Tanulmányúton Svédországban

Késő estére járt, amikor majdnem két és fél órányi repülőút és egy hosszúnak tűnő buszozás után a HDSZ tanulmányi csoportja megérkezett Hasseluddenbe, a Stockholm melletti Szakszervezeti iskolára. A csomagok becipelése és egy rövid tájékozódás után a pihenés, az alvás volt az első program Svédországban.

Mindenesetre megérte másnap frissen ébredni. November első vasárnapja volt, és nagy-nagy csönd. Hamar felszállt a könnyű reggeli pára és valóságos északi varázslatban gyönyörködhettek a hosszú őszből jött vendégek. Fehér hótakaró a tájon, a kelő nap sugarai szikráznak a vízen, és a túlparti házak ablaküvegein kis szigetek és öblök vonzzák a tekintetet, hatalmas komphajó úszik méltóságteljesen a part közelében. Mindenkit lenyűgöz a látvány, pedig azt mondják, hogy nyáron érdemes jönni erre a vidékre.

Napközben városnézés. Stockholm, a főváros is csendes, szinte kihalt. Csak az egykori királyi birkalegelőn nagy a nyüzsgés. A svéd gyerekek örülnek az első hónak. Kicsiknek és nagyoknak is kedvenc uticélja a Kaknäs, a 155 méter magas rádió- és tv-torony, egész Skandinávia legmagasabb építménye. Föntről nézve a várost és a tájat, megismétlődik a reggeli varázslat. Mindannyian egy kicsit Észak - a nyugalom és a jólét - vonzásába kerülünk. . .

*

Linköping a fővárostól délre fekvő, Pécsnél valamivel nagyobb város. Itt működik a Farmek-Scan húsüzem. A magyar kollégákat kalauzoló személyzeti vezető két dologra büszke: övék a legkorszerűbben szervezett svéd üzem, és nem hoznak külföldről alapanyagot. Az előbbiről magunk is meggyőződhetünk. Különösebb „beöltözésre" sincs szükség, mivel a főbb munkafolyamatok a látogatóknak épített folyosókról, a hatalmas kirakatüvegeken keresztül megtekinthetők. Látogatóban nincs hiány, mivel 5300 környékbeli gazda tagja a társaságnak, akik egész a vágóvonalig kísérhetik az állataikat. Talán emiatt, talán másért, nagy a bizalom a termelők és a feldolgozók között. A nyereség is megoszlik az üzem és a gazdák között, az üzleti tervet is közösen készítik.

A Farmek-Scan szalagjain naponta 1500 sertést és 300 marhát vágnak, ezen kívül évente 40 ezer juh is tőkére kerül. Hetente 150-200 tonna készítményt gyártanak. A cégnek 600 alkalmazottja van, akik közül 470 fő fizikai állományú. A vágás reggel hat órakor indul, 6.35-kor kezdenek a darabolók. A többség 7-16 óra között dolgozik heti 5x8 órában, a takarító brigád 16-21 óra között teszi a dolgát.

A vágóvonalon csoportbérezés van, a darabolóban egyéni teljesítmény szerint fizetnek. Az órabérek a készítménygyártóknál átlagban 75 korona, a vágóvonalon 90-95, a darabolóban 95-115 korona között mozog. (Forintban számolva bizony ez 15-18 ezer forintos napi bérnek felel meg.)

Az üzemben rendszeresek a továbbképzések. Sok gondot fordítanak a munkahelyi közérzet javítására. A magyar látogatókat meglepte, hogy a darabolóüzem melletti pihenőhelyiségben nagy kártyacsata dúlt. „Jó, ha a kemény munka közben ki tudnak kapcsolódni, nem kell félni, hajtja vissza őket a teljesítménybér" - mondta megnyugtatásunkra a kísérőnk. Mint elmondták, 3,5 százalékos volt az idei bérfejlesztés, s ugyanennyi lesz jövőre is. A bérek, ha nem is sokkal, de az infláció előtt járnak.

*

A svéd fiatalok látnak fantáziát a húsiparban, az állattenyésztésben. Linköpingben működik az ország egyik legnagyobb szakmunkásképző iskolája. A Ljungstedtska Skolan 2300 fiatal tanul, 230 tanár és alkalmazott irányításával. Évente mintegy 60 fiatalt vesznek fel az élelmiszeripari tagozatra, akik a második évtől szakosodnak. A hentes-mészáros szakmát három év alatt, 2360 órás program alapján lehet elsajátítani. Úgy állítják össze a tematikát, hogy a szakmai ismeretek mellett általános műveltséget is szerezzenek a fiatalok, ami lehetővé teszi, hogy a legjobbak élelmiszeripari főiskolán továbbtanuljanak. Tommy Johansson igazgatóhelyettes hangsúlyozta, hogy jók a kapcsolataik az üzemekkel, a tanulmányi idő 15 százalékát termelési gyakorlaton töltik a tanulók,. a harmadik év végén mint képzett szakmunkások hagyják el az iskolát.

