Rugalmas, szép új világ

A miniszterelnök 2012. július elején ismertette tízpontos munkahelyvédelmi akciótervét, amelynek rendelkezései a nehezebb munkaerő-piaci helyzetben lévők elhelyezkedését kívánják segíteni az adó- és járulékterhek csökkentése révén. Aligha volt véletlen az időzítés, Orbán Viktor bejelentése egybeesett az új Munka törvénykönyv (Mt) hatályba lépésével. Úgy tűnik, hogy miközben a miniszterelnök kérkedett az új szabályok rugalmasságával, a kormány tartott a munkaügyi változásokat kísérő munkavállalói tiltakozásoktól. Jogos volt az aggodalom, hiszen az új Mt. lehetőséget ad a keresetek megrövidítésére, rontja a munkavállalói jogvédelem esélyét és a kollektív érdekérvényesítés lehetőségét. Ha arra gondolunk, hogy az Mt. radikális átalakítására semmi szükség nem volt, akkor a kormány elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy mélyen belepiszkált az ipari forradalom és a szociális piacgazdaság által hosszú időn keresztül, fokozatosan kiformált munkahelyi viszonyokba. Munkatapasztalattal nem rendelkező politikusok, felelősséget nem viselő jogtechnikusok és újgazdag nemzeti tőkések kellettek a kierőszakolt változáshoz. Persze nem feledkezhetünk meg arról a három szakszervezeti vezetőről sem, akik 2011. december 2-án paktumot kötöttek a kormánnyal. Milyen érdekes, hogy az új Mt. hatályba lépésének napján a munkaügyi államtitkár éppen ezt a paktumot lobogtatta az Országgyűlésben, egy ellenzéki interpellációra válaszolva. Éppen csak azt nem jelentette be, hogy már a Judás-pénzt is átutalták az aláíró partnereknek. Ezzel az aktussal már csak azért sem késlekedtek, mert a pénzt „felkészülésre” lehetett fordítani. Magyarán: amíg a szakszervezetek az új jogszabályok megtanulásával bíbelődtek, addig sem tiltakoztak a munkavállalókat érintő hátrányok miatt.

A húsiparban, ahol régi nagyüzemek működnek, a munkáltatók láthatóan tudatában vannak, hogy az évszázados üzemi kultúra nehezen viseli el a munkaügyi kapcsolatok hektikus változását. A szolgáltató szektor által ihletett jogi szabályozás érzékeny károkat okozhat egy termelő vállalat belső viszonyaiban. Nem is szólva arról, hogy a húsfeldolgozók versenyképessége messze nem a foglalkoztatási feltételek ilyen-olyan módosításán múlik. Az alapanyagok ára, a fogyasztás alakulása, az alkalmazott technológia mellett keveset nyom a latba, hogy valamivel rugalmasabban lehet beosztani a munkaidőt, kiadni a szabadságot vagy elbocsátani a fölösleges munkaerőt. A szakmában kialakult gyenge keresetek pedig eleve kizárják, hogy komoly vállalkozó ezen a téren feszegesse a versenyképesség határait.

A törvény azonban nagy úr, az új Mt. változásaival akkor is foglalkozni kell, ha a szociális partnerek nem tekintik a kormány csúcsteljesítményének az új munkaügyi szabályokat. Hozzá kell nyúlni a kollektív szerződésekhez, változtatni kell szabályokat és utasításokat. Mindez adminisztrációs terhet is jelent. Egy olyan helyzetben, amikor az élet minden területén követhetetlenül sok a jogszabályi változás. A jogászok, ügyvédek nem kis örömére. De hát jogász nemzet vagyunk. Kár, hogy paragrafusból nem lehet kolbászt tölteni.

A Húsipari Dolgozók Szakszervezete nem kért a Júdás-pénzből és továbbra sem tartja elfogadhatónak a munkavállalóknak hátrányokat okozó jogi szabályozást. A szakszervezetet külön foglalkoztatja az a jelenség is, amely a „rugalmas foglalkoztatás” következtében kezd kialakulni egyes cégeknél. Legutóbb a pápai választmányi ülésen az ottani húsüzem vezetője is hangot adott a véleményének, miszerint a dolgozók felelősségérzete, lojalitása csökken. A bajokat persze főkét béremeléssel lehetne orvosolni, de elgondolkodtató, hogy munkáltatók is észreveszik: a hagyományos munkás ethosz (magatartás) leépítésével, a kiszolgáltatottság erősödésével a dolgozók egy része elidegenedik a munkahelyétől, érdektelenné válik a tisztességes munka iránt. A kölcsönzött munkaerőt, akit ma itt, holnap másutt vetnek be, nem érdekli az adott cég sorsa, jövője. Nem nagyon foglalkoztatja az érdekvédelem helyzete sem. Arra kényszerül, hogy ő is „rugalmas” legyen ebben a rugalmas, szép új világban.

Egyes cégeknél már atipikus (kölcsönzött, próbaidős, szezonális) formában foglalkoztatják az állomány negyedét-ötödét. Aztán ahogy a közmondás tartja: olcsó húsnak híg a leve. A rosszul fizetett embereket többnyire hidegen hagyja a minőség, a higiénia, a hatósági ellenőrzés. Munkájuk magán viseli az átmenetiség és a bizonytalanság minden jegyét. Az új Mt. pedig csak növeli a kiszolgáltatottságot, amit főként a fiatalok utasítanak el. Akik az új Mt-t kormányzati erővel kierőszakolták vagy hozzá asszisztáltak, azt hitték bátrak, pedig csak tudatlanok voltak. A húsipar felől nézve nem kecsegtet sok sikerrel a munkahelyvédelmi akcióterv. Pótcselekvés, amely leplezni próbálja az egy milliós munkahely-teremtési program sikertelenségét.