HÚSOS 2010. XVIII. évfolyam 3.szám
SZAK-
SZERVEZETI
ÉLET

Új kezdet

Mesterházy Attila szocialista pártelnök kilépett az MSZOSZ sátrából, odahajolt az egyik asztalnál üldögélő kisfiúhoz, kezet rázott vele, rápillantott az ott lévő szóróanyagokra és az egyik papírlapból hajtogatott egy repülőt. A gyermek, és az MSZP-MSZOSZ szokásos május elsejei találkozójáról tudósító újságírók nem kis örömére. Ezzel megtörtént az „Új kezdet” a Városligetben, a spontán vezetői gesztus megmutatta a maga szimbolikus formájában, hogy a szakszervezetek és a baloldali politika között szinte mindent elölről kell kezdeni. Még gyermekkorban , papírgépeken szálló vágyakkal.

Máskülönben szinte észre sem lehetett venni, hogy a kormányzó szocialista párt csúfos bukást szenvedett az országgyűlési választásokon, mivel május elsején még hivatalban voltak miniszterei és annyira szegények nem lettek, hogy ígérni sem tudtak volna. Megszokott módon mondogatták, hogy majd mindent egyeztetünk, mindent megbeszélünk. A szakszervezeti vezetők pedig ugyancsak megszokott módon bólogattak erre. Sokan illendően mosolyogtak is, miután a kényszer és a szervilizmus gyakran túléli a változás pillanatát.

Mesterházy Attila feltehetően fontosnak tekintette a szakszervezeti vezetőkkel való találkozást, hiszen pártja azon sem csodálkozhatna, ha régi hívei egyszerűen hátat fordítanának neki a vereség után. Ennek azonban kevés az esélye, mert a szakszervezeteknek is szükségük van politikai képviseletre, és ezen a ponton szinte alig számít, hogy ki hol helyezi el magát a politikai palettán. Igaz viszont, hogy magát baloldalinak tartó szakszervezeti ember mostanában nem sokat tud kezdeni a tőkés politikusok befolyása alatt álló szocialista párttal. Nem is szólva arról, hogy az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta nyomasztja az MSZOSZ vezetőit, hogy több alkalmat is elmulasztottak a Gyurcsány Ferenccel kötött együttműködés felmondására. De még arra sem volt érkezésük, hogy megkövessék azt a néhány szervezetet - köztük a húsosokat -, akik nem írták alá a paktumot, és ezért diszkriminációban volt részük.

A szocialisták fiatal vezetője nem sokat tudhat ezekről a dolgokról. Különben a városligeti sátorba nem viszi magával Horváth Csaba főpolgármester-jelöltet, aki éppen aznap kezdett kampányolni az ingyenes belvárosi tömegközlekedés hamvába holt ötletével. Vagy mellőzi ez alkalommal Kiss Péter többszörös munkaügyi miniszter társaságát, aki a szocialista foglalkoztatáspolitika csődjének két lábon járó hírnöke.

Régi módon indult az idei május elsején az új kezdet. A folytatás majd azon is múlik, hogy a szakszervezetek hogyan találják meg a helyüket a gazdasági világválság, a Szociális Európa megroppanása és a hazai rendszerkorrekció által megszabott térben. A szakszervezeteknek is sok mindent újra kell kezdeni, egyedül és másokkal együtt is.

Horváth László