Világraszóló kerékpártúra

A maga nemében példa nélküli és rendkívüli vállalkozást vitt véghez nemrégiben két gyulai kerékpáros: Bús Mihály és Kovács István.(Képünkön Kovács, fotózta Bús.) A biciklisek - tudomásuk szerint a világon elsőként - Tunézia és Algéria sivatagjaiban kerekeztek meglehetős hosszan, kalandokkal és életveszélyekkel tarkított túrájukon. A két fiatalember társaival, akik később Velencéből és Rómából fordultak vissza, augusztus 19-én búcsúztak el az alföldi fürdővárostól és jó hónap múltán, szeptember 25-én tértek vissza 5 ezer kilométerrel a lábukban. Útjukat a Gyulai Húskombinát elemózsiával, a helyi szakszervezet pénzzel támogatta. Nem véletlenül, hiszen Bús Mihály a húsfeldolgozó 1100 fős gárdáját erősíti.

Nem először hallatott magáról a gyulai Makadám Világjáró Kerékpáros Klub, legutóbbi vállalkozásuk 1996-ban volt, amikor az olimpia helyszínére, Atlantába kerekeztek. A merész fiatalemberek azért döntöttek a sivatagi túra mellett, mert tudomásuk szerint előttük erre soha senki nem vállalkozott. A hat fős csapat ünnepélyes búcsúztatása augusztus 19-én volt Gyulán, innen csaknem az egész országon keresztül bringázva jutottak Horvátországon és Szlovénián át Olaszországba, ahol első szálláshelyük a lagúnák városa, Velence volt. A kerékpárosok tereptől függően napi 130-180 kilométert tettek meg, s ott aludtak, ahol rájuk esteledett - szorosan a biciklijük mellett. Velencéből a csapat egyik, majd később Rómából további három társuk fordult vissza, így az egyre vadregényesebb dél felé már csak ketten folytatták az utat. A veszélyesnek tűnő Szicíliából keltek át Afrikába, miközben a hajón belga beszélgetőtársaik egyszerűen nem akarták elhinni, mire vállalkozott a két gyulai fiatalember.

A két fős minicsapat a tuniszi magyar nagykövetséget kereste fel, ahol mindenképpen le akarták őket beszélni feltett szándékukról. Mikor látták, mindez lehetetlen, akkor a nagykövet menlevelet írt nekik - amely később, a sok veszély közepette jó szolgálatot tett -, és útjukra bocsátotta. Az arab tevekaravánok kísérői hitetlenkedtek, mikor az örök homok birodalmában meglátták a két kerékpárost, és fogták a fejüket, jelezve: baj lesz. A magyar legények azonban keményen kitartottak, hatalmas kört írtak le Tunézia és Algéria homok- és kősivatagjaiban, útközben még berberek is befogadták őket és a honi ízlésvilágtól meglehetősen távoleső étkekkel kínálták őket. A hatalmas hőség mellett egy alkalommal homokvihar nehezítette a dolgukat. Eltévedtek, kerékpárjukat már csak vonszolták maguk után. Minden kilátástalannak tetszett, ám ekkor szinte a semmiből előbukkant az a belga házaspár, akikkel a hajóúton ismerkedtek meg. Nem lehetetlen, hogy az életüket mentették meg. Ezután még kirabolták őket egy tunéziai városban, végül a tuniszi és a római magyar nagykövetség hathatós segítségével érkeztek haza.

Terveik szerint a következő útjukon Kanada háborítatlan ősfenyőerdeit keresik fel. Akárcsak a sivatagban, valószínűleg itt sem lesz majd tömegiszonyuk. A küszöbön álló újabb nagyszabású vállalkozáshoz jószerencsét kívánunk a Húsos nevében is!