Így őrzi meg a Kormány a kapuvári munkahelyeket!

Akik figyelemmel kísérik a Kapuvári Hús Zrt.-vel kapcsolatos híreket, azok most döbbenten és értetlenül állnak a történések előtt. November 20-án a megyei bíróság fizetésképtelenné nyilvánította a társaságot, ezt követően a felszámoló itt is bejelentette a csoportos létszámleépítést.

A cég a 2012. október 4-én bejelentett felszámolásig jelentős adósságállományt halmozott fel. Tartozik a bankok, a NAV, a sertésbeszállítók és a közműszolgáltatók felé, ezen kívül még a munkások bérének egy részét sem fizette ki. Eközben a Kapuvári Bacon Kft., amely nagyrészt a cég tulajdonában van (a tulajdonosok egy része bejegyzés alatt), szintén terhelten, alapanyag hiányában nem tud terméket gyártani. Ismeretes, hogy a Kormány szeptember 13-án kiemelt stratégiai üzemmé nyilvánította a Kapuvári Hús Zrt-t, és akkor „természetesen” elhangzott a munkahelyek megmentésétől kezdve a piacok megőrzéséig minden, ami ilyenkor szokott. Mivel a cég már többször bebizonyította, hogy képes rentábilis működésre, és sokak szerint jelenleg is képes lenne, így a hitelezők joggal reménykedtek abban, hogy állami ellenőrzés és profi menedzselés mellett a húsüzem hosszabb-rövidebb távon kitermelheti az adóságokat. A gazdaságos működésre többen is készítettek forgatókönyvet és bizakodva várták a kormány által kijelölt felszámoló munkába állását.

Nem számolunk, felszámolunk

És megérkezett a felszámoló! Jendrolovics Pál felszámoló-biztos határozott kérésünkre először a korábban is legtöbb élőállatot beszállító gazdákkal, vállalkozókkal tárgyalt. Ők kinyilvánították, hogy - megfelelő garanciák mellett - a jelentős tartozás ellenére továbbra is szállítanának vágósertést feldolgozásra a húsüzemnek. Továbbá bejelentették, hogy készpénzzel és bankgaranciával állnának a gyár további működése mellé. A felszámoló-biztos nagyjából világossá tette előttük, hogy legfőbb célja mindkét cég azonnali felszámolása, így a működtetés vagy a működtetésre való átadás ez alatt szóba sem jöhet. Ismereteink szerint pedig van érdeklődő az üzem további működtetésére.

A jelenlegi helyzetben megoldást keresőknek semmi értelme a múltban felelősök után kutatni, hiszen ha jogsértések történtek, azt a megfelelő hatóságok remélhetőleg úgyis vizsgálják/vizsgálni fogják. A történések kielemzése maximum olyan szempontból fontos, hogy az esetleges gazdálkodási hibák máshol ne ismétlődhessenek meg. Azt viszont érdemes, sőt kell is vizsgálni, hogy a felszámoló „terminátor szerű” működése mit eredményez. Rövid gondolkodást követően ugyanis nem nehéz belátni, hogy a kormányzati felszámoló elképzelésénél nem létezik rosszabb megoldás.

A cég bezárása és az ingatlan, valamint az ingóságok értékesítése a lehető legnagyobb kárt okozza az összes hitelezőnek, a magyar államnak és a dolgozóknak is. Az ebből a folyamatból realizálható bevételek apró töredékét képezhetik a tartozásoknak, ráadásul a hitelfedezetként szolgáló javak fölött a felszámolónak elvileg nincs is rendelkezési joga. Az ingatlan és a rajta/benne található ingóságok piaci értéke meg sem közelíti azt az összeget, amit a cég, a működtetéséről szóló forgatókönyvek alapján, akár pár éve alatt képes lenne kitermelni.

Felmerülnek kérdések

Vajon a magyar kormány a fentiek, és a pár hete tett ígéretei ellenére milyen megfontolásból szorgalmazza mégis a „bezárni és a helyét is felszántani” megoldást? Meddig kell/lehet várni egy pályázatra, egy hirdetésre, hogy a nagy múltú és évtizedeken át sikeresen működő üzem egy működtetésben gondolkodó becsületes tulajdonost találjon? Vajon mire számíthatnak a gazdaság más résztvevői, ha az állam a saját maga által deklaráltan óvni kívánt cégeket önkezűen küldi a másvilágra? Vagy van talán valami fontosabb prioritás ebben az ügyben, mint az, hogy a hitelezők, köztük a magyar állam is, minél többet visszakapjanak a pénzükből és a dolgozók megtarthassák állásaikat?

Ez utóbbi sajnos nem költői kérdés.