Új szelek fújnak Vasban

Legfontosabb a bérek felzárkóztatása

Éppen egy éve annak, hogy a szombathelyi húsipari vállalatnál véget ért az a két éven át tartott bizonytalanság, ami a felszámolás időszakában volt jellemző. Attól a pillanattól kezdve, hogy tavaly májusban Rózsavölgyi János lett a vállalat tulajdonosa, megélénkült az élet, ismét a termelésről, a szorgalmas munkáról szólnak a mindennapok.

Vasi termékek a húsfesztiválon

Dominics Istvánné, a gyárban mindenki által csak Tündeként emlegetett szakszervezeti elnök szerint a kezdeti gondot csupán az jelentette, hogy a felszámolási procedúra folytán az új tulajdonos álló üzemet vett meg, s ebből a pozícióból igen nehéz volt visszatérni a piacra. Márpedig akik normában dolgoznak, azoknak nem mindegy, hogy folyamatosan van-e megrendelés a termékekre, avagy kényszerű hullámzások jellemzik a termelést. Az mindenképpen megnyugtató a foglalkoztatottak számára, hogy az új tulajdonos a termelés felfejlesztését tartja szem előtt. A nagy forgalmú kereskedelmi hálózatok közül már a másodikba jutottak be a Vasi- Hús Kft. termékei, a külföldi megrendelések pedig Tajvanra, Koreába és Spanyolországba juttatják el az itt gyártott árukat. A tulajdonos termelésfejlesztési szándékát bizonyítja az is, hogy beruházás keretében saját hűtőházat létesítenek azzal a céllal, hogy a fagyasztás minőségét javítsák, tekintettel a távol-keleti piac bővítésére. A máshol Damoklesz kardjához hasonlító elbocsátási veszélyek itt szóba se jönnek, hiszen a szakmunkásgárda bővítésére van igény. Mivel a helyi szakiskolában az idén végez az utolsó hentes képesítést nyújtó osztály, amelynek 12-es létszámából mindössze öt fiatal szerződik a gyárba, s jövőre már nem számíthatnak erre az utánpótlásra, szakképesítési beiskolázást szerveznek. Ez új lehetőségeket nyit meg a gyár képesítés nélküli dolgozói számára. A szakszervezet külön foglalkozik azzal, hogy miként lehetne megoldani a beiskolázást azok részvételével, akik a vidékről bejárás, avagy a gyermeknevelés miatt nehezen szánják rá magukat.

A tavalyi újrainduláskor alapjaiban megújult az üzemi szakszervezeti bizottság, amelynek élére az 1984-től a Vasi-Húsnál dolgozó Dominics Istvánnét választották, aki első perctől fontos feladatának tekintette a felszámolási időszakban stagnáló fizetések felzárkóztatását. Még a múlt év végén benyújtotta az idei bérfejlesztésre vonatkozó 15 százalékos javaslatot. Január elsejétől meg is kaptak ebből 10 százalékos emelést, amelyből 6 százalék az alapbéremelés, 4 százalék pedig mozgóbérben valósul meg. Ezen kívül ígéretet kaptak arra, hogy a vállalat eredményességi mutatójának megfelelő alakulása esetén a második félévtől a mozgóbéren további javítást eszközölnek.

Ennél a gyárnál a szakszervezeti tagság egyik vonzereje, hogy hirtelen szükség esetén gyorskölcsönre van lehetőség. Szeptemberben beiskolázási támogatással segítik a gyermekes szülőket, elsősorban a szakszervezeti tagokat, a sokgyermekeseket és azokat, akik egyedül nevelik gyermeküket. Üdültetésre nem kerül sor ebben az évben, mivel a gyárnak a Balaton partján lévő nyaralóját a felszámolási időszakban eladták, a húsipari nyaralásra pedig nem volt jelentkező. Viszont húsvétra vásárlási kedvezményt kaptak, s ugyanez meg lesz karácsonyra is, a gyermekek pedig csak úgy mint tavaly, ismét télapócsomagot vehetnek majd át. Meglehetősen drága szűrővizsgálatot fizetett ki a tulajdonos 23 szempanaszos dolgozónak, s még a labdarúgó bérletek vásárlásához is hozzájárult. Működik egy üzemi könyvtár, amelynek könyvállományát szerződéses alapon a szombathelyi városi könyvtárból frissítik. Ám a legjelentősebb szakszervezeti tevékenységet a megbetegedések, s más előre ki nem számítható okokból rászorulók megsegítése jelenti. Főleg akik három hónapon is túl táppénzen vannak, igen rászorulnak erre a segítségre. Ilyen esetben a szakszervezet azonnal lép, s bár nem rendelkezik külön alappal erre a célra, s így kérnie kell a tulajdonostól, eddig még egyetlen esetben sem került olyan helyzetbe, hogy ne tudott volna segíteni. A tulajdonos nem sajnálja ilyen célra az anyagiakat, de jó gazda módjára, mindig látni akarja, mire adja ki a pénzt.

Az üzemi szakszervezeti bizottság azon szorgoskodik, hogy az új alkalmazottakat meggyőzzék, lépjenek be a szakszervezetbe. A 220-as gyári létszámból pillanatnyilag 114-et számláló szakszervezeti tagságot mindenképpen növelni szeretnék. Hiszen a gyárnak, s vele a munkaközösségnek jövője van, nem jelent hát kockázatot az elkötelezettség.