Cél: az állattenyésztés arányának növelése

Az Európai Unióban az állattenyésztés aránya a mezőgazdasági termelésben 43 százalék körüli, míg Magyarországon a 2006-11-es évek átlagát tekintve 37 százalék volt. Tavaly az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés 32 százalékát adta. Ez már-már kritikus szint, amin változtatni kíván a szaktárca, ezért dolgozták ki többek között a sertésstratégiát, amelynek megvalósításával meg akarják duplázni az állatok számát.

Duplázás a cél

A program elindításához mintegy 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre - mondta el Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárgazdaságért felelős államtitkára október végén egy szakmai konferencián az MTI-nek. Az év közepén a KSH adatai szerint 2,9 millió sertést tartottak az országban. Az állatszám tíz évvel ezelőtt még meghaladta az 5 milliót. Az állatlétszám alakulását befolyásolja, hogy az állattartás költségeinek 70 százalékát a takarmányköltségek teszik ki. Szakemberek szerint a takarmányárak az utóbbi időben 30 százalék körüli mértékben nőttek, s ezt a költségnövekedést az állattartók már nem tudják kigazdálkodni. Ezen egyébként az agrárkormányzat Unió-konform támogatásokkal és hitellehetőségek biztosításával próbál segíteni. Emellett előtérbe kerültek az alternatív takarmányozási lehetőségek. A kukorica felhasználást csökkenteni lehet például árpával, takarmánybúzával, de ipari melléktermék - a bioetanol előállítása során keletkező DDGS - felhasználásával is.

Szakmai fórumok vegyes fogadtatásban részesítették az agrártárca által meghirdetett sertés programot. Világszerte zajlanak, az aszály következtében égbeszökő takarmányárak miatt, a kényszervágások, hazánkban pedig az állomány megduplázását célozza meg az elfogadott sertésstratégia - olvasható az agrarszektor.hu oldalán. A sertéságazat problémái nem új keletűek - írják -, és ami azt illeti, a teljes hazai agráriumot nézve nem is különösebben egyediek. Ha a teljes vertikum termelési költségeit és jövedelmét nézzük, akkor továbbra is azt látjuk, hogy míg a költségek nagyobb részét a termelő és a feldolgozó viseli, addig a jövedelem túlnyomó hányada a kereskedőnél csapódik le. A szükséges fejlesztések önerő hiányában elmaradnak, a versenyképesség fokozatosan csökken, a kistermelői réteg pedig egyre gyorsuló ütemben tűnik el. A feldolgozók helyzete részben emiatt ugyancsak kiszámíthatatlanná válik, hosszú távú szerződések híján bizonytalan a vágóalapanyag beszerzése, a kapacitások nincsenek kihasználva, és a technológiai színvonal is elmarad a szükségestől, egyre keresettebbé válik köreikben az import alapanyag, tovább lökve ezzel a leejtőn a termelőket.

Programozott feladatok

A Magyar Közlönyben megjelent határozat leosztja a stratégia megvalósításával kapcsolatos feladatokat. Az agrártárca vezetőjének október 31-éig fel kellett mérni a hazai sertéságazat termelői és feldolgozói kapacitásait, valamint a külgazdaságért felelős miniszter bevonásával az év végéig fel kell mérnie a meglévő és a potenciális külföldi piaci igényeket, az értékesítési csatornákat és azok fejlesztési lehetőségeit, új csatornák kialakításának lehetőségeit.

Ugyancsak október végéig az uniós előírások teljes körű figyelembevételével át kellett tekinteni a vágóhídi húsminősítés szabályait és működését abból a szempontból, hogy hogyan lehet azt a minőségi magyar sertéshús érdekében továbbfejleszteni. Szintén október 31-éig kellett elkészítenie a sertéságazati termelési és piaci információs rendszer fejlesztésének, működtetésének koncepcióját. Ugyanerre a határidőre - a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős nemzetgazdasági miniszter bevonásával - az állattenyésztő vállalkozások finanszírozásának javítása érdekében meg kell vizsgálnia a hitelezés bővítéséhez szükséges új fedezetek bevonhatóságát. 

Fókuszban a gazdák 

Az októberi határidők teljesítéséről egyelőre nem találtunk jelentést a szaktárca honlapján, de Fazekas Sándor, a szaktárca vezetője október végén az orosházi gazdakörök konferenciáján megerősítette: a szakértelemre és tudásra alapozott ágazati program megvalósításához adottak a feltételek, a kormány a sertéságazat szereplői mellé állt. A miniszter fontosnak nevezte többek között a feketegazdaság kifehérítését, új exportpiacok feltárását és a meglévők bővítését, a sertéstermelés előfinanszírozási feltételeinek a megteremtését, az élelmiszeripari hulladékok hatékonyabb felhasználását a takarmányozásban, az ágazati szereplők integrációs együttműködését, a vágóhidak és a helyi vágó pontok kapacitásainak összehangolását, erős szaktanácsadói rendszer kiépítését és a Nyugat-Európából importált vágóhídi nyesedék hús-import mérséklődését.

Érdekes lehet, hogy ugyanott Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke azt mondta: Magyarország éves szinten képes hatmillió darab sertést előállítani kiváló minőségben, versenyképes áron, döntően hazai sertésfajtákra alapozva, de szerinte nem szabad olcsó tömegáru termelésére berendezkedni, mert a versenytársak ezeket a rendszereket óriási tőkebefektetésekből már kiépítették. Alapjaiban kell átépíteni a sertéságazat szerkezetét, alapozva a magyar sertéstartás hagyományira, a kiváló hazai törzstenyészetekre és arra a kutató munkára, ahol értékes, egyedülálló tudás halmozódott fel évtizedek alatt.

Meglehet, az ágazat szereplői egyelőre nem ugyanarról az információs szintről közelítik meg a stratégiában megjelölt feladatokat..