Műtét közben Szekszárdon

Ha az átalakulás keserveinek feledtetésére egy tréfás vetélkedőn megszavaztatnák a húsos szakma képviselőit, hogy melyik céget tartják a túlélés bajnokának, Szekszárd egész biztosan dobogóra kerülne. Minden nehézség - csődeljárás, adósság, alapanyag-hiány - ellenére jelenleg is több mint 1200 embernek ad (esetenként bizony csak napi néhány órára) munkát a tolnai nagyüzem. A hangsúly a munkán van, hogy legyen! Szeptember közepén azonban, amikor a cégnél jártunk, egyes egységek dolgozóit a munkaviszonyuk, az alkalmazásuk formájának esetleges változása foglalkoztatta. Az igazgató tanács döntése értelmében 8-10 egység „leválasztását" és vállalkozásba adását indították el még a nyár folyamán, s ez a „művelet"mintegy 200-250 fő munkavállalót érinthet a számítások szerint.

Hajduné Lovász Edit, a szakszervezeti bizottság elnöke éppen megyei szakértőkkel tanácskozott ottjártunkkor, de konzultált már az MSZOSZ jogászaival is, az érdekvédelem résen áll, hogy ne érhesse jogsérelem, hátrány azokat, akiknek a lába alatt mozog a föld.

- A szakszervezet nem kapott előzetes tájékoztatást a tervezett lépésekről - mondja az elnökasszony -, még azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy melyik részlegekről van szó. A hűtőházról, a mosodáról, a varrodáról, a konyháról, a rendészetről, a felvásárlásról, a húsliszt-üzemről, az anyagosztályról és a szennyvíz-kezelőről beszélnek, ezeket az egységeket tervezik valamilyen vállalkozási formában leválasztani a vállalatról. Előttünk teljesen világos, hogy az egyes területek sajátosságait figyelembe véve, a gazdasági ésszerűséget szigorúan szem előtt tartva, külön-külön mérlegelve, a konkrét megoldást ismerve lehet csak A-t vagy B-t mondani. Azt azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy az új működési formában se legyen rosszabb, bizonytalanabb az emberek helyzete, mint amilyen jelenleg a vállalat kötelékében.

Az átalakulás, a „káeftésítés" nemcsak azokat foglalkoztatja, akik beleesnek a szórásba, - erősítették meg többen, akikkel módunk volt erről beszélgetni. Handa Györgyné termelés-kiértékelő, az szb tagja szerint sokan felvetik, hogy mi lesz, ha tönkremegy egy ilyen kft., s az ott munkaviszonyban lévők nem kapnak fizetést. Mások azt latolgatják, hogy ezeknek a káeftéknek a léte az anyavállalattól függ, ki lesznek szolgáltatva a mindenkori helyzetnek. Handáné egyébként sajnálatosnak tartja, hogy bár a megyei munkaügyi központ segítségével még az év elején létrejött a cégnél a Munkába Elhelyezést Segítő Bizottság (MEB), az érintettek az ígéret ellenére sem kaptak segítséget, felkészítést a várható helyzetre, esetleg saját vállalkozás beindításához.

- Tényleg jó lett volna, ha ilyen oktatás beindult volna - erősíti meg Becze Ferenc raktáros -, a vállalatnak is érdeke volna, hogy felkészítse az embereket erre a váltásra. A raktárban huszonhárman dolgoznak, akiket valamikor még a nyár közepén az anyagosztály vezetője tájékoztatott a vezetés elképzeléséről.

- Ekkor felmerült, hogy egyéni vállalkozásba menjünk, majd felvetődött egy kft. megalakításának a lehetősége is; a raktárosok közül mindnek más a véleménye, nagy a bizonytalanság - állítja Becze Ferenc. A megfontolások között az esetleges végkielégítés lehetősége is szerepet játszik.

Más cégek példáit is sokan emlegetik. Vannak, akik fantáziát látnak a vállalkozásban, próbálják felmérni, hogy a vállalat képes lesz-e majd kellő megbízást adni és fizetni.

