Önkormányzati tulajdonban

Pápán új szelek fújnak

Lendületesen indult az idei év a pápai húsüzemben és zökkenőmentesnek ígérkezett a 2013-as tavasz is. Az iparágra nézve lesújtó hírek persze eljutottak a fülekhez, a kapuvári kollégák kilátástalan helyzete ugyanúgy, mint februárban a gyulaiak újraindulása az önkormányzat segítségével. Arra, hogy náluk is veszély fenyegetheti a munkahelyeket, a legtöbben nem is mertek és nem is akartak gondolni Pápán. Így aztán meglepetésként hatott, amikor megtudták, hogy a város nyújt segítő kezet (és pénzt) a húsüzemnek és ezzel gyakorlatilag önkormányzati tulajdonba kerül a cég.

Dilemmák és kérdőjelek

Április közepén a pápai húsfeldolgozó üzem munkavállalói csak találgatni tudták, hogy számukra mit is jelent a tulajdonosváltás. Arról hallottak, hogy folyamatban van a hivatalos ügyek rendezése, de mivel a mindennapi termelő munka továbbra is zavartalanul folyt, nem jelentett napi témát a dolog. Abban mindenki egyetértett, hogy sokkal szerencsésebbeknek tudhatják magukat, mint azok, akiknek egyik napról a másikra megszűnt a munkahelyük, hiszen Pápán még a kapuvárinál is nagyobb tragédiát jelentene a város legnagyobb iparegységének bezárása.

Tömördi Lajos és Lőrincz János, a sertésvágó dolgozói, akik három évtizede alkalmazottai a gyárnak, úgy nyilatkoztak lapunknak, hogy őszinte bizakodással néznek a változás elé. Hiszen az önkormányzati tulajdon majdnem azt jelenti, hogy állami cég lesz a vállalatuk, ami valahogyan nagyobb biztonságot, stabilitást sugall. Minden esetre reménykednek, mert mint mondták, a remény hal meg utoljára.

Schöngrund Zoltánné, a bélüzem csoportvezetője is reménykedőkhöz tartozik, mert a legfontosabbnak azt tartja, hogy munka legyen és a munkahelyek megmaradjanak. Ugyanakkor nyugtalanítónak tartja, hogy keveset tudnak arról, mivel is jár majd a változás. Például isten mentsen egy leépítéstől, mert a részlegükben éppenséggel létszámhiány van. Rengeteget kell túlórázniuk, szombatonként is bent vannak, de ez a jövedelmükön nem igen érzékelhető. Aztán sokan panaszkodnak, hogy bár 5-6 éve ott dolgoznak, de még mindig minimálbéren tartják őket, s így adódik elő olyan helyzet, hogy az újonnan felvettek ugyanazt a bért kapják, mint akik több év tapasztalatával sokkal eredményesebben végzik munkájukat. Véleménye szerint megoldatlan probléma a 20 perces szünetre levont bér kérdése is, hiszen ez nagy érvágás mindegyiküknek, havonta 8 órát, egy napi jövedelem-kiesést is jelent, vagyis 3-4 ezer, de egyeseknél 5-6 ezer forint veszteséget.

Varga Noémi az irodaházból azt várná el, hogy az új vezetés jobban odafigyeljen a bérezési arányokra.

Tóth Tamásné a járműtelepről azt reméli, hogy a pápai húsüzemet érintő új szelek az utóbbi időben eszközölt leépítések helyett a szállítási tevékenység visszafejlesztését hozzák. A kiszállítást lecsökkentették a dunántúli területre, ezzel a foglalkoztatott gépkocsivezetők száma az eddigi 60-70 főről 37 főre zsugorodott, ami további munkahelyvesztéssel is jár, mert a karbantartók, a szerelők gárdáját is érinti. Máskülönben ugyancsak változtatást igényelne az a gyakorlat is, hogy egyes áthelyezéseknél, amikor kisebb órabéres kategóriába kerül a dolgozó, a visszahelyezésekor nem kapja meg a régi besorolását.

Az önkormányzat, mint valódi tulajdonos

Április 10-én fogadta lapunkat dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere, hogy válaszoljon a húsüzem helyzetével, jövőjével kapcsolatos kérdéseinkre. Amint kifejtette, addig, amíg valamennyi hivatalos procedúra be nem fejeződik, érdemben sokat nem lehet kinyilatkozni, de persze elképzelések, a tennivalókra vonatkozó vélemények igenis vannak. Mint mondotta, ahogy a másfél milliárd forintos törzstőke megérkezik az üzembe, attól a pillanattól lehet érdemben cselekedni, s elvárni, hogy néhány hónapon belül látszata is legyen a mentő szándékú beavatkozásnak.