Az oktatás díjmentes, a tanulók ebédet kapnak, albérleti támogatást kérhetnek, de a munkaruhát maguk veszik meg. A tananyag is ingyenes és pályázni lehet ösztöndíjakra. Egy, a magyar pedagógusok helyzetére utaló kérdésre válaszolva, Lennart Fahlen szaktanár kijelentette: „a tanároknak itt is lenne okuk sztrájkra."

Érdekes tanulságokkal szolgált egy másik tanintézet, a Vreta Mezőgazdasági Szakközépiskola meglátogatása is. A 300 hektár szántón gazdálkodó, 100 fejőstehenet, 100 anyakocát, 21 hátaslovat tartó, 20 traktorral és 5 kombájnnal felszerelt tangazdaság bepillantást engedett a svéd agrárgazdaságba. Olyan körülményeket, szakmai munkát láthattak a csoport tagjai, ami kétséget sem hagy afelől, hogy a fiatalokat alaposan felkészítik a paraszti gazdálkodásra Svédországban. A legérdekesebb mégis talán az iskola 31 éves ifjú vezetőjének a kijelentése volt, aki kérdésünkre elmondta, hogy magát parasztnak tekinti. A Vretán nőtt fel, egyetemet végzett, később Coloradóban is dolgozott egy farmon.

A gazdaság vezetése mellett hétvégén a szülei birtokát is műveli, s azon kívül bérel még 80 hektárt. Bo Stavstedt mintagazda, büszke arra, hogy az állattenyésztésben nem használnak serkentőszereket. „Játék a halállal, ami a világban történik" - mondta.

*

A HDSZ tanulmányi csoportja a találkozók során mindenre kíváncsi. A kollégák fáradhatatlanul kérdeznek, érdeklődnek a hazai gyakorlattal összevethető dolgok iránt. Többen a csoport tagjai közül tavaly Hollandiában, előtte Dániában is jártak. Az újabb tapasztalatokat van mihez illeszteni. Ezért szerencsésnek bizonyult a rendszerezett előadások programba iktatása. Senki sem tiltakozott az iskolapad ellen, a Svéd Élelmiszeripari Szakszervezet munkatársai, szakértői pedig jó tanároknak bizonyultak. Hasseluddenben szép környezetben folyt a „fejtágító", a hetvenes évek közepén épült modern, tágas, gyönyörű épületben gyorsan peregtek az órák, sok minden szóba került.

Az idén 99 éves, jubileum előtt álló Svéd Élelmiszeripari Szakszervezet 62 ezer tagot számlál, 95 százalékos szervezettséggel tömöríti az élelmiszeriparban dolgozó fizikai foglalkozású munkavállalókat. Két kongresszus között 11 fős vezetőség, illetve az elnökből, a titkárból és a főpénztárosból álló titkárság tartja a kezében a dolgokat. A központban 40 fős apparátus dolgozik: ombudsmanok, szakértők és ügyintézők. 19 megyei bizottság működik, összesen 30 függetlenített munkatárssal. A tagság országszerte 1400 úgynevezett munkahelyi klubba szerveződik. A tagdíj a bruttó bér 2 százaléka. (És ha valaki utána akar számolni, 14 ezer koronás átlagbért alapul véve a szakszervezeti költségvetés nagyságát is megkapja.) A tagdíjból 1,5 százalék a központé - ebből tagonként 40 korona a munkanélküli pénztárba kerül-, a fennmaradó 0,5 százalék pedig a területi bizottságé.

*

Svédországban nem csak mozgalomból áll a szakszervezet. Komoly feladataik vannak a munkanélküli pénztárak kezelésében, de ami ennél fontosabb, aktív szerepet játszanak az érdekegyeztetésben. Még a húszas években alakult ki, majd az ötvenes években szilárdult meg a munkavállalók és a munkaadók, valamint a kormány megállapodásain nyugvó mechanizmus. Alapját a hosszú ideig kormányzó szociáldemokrata párt és a szakszervezetek hagyományos összefonódása képezte. A kormány támogatásával a szakszervezeteknek sikerült jó megállapodásokat kötni a munkáltatókkal, ezáltal elkerülték a sztrájkokat, ami mindhárom félnek előnyöket hozott. A társadalmi egyensúlyt hosszú ideig biztosította az eltérő érdekek kölcsönös számbavétele és beszámítása. Mindenki nyert az alkuban - amíg bőven volt mit elosztani.