Horváth Lajos, a bélüzem dolgozója úgy tudja, hogy korábban ők is szerepeltek a listán, de a bélüzem leválasztása lekerült a napirendről. Sok költséggel járt volna az önálló működés technikai feltételeinek megteremtése. Már évekkel ezelőtt is volt vállalkozó a bélüzemre - eleveníti fel az előzményeket Horváth Lajos, mert „piszkos munka, de jó pénzt hoz.". Lehet persze, hogy emiatt mondtak le a leválasztásról - teszi hozzá. Hangsúlyozza végül, hogy a bélüzem működése is azon múlik, hogy a vállalat mennyi állatot vág. Ennél a részlegnél is csak akkor mennek a dolgok, ha a vállalat talpon marad.

Erre az összefüggésre mindenki felhívja a figyelmet. A cég és a leváló részek sorsa továbbra is közös vágányon fut. Egyedül talán csak a hűtőház a kivétel, ahol a kapacitás egy részét bértárolás köti le. A speciális esetek közé tartozik a rendészet is.

- A mi tevékenységünk rendkívül kényes - mondja Koós József rendész. Nem egyszerűen őrző-védő feladatról van szó, mint például egy banknál. Ott a szolgálatnak nem kell tudni - példálózik Koós József -, hogy a mögötte lévő objektumban milyen fekete üzletet bonyolítanak, itt meg főként az áruforgalomra kell vigyázni. Az objektumok őrzése és a vagyonvédelem egyaránt feladata a 27 fős csapatnak. A vagyonvédelem ellátásához speciális tudás is kell, állatforgalmi és húsforgalmi ismeretek és persze sokat számít a hosszú évek alatt szerzett tapasztalat, hiszen igen sokféle manipulációt találnak ki azok, akik a vállalati vagyon, vagy az áru megdézsmálására vetemednek. A rendészek által megmentett érték milliókra rúg.

Koós József és társai tisztában vannak azzal, hogy alapvetően kétféle megoldás jöhet szóba. Vagy maguk vállalkoznak, vagy egy külső őrző-védő cég kezébe kerül a rendészet. A kívánatos döntést jelezve kijelenti: ha rossz megoldást választ a vezetés, két hónap alatt kilopják a vállalatot.

Waffenschmidt János vezérigazgató úr cáfolja a feltételezést, hogy munkahelyek megszüntetése miatt történne az alaptevékenységhez szorosan nem tartozó egységek leválasztása. - A mostani elhatározás előzményének tekinthető, - von párhuzamot - amikor a szállítást adták át vállalkozóknak. Akkor a fuvar- piac fejlődése, ma pedig újabb területek piacosodása kínál lehetőségeket. A cég vezetője szerint ez a folyamat a jövőben is folytatódik, hiszen a most tervezett leválasztások után is maradnak szolgáltatások, feladatok, amelyek nem sorolhatók az alaptevékenységhez.

- A cég helyzetét és ezeket az intézkedéseket nem lehet összekapcsolni - állítja Waffenschmidt vezérigazgató úr. - Nem várhatunk a sült galambra, amíg a helyzetünk rendeződik. Kétségtelen, hogy hosszabb időre elnyújtva, talán könnyebben elviselhető lenne a tervezett intézkedések végrehajtása. Az önkritikától sem mentes megállapításból arra lehet következtetni, hogy a cég vezetése érzékeli a meglévő feszültségeket, a „túlélés" megpróbáltatásait.

Hiszen Szekszárdon mindenki tisztában van azzal, hogy a cég többsége még állami tulajdonban van, bizonyos „technikai" problémák miatt a mai napig nem valósult meg az adósság elengedése, a piacon tőkeerős konkurenciával kell megkűzdeni. A menedzsment mozgástere szűk, néha már nem is lehet pontosan tudni, mi tartja mozgásban a dolgokat. Mégis mindenkinek az az érdeke, hogy a cég életben maradjon. Érezhető azonban, hogy a munkavállalók nem szeretnének úgy járni, mint az egyszeri történetben, ahol a műtét sikerült, de a beteg meghalt.