Ágazati érdekérvényesítés

A húságazat a következő két hónapra látszólagos haladékot kapott azzal, hogy a kormány beleegyezett: nem április 1-jétől szünteti meg a minőségi termelés néven elbújtatott állami támogatás kifizetését, nem felezi meg a piacvesztéssel küzdő export támogatásának mértékét. Ez azonban a mai - ez évi - helyzetben csak látszólagos segítség, mivel a szakértők szerint május végén sem lesz jobb sem a belpiaci, sem a külpiaci helyzet. A belpiacon - ezt az elmúlt hat hónap bizonyította - nem evett sokkal több húst a magyar, annak ellenére, hogy majd 30 százalékkal mérséklődött a hús ára. Szakértők azt is mondják, hogy ha húsz, vagy harminc százalékos drágulás következik be, akkor meg nem fog kevesebbet enni. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyzetben elérkeztünk a húsfogyasztás mélypontjára.

A kialakult, a többség által válságosnak ítélt helyzet megszűntetése azon is múlik, hogy milyen erős az ágazat az érdekérvényesítés terén. Ma - és általában amikor baj van - egymásra mutogat a termelő és feldolgozó, a munkaadó és munkavállaló, a kicsi vágóhíd és a nagyfeldolgozó. Holott a bajban megmutatkozik, hogy vannak - lennének - közös érdekek is.

Mit érhet el például a két éve tisztulási folyamaton átment és átalakult Magyar Húsipari Szövetség? - tettük fel a kérdést Menczel Lászlónénak, a szövetség titkárának.

A szakember szerint jót tett a szervezetnek a megtisztulás: 1997 előtt feldolgozó, termelő, kereskedő, egyetem, kutató egyaránt tagja volt a szövetségnek. Azóta csak a valóban húsfeldolgozással foglalkozó cég lehet tag. Két éve 26 vállalat által alapított szövetség jelenleg 54 tagot számlál. Ennek megfelelően az évente levágott 3,5 millió sertésből 2,5 milliót az ő tagjaik dolgoznak fel, az export 90 százalékát szintén a Húsiparosok Szövetségének tagjai bonyolítják. (A nagyvállalatok közül csak a kaposvári Pini Hungary Rt. maradt távol a szervezetből.)

Menczelné szerint igen jó együttműködést alakítottak ki a Vágóállat- és Hústerméktanáccsal, de a nagy ügyekben „egymás mellett menetelnek" a kis- és középméretű feldolgozókat tömörítő Húscéhvel is. Utóbbi egyébként közel 110 tagot számlál, és évente egymillió sertés vágását tudja felmutatni. Mindez azt is jelenti, hogy a két szervezet 164 feldolgozó érdekeit képviseli, nagy kérdés, hogy mi van azzal a közel 450 feldolgozóval, amelyik működik ugyan, de egyik iparági szervezetnek sem tagja?

Visszatérve a Magyar Húsiparosok Szövetségéhez (MHSZ), Menczelné elmondta, hogy nemcsak a tagok érdekképviseletével foglalkoznak, hanem marketinggel is. Vállalják a tagok bemutatását kiállításokon, nemzetközi szakmai rendezvényeken. A MHSZ három nemzetközi szervezet tagja, így az Európai Unió kereskedőit és feldolgozóit tömörítő UECBB-nek, a húsfeldolgozók európai szervezetének a, LITRAVI-nak és az IMS-nek, a Nemzetközi Hústitkárságnak. Ezektől a szervezetektől részletes és folyamatos adatokat kapnak a külpiaci történésekről, amelyet az MHSZ rendszeresen eljuttat tagjaihoz. Ezen felül saját elemző munkát is végez a szövetség, ezt az ár-, marketing- és felvásárlási bizottsága végzi. Ezek a számítások adnak alapot az érdekképviseletnek a szaktárcákkal, a terméktanáccsal folytatott munkához. A MHSZ általában a terméktanácson keresztül próbálja érvényesíteni véleményét, de többször előfordult, hogy közvetlenül az agrárkormányzattal tárgyaltak, például az Agrárpiaci Tárcaközi Bizottság (ARTB) ülésein, vagy az Agrármarketing Központ Kht. esetében. Fontos a lobbi munkában, hogy az MHSZ az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) is tagja. Az sem elhanyagolható, hogy a „kettős adóztatást" elkerülendő a szövetség tagjai helyett kifizeti a terméktanácsi tagsági díjat.

Lapunk azon kérdésére, hogy miért nem lehet már évek óta megkötni az ágazati kollektív szerződést, Menczel Lászlóné azt válaszolta, hogy ma is várják a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének ajánlatát, és mindenről készek tárgyalni.