Mostanában azonban válságban van a svéd gazdaság, s a válság jeleit mutatja az érdekegyeztetési mechanizmus is. A munkavállalók egy része úgy véli, hogy nem érdemes fenntartani a háromszintű érdekegyeztetési rendszert, nem kíván országos megállapodásokat kötni, de még ágazati kollektív szerződéseket sem. Csak helyi megállapodásokra van szükség, véli sok munkavállaló. A szakszervezetek azzal érvelnek, hogy a gyengébb helyi érdekvédők ellenében egyes munkáltatók leszoríthatnák a béreket, s ezzel tisztességtelen versenyelőnyhöz jutnának. Márpedig mostanáig az az elv érvényesült, hogy ha egy vállalat nem tud tisztességes bért fizetni, akkor menjen tönkre. A bér a fejlődés hajtóereje volt, az erős cégeket hozta helyzetbe. A helyi megállapodások rendszere azonban a gyengébbeknek kedvezne. Nem is beszélve arról, hogy felboríthatná a munkaerő-piaci kapcsolatokat, hiszen nem biztos, hogy a helyi bérharcok hosszútávú megállapodásokat tennének lehetővé.

1993-ban az élelmiszeriparban is támadták a munkáltatók az ágazati kollektív szerződést, csak helyi szinten akartak egyezkedni, emiatt egy hetes sztrájk volt a konzerviparban, az idén pedig a sütőiparban sztrájkoltak hasonló okból.

Az utóbbi években a munkavállalók gondjainak szaporodásával a svéd szakszervezeteket is komoly kihívások érték. Növekszik a munkanélküliség, különösen a nők és a bevándorlók szorulnak ki a munkahelyekről. A pályakezdő fiatalok nagyon nehezen találnak munkát. A munkanélküliek eddig a fizetésük 80 százalékát kapták 300 munkanapra, de január 1-jétől meg kell elégedni 75 százalékkal. A kormány, ugyan óvatosan, de jól érzékelhetően faragja le a különféle juttatásokat.

*

A gazdasági-szociális válság jeleit észreveszi a turista is, ha egy kicsit jobban figyel. A 12 százalékos munkanélküliség még egy gazdag országban is sok. Meglepődik az ember, amikor elhúz mellette egy-egy lestrapált autó. Az előváros utcáit járva jó néhány öreg házat látni, amelyekre ráférne a tatarozás. És nehezen tudja hova tenni, amikor nagy dulakodás közben elfognak a közelében egy áruházi tolvajt, egy szegény svédet. Az érdekegyeztetés, a szociális biztonság, a társadalmi béke megőrzése tehát nem csak elvont probléma ebben a gazdag északi országban, hanem szorító mindennapi kényszer. S mivel a szakszervezetek hosszú ideje részesei a közéletnek, felelősséget éreznek a társadalmi gondok megoldásáért.

A kormányzó szociáldemokrata párt és a szakszervezet vezetői között nagy az „átjárás". A szakszervezeti szövetség főtitkára tagja a párt politikai bizottságának.

Sok szakszervezeti vezető került pártlistán a parlamentbe. (Az élelmiszeriparnak is van egy képviselőnője.) A megyei és a helyi önkormányzatok szociáldemokrata frakcióival szoros a szakszervezeti szervek együttműködése. Különösen a nagyobb cégek szervezeteinek jelentős a befolyása az önkormányzatokban. Először ezt egy kicsit furcsálljuk, de a vendéglátóink hamar meggyőznek bennünket, amikor megvilágítják az önkormányzatok szerepét a javak elosztásában - és az adóztatásban.

*

Claes-Hakan Jacobsen, a megyei önkormányzatok szövetsége bérosztályának vezetője örül a magyar látogatóknak. A jó kedélyű középkorú férfi bemutatkozás helyett elsorolja az egykori aranycsapat komplett névsorát. Gyerekkorában imádta a magyar focit, Puskás Öcsit látta játszani a Reál Madridban egy svéd csapat ellen. Mi meg udvariasságból a hosszú svéd csatárt, Edströmöt emlegetjük, de egyebekben is könnyen közös hangot találunk.

Megtudjuk, hogy az állam, a 24 megyei és a 286 helyi önkormányzat összességében a legnagyobb munkáltató Svédországban: 1,7 munkavállaló áll az alkalmazásukban. Magas a női munkaerő aránya, a helyi önkormányzatoknál 78 százalék. Az önkormányzati szövetség, mint munkáltató lép fel a munkavállalói érdekképviselettel szemben. Az idén tavasszal lejárt a kollektív szerződés.

