Kell nekünk üzemi tanács?
Háromévesek az üzemi tanácsok. Éppen csak túljutottak a bölcsődés koron -
hangzott el egy közelmúltban tartott tanácskozáson. Hát igen, mi tagadás, a
„gyerek" itt van közöttünk és szépen nődögél. Pedig a múltja nem éppen patyolat.
Miképpen arra jól emlékezünk, a szakszervezeteken vett politikai erőszaktevésből
fogant, ilyetén fattyúnak született, majd hamar árvaságra jutott. A sors azonban
kegyes volt hozzá, az 1995-ös megmérettetésen életerősnek mutatkozott, s most
már szép reményekkel nézhet a jövőbe.
A föntebb említett fórumon Sándor László, az MSZOSZ elnöke azt mondta, hogy
ha már negligálni nem lehet az üzemi tanácsokat, akkor azt kell
továbbfejleszteni
ami eddig kialakult. Ezzel a kijelentéssel - a hasonlatunknál maradva - a
szakszervezeti mozgalom elfogadta családtagnak az üzemi tanácsokat. Hozzátéve,
hogy kerülendő a rivalizálás, egymás kiszorítása az elfoglalt pozíciókból.
Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a továbbfejlesztésről szólva mire gondolt az
MSZOSZ elnöke. Kifejtette viszont, hogy a szakszervezeteknek el kell dönteni,
hogy vállalati szinten, a tulajdonosi túlsúly ellenében akarják a tagságuk
érdekeit
megvédeni, vagy a gyárkerítésen kívül? A kérdésben benne rejlik, hogy a
kollektív érdekérvényesítés súlypontját az alapszervezetektől az ágazatok és az
országos központ irányába kellene eltolni. (Mellesleg a külföldi példák is erre
intenek.) Ilyen összefüggésben mindjárt más megvilágításba kerül az a
„kettősség", amit a szakszervezetek és az üzemi tanácsok egymás melletti
működése jelent és más összefüggésbe kerül a két intézmény személyi
„összefonódása" is.
Egyébként a munkáltatók éppen a személyi átfedéseket nehezményezik
leggyakrabban. A húsiparban az is előfordult, hogy megpróbáltak
megakadályozni egy szakszervezeti vezetőt az üzemitanács-választáson elnyert
pozíció betöltésében. A HDSZ a tavalyi választáson nem titkolta, hogy erős
befolyást kíván szerezni az üzemi tanácsokban. (Más kérdés, hogy a választási
eredményhez kapcsolt vagyonmegosztás miatt is erre kényszerült.) Az azóta eltelt
idő igazolta: a munkavállalói érdekérvényesítés hatékonysága jobb, ha a
szakszervezet és az üzemi tanács egy irányba húz.
Mindemellett hasznos lehet, ha az üzemi érdekvédők elemzik, értékelik az üzemi
tanácsok működésének eddigi tapasztalatait. Annál is inkább, mivel a jogszabályi
keretek között - néha azon is túl - változó helyi gyakorlat alakult ki.
Ugyanakkor azt is világossá tették azon a bizonyos tanácskozáson, hogy a
jogszabályalkotók is törik a fejüket, néhány módosításra számítani lehet.
Könnyen belátható tehát, hogy a következő üt-választás sem lesz egy sétagalopp.
Ha erre gondolunk, valójában már nem is kérdés, hogy kell-e nekünk üzemi
tanács. A „gyerek" köztünk van, éppen kilépett a bölcsődéből, az óvoda felé
tart,
de a múló időben még elöbbre tekint.
(H.)