adott esetben fizesse ki a munkavállalókat. Ezen kívül a belga szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a hatóságok ellenőrizzék a kollektív szerződések betartását, és keményen szankcionálják a munkaügyi visszaéléseket.

A szakszervezetek, ahogy tudják, segítik a vendégmunkásokat, török és lengyel nyelvre lefordították tájékoztató anyagaikat. Belgiumban munkaerőhiány van a szakmában, és a szakszervezetek nem kívánják megengedni, hogy a vendégmunkások 7 eurós órabérét dolgozzanak, miközben 12 euró az átlagbér.

Dániában is a szakszervezetek fontos feladatuknak tekintik a szociális dömping, az olcsó béren való foglalkoztatás elleni fellépést, mivel a lanyha konjunktúra ellenére sok az üres munkahely. A dánokat erősen foglalkoztatja, hogy a legtöbb sertést Németországban vágják le olcsó bérű román, ukrán és lengyel (tegyük hozzá: magyar) munkásokkal. Gyakori, hogy nem tartják be a kollektív szerződéseket és más jogszabályokat sem. - A szociális dömping hatalmas kihívás egész Európában a szakszervezetek számára - hangsúlyozta a dán kolléga. Hozzátette: - Nem erre gondoltunk, mikor az EU-ba beléptünk. Egy francia kolléga hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy a kormányok nem szociális Európát akarnak. Miután Franciaországban is bizonyos szakmákban munkaerőhiány tapasztalható, terjed az alacsony bérért való foglalkoztatás. Mások úgy vélték, hogy a munkáltatók nagyon jól működnek együtt európai szinten, nem elég, ha a szakszervezetek csak a saját országukban jelentkező kihívásokra koncentrálnak, közös fellépésre van szükség. Sok helyen tapasztalható, hogy a munkáltatók ügyesen elrejtik a nem megfelelő foglalkoztatást, az alvállalkozókat nem lehet megközelíteni, az ott dolgozóknak nem vonzó a szakszervezeti tagság. Jogszabályok kellenek, amiért politikusokkal kell együttműködni.

A tanácskozáson figyelmet kapott az önfoglalkoztatás kérdése, amely több országban nem létezik, de Európában minden tizedik foglalkoztatott ebbe a kategóriába sorolható. Görögországban 27, Olaszországban 17, Magyarországon 6 százalékos arányban vannak jelen a munkaerőpiacon. Több országra kiterjedő vizsgálat szerint a munkáltatókat nem nagyon érdekli az önfoglalkoztatók helyzete, a szakszervezetek azonban egyre intenzívebben érdeklődnek a gondjaik iránt. A tanácskozás résztvevői megerősítették, hogy európai szintű definícióra lenne szükség, és az önfoglalkoztatást meg kell különböztetni a kényszervállalkozástól. Spanyolországban a tapasztalatok szerint az önfoglalkoztatók helyzete közelít a munkavállalókéhoz, Franciaországban az alkalmazottak bármikor választhatják az önfoglalkoztatási formát.

A tanácskozás végén Harald Wiedenhofer elnök ismertette az EFFAT 12 pontos akcióprogramját, amellyel javítani kívánnak a bizonytalan foglalkoztatású (prekaer) munkavállalók helyzetén. Többek között összegyűjtik a legjobb gyakorlati megoldásokat, kezdeményezik szociális követelmények elfogadását, megszervezik a tagszervezetek együttműködését a tarifaszerződések kidolgozásában, nyilvánosságot teremtenek a médiában, stb. Wiederhofer kolléga megerősítette: a nemzeti törvények eltérőek, a problémák azonban a tagországokban nagyon hasonlóak. A legfőbb gondot a bizonytalan foglalkoztatás terjedése, a foglalkoztatás biztonságának a romlása jelenti. Közösen kell megoldást találni a kedvezőtlen jelenségek felszámolásához, a szakszervezetek nem várhatnak a politikusokra.