Három évre a szakszervezetek 15 százalékos bért követeltek, az önkormányzati szövetség évi 1,5 százalékos emelést ajánlott meg. Miután a tárgyalások összeomlottak, a szakszervezetek bejelentették a sztrájkot. A taktikájuk az volt, hogy minél kevesebb emberrel, minél több nehézséget támasszanak. Az első héten a gyermekintézmények dolgozói sztrájkoltak, majd újabb területeken szüntették be a munkát. Végül a nagy nyomásnak engedve megállapodás jött létre, de az önkormányzatok kijelentették, hogy a megemelt bérek veszélyeztetik a gazdálkodásukat: mivel pénzük nincs, több ezer munkahely leépítésére kényszerülnek. Magasabb bért csak akkor tudnának adni, ha emelnék az adókat, de azok már most is túl magasak. Ördögi körbe kerültek: csökkenő szolgáltatások, kevesebb munkahely, kisebb adóbevételek. A mozgástér szűkösségét jelzi, hogy az önkormányzatoknál a munkabérek és a járulékaik teszik ki a költségek 75 százalékát.

S most „robbantottak" az ápolónők. Előbb 30, majd a tárgyalások megszakadásakor 22 százalék béremelést követeltek 3 évre. Új helyzet állt elő - mondja rezignáltan Jacobsen úr. Az ápolónők követelése súlyos válságtünet, kihívás az egész érdekegyeztetési rendszer ellen. Valahol hiba van az emberek tudatában - meditál sportkedvelő házigazdánk -, aki azt is furcsállja, hogy a hokicsapat előre bejelentette, mennyit kér a világbajnokság megnyeréséért.

*

A svédek különösen akkor szeretnek panaszkodni, ha az Európai Unió kerül szóba. Kollégáink is állandóan visszatérnek az európai integráció reájuk nézvést hátrányos működésére. Úgy látszik, hogy ezt a problémát a szakszervezetek sem kerülhetik meg. Pedig a svéd szakszervezetek a csatlakozás idején mindent megtettek, hogy kitérjenek az érdemi válasz elől. Úgy gondolták, hogy tagjaik kockázatára nem foglalnak állást. A semlegesség visszaütött. Mostanában nem tűnnek elég hitelesnek, amikor a tagjaikat ért hátrányok miatt felemelik a szavukat.

Az Európai Unión belül a svédeknek bizonyos nehézségeik támadtak abból, hogy országukban magasak a bérek, a munkavállalók döntéshozatali jogai nem alkalmazhatók máshol, és átfogó megállapodások keretében rendezik a konfliktusokat. A tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása következtében az olcsóbb munkaerő felé mennek a beruházók. Bizonyára ezt is szem előtt tartva, a szakszervezeti szövetség (LO) kelet-európai referense úgy véli, hogy térségünk országainak minél előbb helyet kell szorítani az Európai Unióban. Az egyoldalú fiskális szemléletet pedig fel kell váltani egy szélesebb, a foglalkoztatás szempontjait is magába foglaló szemlélettel. Egységes álláspontra kell jutni a munkaügyi kapcsolatok és a munkavállalók életviszonyait érintő kérdésekben.

Svéd kollégánk bizakodó, tapasztalatai szerint az európai munkaadók képviselői belátták, hogy az események passzív szemlélete rossz taktika. Maastricht ugyanis megnyitotta az utat egy európai kollektív szerződés előtt. Ha a munkaadók és a munkavállalók nem élnének a megállapodás lehetőségével, az ügyek jogi útra terelődésével 20 évet is csúszhatnak a dolgok. A svédek erre gondolni sem akarnak. Stockholmban már a jövő évet is alig tudják kivárni, amikor a tagországok kormányfőinek találkozóján kiönthetik a lelküket és a panaszaik meghallgatását kérhetik . . .

*

Találkozók, előadások és viták közben hamar eltelt az egy hét. Elhagyva Hasseluddent, útban Stockholm és a repülőtér felé, Szira József útimarsall bíztatására dalra fakadt a társaság. Vígan szaladt az autóbusz, az ének már hazafelé szállt, vitte a friss élményeket. Még egy pillantás a Városháza híres épületére, amelyet ezután mindig ismerősen üdvözlünk, ha feltűnik a televízióban a Nobel-díjak átadásakor. Bizonyára sokszor eszünkbe jut majd a svéd parlament is, ha meglátjuk a mi Országházunkat. Megmarad egy kép majd a Vasa hajóról, amely talán más irányba téríthette volna a történelmet, ha nem süllyed el az első útján 1628-ban. Megannyi nevezetesség, ahol megfordultak a húsosok 1995 novemberében. A tapasztalatszerzés nagy térképén - Dánia és Hollandia után - ezzel az utazásal a HDSZ Svédországra is kitűzte a maga kis zászlaját. Útban Európa felé. . .