Az minden esetre igen biztatóan hat, hogy a pápai önkormányzat vezetője határozottan állította: valódi tulajdonosként akarnak fellépni és cselekedni. Nem az lesz a cél, hogy hasznot vágjanak zsebre, hanem az, hogy a cég ténylegesen talpra álljon, megerősödjön. Hosszú távon gondolkodnak, s a pápai húsipar felvirágoztatása a célkitűzésük. Sajnos az üzem a 2011-es és a 2012-es év során jelentős veszteségeket halmozott fel és ez a tendencia a 2013-as év első hónapjaiban sem változott. Ezért határozott intézkedéseket kell hozni, amelyek természetesen áldozatokat is követelnek. Ahhoz, hogy a vállalat hatékonyan tudjon működni, ésszerűsítésekre lesz szükség. Meg kell felelni a jelenlegi piaci viszonyoknak, igazodva az egyre szigorúbb feltételekhez és versenyképesnek kell lennie a legkorszerűbb hazai és külföldi üzemekkel szemben is. Mindehhez elengedhetetlen a fejlesztés. Lehet, hogy a meglehetősen szerteágazó termékskálát is érdemes lesz felülvizsgálni az optimalizálás érdekében. Meg kell állítani a piacvesztést is, ami az elmúlt egy-két évben észlelhető volt. Úgy tűnik, az elvesztett megrendelők közül sokat vissza lehet nyerni és új piacokat is lehet szerezni. Ezekben a hetekben kerül sor az amerikai partner szemléjére a húsüzemben, s ezt követően lesz a koreai szemle is. Remények szerint Kelet felé is nyitni lehet. Ezt követően pedig, ha már a gyártást, az egész termelői folyamatot sikerült hatékonyabbá tenni, akkor következhet az a lépés, ami a dolgozók jobb jövedelmezését célozza. Addig is arra törekszenek, hogy az ott dolgozó emberek közül minél többet megtartsanak.

A polgármester véleménye szerint természetesen mindehhez a mentalitáson is változtatni kell, a menedzsment frissítése, fiatalítása sem elkerülhető. A város vezetése azért vállalta ezt a plusz feladatot, mert hisznek benne. Azt szeretnék, ha Pápa város iparának a nagymúltú húsüzem ismét igazi zászlóshajójává válna, felfrissülve, megerősödve kerülne ki ebből a helyzetből. Annál is inkább fontos ez a város önkormányzata számára, mivel itt többről van szó, mint a városban üzemelő feldolgozói munkáslétszámról. A város környékén számosan foglalkoznak a feldolgozáshoz elengedhetetlenül szükséges sertésállomány előállításával, tehát az üzem sorsa a városon kívül is sok család megélhetésének kulcskérdése.

Növelni a nyertesek számát

Harkai Attila, a húsüzem szakszervezeti tanácsának elnöke azzal az alapigazsággal kezdte beszélgetésünket, hogy a nagy változások alkalmával mindig vannak vesztesek és nyertesek is. Nos, szakszervezeti szempontból magától értetődően azt szeretnék elérni, hogy ebben az esetben is minél több szakszervezeti tag legyen a nyertesek oldalán. Annál jelentősebb szerep hárul most az érdekvédelemre, mivel az üzemben tapasztaltak szerint a kollégák többsége nem is érzékelte milyen végveszélybe került a munkahelyük, a cég, amely munkát és megélhetést biztosít számukra. A szakszervezeti feladatok egyike a változásokkal járó döccenők letompítása. Méghozzá úgy, hogy közben az első számú feladat mindenki számára a cég említett talpra állítása lesz. Ha ez bekövetkezik, csak akkor lehet jobb munkakörülményeket eredményező pozitív változtatásokról tárgyalni. Ugyanis a zökkenőmentes üzemeléshez mindenképpen fontos a dolgozók jó közérzete, hogy szívesen járjanak dolgozni, s igazi közösségnek érezzék munkahelyüket. Ennek tudatában foglalkoznak Pápán a hagyományosnak mondható családi nap megrendezésnek gondolatával. Június 15-re tervezik az eseményt, a szervezését már elkezdték. Abban mindenki egyetért, akárki is a tulajdonos, a helyzet kulcsa lehet a munkavállalók megfelelő motiválása, amely döntő tényező a termelés hatékonyságának a növelésében. Az elégedett, jó hangulatú munkavállaló jobban teljesít, nagyobb a termelékenysége.

Arra a felvetésre, hogy a dolgozók közül többen is szóvá tették az áprilisban eddig hagyományos bérrendezést, Harkai Attila elmondta, hogy a bértárgyalásokat már az új vezetéssel kell befejezniük. Ezzel együtt a jóléti keretről is egyeztetniük kell. Erős szándékuk, hogy a kollektív szerződés előírásaihoz ragaszkodnak, csakis annak mentén képzelik el az egyeztetéseket. Az egészséges kompromisszumokra ugyanis ilyenkor feltétlenül szükség van, de feltétlenül a munkavállalók szemszögéből közelítve a dologhoz. A munkavállalók számára a legfontosabb tétel a stabil munkahely, a megélhetés. Ez olyan kérdés, amelyért bárki hajlandó a leghatározottabb fellépésre is. Mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk a húsipari keresetek messze az országos átlagkeresetek alatt vannak. A fizikai dolgozók átlagkeresete a húsiparban a minimálbér másfélszerese, ami jelenleg a megélhetési küszöböt is alig éri el, sőt, annak alatta van. Pedig a régi, jól bevált mondás érvényes marad, mármint az, hogy tisztességes munkáért tisztességes bér jár.

Ennek eléréséhez a munkavállalók a legtöbb, leghatékonyabb segítséget a szakszervezettől várhatják el. Ezért fontos, hogy minél jobban megerősödjön a tagság, vagyis minél többen lépjenek be a szakszervezetbe.