Kevesebb politika, több forint
Dr. Kis Zoltán ex-államtitkár a húspiacról
Kormányok jönnek és mennek, de a húspiaci gondok maradnak. Az idei
húsvét táján különös élességgel rajzolódtak ki az ágazatot feszítő ellentmondások.
Alacsony árak, kapkodó intézkedések, nyomott piac és a jövőkép teljes hiánya.
Arra kértük Dr. Kis Zoltán (képünkön) országgyűlési képviselőt (SzDSz), az
agrártárca korábbi politikai államtitkárát, hogy ossza meg véleményét a Húsos
olvasóival.
- Igaz, hogy olcsó volt idén a húsvéti sonka, de a második félévben ez a helyzet a
visszájára fordulhat. A mostani árak irreálisan alacsonyak, emiatt tarthatatlanok.
Elsősorban a tavaly kialakult takarmányárak drasztikus csökkenése okolható a
mostani helyzetért. A kormány beavatkozott a közgazdasági folyamatokba, az
egyébként is alacsony árakhoz dotációt adott, abban a hiszemben, hogy az olcsó
takarmányból olcsó húst lehet előállítani. Véleményem szerint egy felvásárlói
kartell kialakulása és működése nyomán az ár a termelői önköltséget sem fedezi.
Mindehhez hozzájárul, hogy olyan áruházláncok értékesítik a húst, amelyek
elviselik a húson az átmeneti veszteséget, mert egyéb termékeken ezt
kompenzálják. Ha valaki kimegy olcsó húst venni egy ilyen bevásárlóközpontba,
vesz mást is, ami a hasznot hozza a kereskedőnek.
Visszaköszön, amit már sokszor elmondtunk, hogy amíg szabályozott piac nem
alakul ki a termelői-feldolgozói láncban, amíg nem lehet az agrárrendtartási
törvény előírásait alkalmazni és nem alakul ki valódi integráció, addig a
kistermelők és a feldolgozók is kiszolgáltatott helyzetben lesznek.
A korábbi 260 forint körüli garantált ár 195 forintra történő levitele lökést adott
olyan irányba, hogy a felvásárlási ár csökkenjen. A kormányzat gondolkodik
azon, hogy minimális felvásárlási árat állapítson meg, ez azonban csak akkor
hatékony, ha működik az a rendszer, amelyet számlaadásnak hívnak. Tehát
minden termelő érdekeltté válik abban, hogy olyan értékű számlát kap, amelyen
átveszik tőle a terméket.
Indokolni lehet persze a mostani helyzetet az orosz piaccal és a belső fogyasztás
visszaesésével is. Ez is igaz, de csak részben.
- A kistermelők időlegesen leépíthetik az állományukat, de mit csináljon a
feldolgozóipar?
- A feldolgozóiparnak nem kellett volna mindenáron a minél olcsóbb hús
irányába elmozdulnia. A minisztérium tavaly feloldotta a garantált árak
rendszerét, amivel nagy hibát követett el. Hiba volt, amikor közzétette, hogy nem
követeli meg a kötelező minősítést, hanem fizet az O és a P minőségért is. Ezt
nem lett volna szabad. Így helytelen irányt vett a felvásárlás, miközben megjelent
az olcsó import alapanyag is, amit fel tudnak dolgozni. Hosszú távon ez a
feldolgozóiparnak is rossz. Ha nem lesz versenyképes az itthoni alapanyag, akkor
a kapacitásait nem lesz képes kihasználni. A mai öt milliós állomány lemehet 3-
3,5 millióra, s az exportképes vágóhidak vagy import alapanyagra szorulnak,
vagy elveszítik a piacaikat. Az a támogatási rendszer, amelynek két pilléren kell
állnia - ez pedig az exporttámogatás és a garantált áras felvásárlás - csak
kvótához kötött, szabályozott húspiac esetén tartható fenn, de ez Magyarországon
jelenleg nem működik.
- A nagyon alacsony árakat kommentálva egyesek úgy fogalmaznak, hogy
összeomlott a húspiac. Hogyan lehet ebből a válságból kilábalni, hiszen évek óta
visszatérnek ezek a problémák?
