Az „agrárbéke" és az élelmiszeripar

A termelők és az agrártárca egyaránt, mint egyetlen megoldást tartja számon a szeptember közepén aláírt agrár(béke)megállapodást. Nagy kérdés, még az agrárköltségvetés főbb számainak megszavazása utáni időszakban is, hogy mit lehet ténylegesen megvalósítani a paktumból. Elemzők szerint a mezőgazdasági csőd- és felszámolási hullámot csak egy átfogó, a megállapodásban részletezett reorganizációs és konszolidációs program segítségével lehet elkerülni. A mezőgazdasági gazdálkodók eddig 250 milliárd forint hitelállományt halmoztak fel, ebből jövőre akár 60-75 milliárd forint visszafizetése válhat kérdésessé.

Kinek segít?

A megállapodás tehát a mezőgazdaság problémáit hivatott kezelni, mivel nemcsak a hitelek, hanem az árak ügyét is rendezni akarja. A passzus szerint a jelenleginél jóval magasabb ármeghatározó intervenciós árakat kell bevezetni 2000-ben. Mit jelent a megállapodás a feldolgozóipar számára, tehetné fel a kérdést az a közel 8 ezer cég, amely az élelmiszerpiacon érdekelt, s a magyar mezőgazdaság által megtermelt cikkek 75 százalékának vevője?

Egyik oldalon segítséget, mert a feldolgozóipart is igen kellemetlenül érintheti az alapanyag-termelés megroppanása, az eddigi stabil piaci partnerek ellehetetlenülése, a mezőgazdasági termelés csökkenése, a minőség romlása. Egyfelől tehát az élelmiszeripar számára is létfontosságú, hogy a hitelkonszolidáció megkezdődjön a mezőgazdaságban, másrészt a reorganizációs program végrehajtása erősítheti egy bizonyos termelői kör pozícióját, s ebből az következhet, hogy jobb, minőségibb árut előállító partneri kört biztosíthat az élelmiszeripar számára is.

Másfelől a megállapodás jellegzetessége, hogy kizárólag a mezőgazdasági termelők válsághelyzetét próbálja kezelni, egyetlen pontja nem érinti az élelmiszeripart. Pontosabban egy pontja közvetlenül befolyásolhatja a feldolgozók életét. Ez pedig az intervenciós árak meghatározása. A tárca a termelőkkel kötött paktum során olyan kérdésben határozott az élelmiszeripar bevonása nélkül, amelyekben érintett - mint vevő - az ágazat. Az is az igazsághoz tartozik, hogy az öt fő termék - búza, kukorica, tej, sertés- és marhahús - feldolgozásában érdekelt cégek tagjai az adott terméktanácsoknak, amelyek intervenciós árjavaslataikat egyeztették tagjaikkal.

Költségvetési korlátok?

A terméktanácsok alapvetően megállapodásban rögzített elvek alapján határozták meg intervenciós árajánlataikat, így elmondható, hogy az alapanyagár emelést eredményezhető intervenciós árrendszer bevezetésével a feldolgozóipar is egyetért. Más kérdés, hogy a kormányzat eddig napvilágot látott intervenciós árral kapcsolatos elképzelései a megállapodásban foglaltaknál és a terméktanácsi ajánlatoknál lényegesen alacsonyabb árakról szólnak. Emögött feltételezhetően a költségvetés adta korlátok húzódnak meg.

Átmenetileg kedvező hatással lehet az élelmiszeriparra is a megállapodásnak az a pontja, amely a belső piac védelmét GATT/WTO-konform lehetőségekkel próbálja az eddigieknél jobban védeni.

Szintén az élelmiszeripari alapanyag árak emelésével járhat a megállapodásnak az a pontja, amely leszögezi, hogy az agrárollót zárni kell. Ezt egyébként egy törvény, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997-es jogszabály is kötelezővé teszi a kormányok számára. Az agrárolló akkor záródik, ha vagy a mezőgazdasági termékek árát kell emelni, vagy az agrárgazdaságokban felhasznált input anyagok árát kell csökkenteni, vagy mindkét folyamatot párhuzamosan kell alkalmazni. Mivel az ipari termékek árcsökkentése csaknem kizárható, ezért az agrárolló nyílásának csökkentése egyedül az agrárárak növelésével oldható meg. Ez viszont a mezőgazdasági termékeket alapanyagként felvásárló élelmiszeripar számára ismét költségnövelő tényező. Más kérdés, hogy az élelmiszeriparnak van-e, lesz-e esélye saját átadási árainak növelésére. Vagyis javulhat-e 2000-től a feldolgozóipar alkupozíciója, képes lesz-e az erőteljesen koncentrálódó és beszerzési szövetségeket alkotó élelmiszer kereskedelemmel elfogadtatni növekvő költségeit. Ha nem, akkor jövőre is megismétlődhet az immáron két éve tartó folyamat, mikor is évente közel 100 milliárd forint jövedelemcsökkenést kellett kibírnia a magyar élelmiszeriparnak.

Betartható a megállapodás?

Ebből a tényből kell kiindulni, amikor a megállapodás azon két pontjáról beszélünk, amely a mezőgazdasági éven belüli, illetve túli hiteleinek egy évvel történő prolongációjáról rendelkezik. Az élelmiszeripar által felvett hiteleket egy ágazatot kivéve nem kezelte a kormány. Holott az ágazatot mind az idén, mind tavaly legalább olyan súlyosan érintette a keleti és orosz gazdasági-pénzügyi válság, mint a mezőgazdaságot. A kormány egy területet talált arra méltónak, hogy kezelje likviditási helyzetét. Ez a konzervipar.

A most ősszel, illetve 10 szabolcsi kiskonzervgyárat a nyár folyamán segített az FVM - a kormány jóváhagyásával - garanciavállalással, amely során 15 milliárd forint értékű hitelt lehetett kedvezményekkel, illetve állami kezességgel a tartósítóipar számára mozgósítani. Sem a tej-, sem a hús-, sem az édes-, sem a gyümölcsléipart, sem más stratégiai élelmiszeripari ágazatot nem segített a kormány olyan eszközökkel, mint amelyet a mezőgazdaság megsegítésére bevetett. Legalábbis szavát, Torgyán-aláírást adott a megállapodás mellé, amelyhez ma már közel tíz érdekképviselet csatlakozott. Más kérdés, hogy a kormány be akarja-e, illetve be tudja-e tartani a megállapodást. December elején a jelek nem mind erre utaltak, akár az intervenciós árak, akár az agrárhitelkonszolidációt és reorganizációt illetően.

Foglalások lesznek?

December elején azonban még sok kormányzati tényező, pénzügyi elemző, makroközgazdász nem látja a veszélyt. A mezőgazdasági válság évek óta tartó emlegetése ma már a klasszikus Farkas, farkas! riogatás példameséjét juttathatja eszünkbe. Ma viszont valóban közeleg a mezőgazdaság farkasa: minden jel arra mutat, hogy a több mint egy évtizedes agrárválság elérkezett mélypontjához. Jövő év tavasza traktor, ház, istálló és földfoglalással kezdődhet. Amennyiben nem lesz valódi, gyors hitelkonszolidáció, úgy csődhullám indul el a mezőgazdaságban, amely érzékenyen fogja érinteni az élelmiszeripart is.