- Hektikusan mozog évek óta ez a piac, most hullámvölgyben vagyunk. Az év
második felében majd emelkednek az árak, de ha a piaci szabályozás nem alakul
ki, akkor jön majd ismét egy újabb drasztikus áresés. Sokan tényleg arra
kényszerülhetnek, hogy felhagyjanak a hústermeléssel. Szerintem a
feldolgozóknak is nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy csak azok a
vágóhidak dolgozhassanak, amelyek megfelelnek az élelmiszertörvény
előírásainak. Ebben volt egy szigorítás 1997-ben, de egy MDF-es indítványra a
traktoros blokád idején feloldották. Található az országban 1000-1500 olyan
vágóhíd, amely 1990-94 között állami támogatással létesült. Ezek jobbára falusi
kisvágóhidak, amelyek saját fogyasztást céloztak meg. Hosszú távon ezek nem
életképesek. Mi megpróbáltuk piaci szelekcióval kiszorítani közülük azokat,
amelyek a feltételeknek nem felelnek meg. Sajnos a tendencia megint más.
A lazább kötelmek között működő kisvágóhidak letörik az árakat, a nagyobb
üzemek elől elviszik az alapanyagot. Ez a zavaros helyzet évek óta tart, miközben
tönkremennek értékes termelői és feldolgozói kapacitások. Berendezkedhetünk
persze önellátásra és falusi húskimérésre, de közben elveszítünk több száz millió
dollárt az export kiesésével.
- Minek tulajdonítható, hogy kormányok váltják egymást, de ezek a húspiaci
problémák maradnak? Miért nem lehet az anomáliákat szakmai, közgazdasági
alapon rendezni?
- Ennek a helyzetnek az az alapvető oka, hogy az úgynevezett őstermelői
kategória politikai okokból védett. Öt-tíz sertés még mindig eladható
dokumentáció, minősítés nélkül. Egyenlő feltételek között például a kisvágóhidak
versenyképtelenek lennének. Az előny a féllegális tevékenységből adódik, amihez
a törvény azzal járul hozzá, hogy 250 ezer forint árbevételig nem követel
semmiféle dokumentációt és tehervállalást. Ez a 250 ezer forint persze több, mert
egy családban több személy nevére is kiváltják az őstermelői igazolványt. Így
nagyszerűen működtetik a féllegális piacot és viszik az állami támogatást a szürke
gazdaság irányába.
- Pillanatnyilag nem látja megoldhatónak a problémát?
- Annyiban optimista vagyok, hogy január elsejével az illetékesek meghirdették a
kötelező regisztrációt. Igazi ösztönzés azonban csak akkor lesz, ha a támogatást
és az adókedvezményt is ehhez kötik. Most föl van adva a lecke, hogy 2000.
január 1-jével csak mezőgazdasági vállalkozók lesznek, egyenlő
kötelezettségekkel és persze egy jövedelemhatárig egyenlő adókedvezménnyel.
Ebből a körből csak azok maradnak ki, akik alkalmilag értékesítik a felesleges
termékeiket, de velük nem kell foglalkozni, mert támogatást úgy sem igényelnek.
A többit azonos módon kell elbírálni, pozitív diszkriminációval a kisebbeket.
- A húspiac zavarai mögött az agrárpolitika gondjait, dilemmáit kell látni?
- Így van. Érdekes módon a húsipar csak Magyarországon küzd ilyen válsággal a
térség országai közül. Ráadásul olyan húsüzemekről van szó, amelyek már
külföldi tulajdonban vannak, nem mondható, hogy nem értenek a szakmához, a
vezetéshez, nem tudják menedzselni a céget. Elég komoly invesztíció történt az
élelmiszeriparban az elmúlt években, jó dolog látni a kiállításokon, hogy a
termékeink európai színvonalúak és ezt árban is egyre inkább érvényesíteni
tudjuk. De mivel az alapanyag-termelésben ilyen szélsőséges mozgások vannak,
ez a helyzet nem tartható. Az EU csatlakozás pedig a magyar termelőket azonnal
a padlóra küldi egy ilyen álszemérmes, politikai célokat szolgáló szabályozással.
Onnantól kezdve nincs vám, a feldolgozó ott veszi az alapanyagot, ahol olcsóbb,
s ez a hely nem biztos, hogy Magyarország lesz.
- Köszönjük a beszélgetést.
(Horváth)