Többet vállaltunk és több is teljesült

Beszélgetés Csizmár Gáborral, az FMM politikai államtitkárával

Budafokon negyedik alkalommal rendezték meg október elején a szakszervezetek szüreti találkozóját, amelynek vendége volt Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára (képünkön). A szocialista politikust, aki egyik kulcsszereplője az országos szintű érdekegyeztetésnek, a találkozón tartott pódiumbeszélgetés után arról kérdeztük, hogy hol tart a jóléti rendszerváltás programjának megvalósítása, amely sok munkavállaló rokonszenvét nyerte el 2002 tavaszán?

Csizmár Gábor az FMM politikai államtitkára

- A kormányváltást óta nagy, lendületes lépéseket tettünk a program megvalósítása terén, a szakszervezetekkel kötött megállapodásaink nagy részét már teljesítettük. Szocialista képviselők javaslatára az Országgyűlés módosította a Munka törvénykönyvét, felerősítve a munkavállalói és szakszervezeti jogosultságokat. Mindjárt az első időszakban egy jelentős szociális csomag keretében megtörtént a nyugdíjak, a szociális támogatások, a családi pótlék emelése. A közalkalmazottak bérét 50 százalékkal emeltük még tavaly, az idén júliusban pedig a köztisztviselői körben teljesítettük a korábban vállalt kötelezettséget.

Azt mondják, hogy az első lépésnek inkább az iránya fontosabb, mint mértéke. Úgy gondolom azonban, hogy ez esetben nem csak az irány volt fontos, hanem a mérték is. Megjegyzem, érzékelhetően másképpen viszonyul a mostani kormány a szakszervezetekhez, mint az előző. Az érdekegyeztetés megújításával, az ágazati érdekegyeztetés felerősítésével jelentős lépéseket tettünk meg közösen. Mindehhez hozzátenném azt az "apróságot", hogy az elmúlt két évben a reálbérek 24 százalékkal növekedtek. Tudvalevő, hogy négy évre, a teljes kormányzati ciklusra vállaltuk a reálbérek 25 százalékos emelését.

- A szociál-liberális kormány a bérek területén ledolgozta azt a hátrányt, amelyet még a Bokros csomag okozott. Emlékszünk, hogy a Horn-kormány első évében 12 százalék mínuszban voltak a reálbérek, érthető volt akkor a rossz hangulat. Tavaly óta azonban tényleg komoly mértékű bérnövekedés ment végbe, ugyanakkor egyes szakszervezeti tisztségviselők mégis csalódottan beszélnek a Medgyessy-kormány eddigi teljesítményéről. Miben látja ennek az okát?

- Mindig vita van arról, hogy melyik évtől számítsuk a reálbérek növekedését. Igaz, hogy 1995-ben csökkentek a reálbérek, de az is igaz, hogy az akkor hozott intézkedések állították normális fejlődési pályára a gazdaságot. Az intézkedéseket követően, a Horn kormány második felében elkezdődött a reálbérek növekedése, majd következett két rossz esztendő, az 1999-2000-es évek, amikor a reálbérek emelkedése elmaradt a szakszervezetek elvárásaitól. Később pedig, mint említettem, 2002-2003-ban annyira meglódultak a bérek, hogy fölfelé elszakadtak a gazdaság teljesítményétől. Emlékeztetni szeretnék a köztünk és az előző kormány közötti néhány különbségre. Az Orbány-kormány azt ígérte a szakszervezeteknek és a munkavállalóknak, hogy a nemzeti össztermék (GDP) növekedésének a felével növelhetők a reálbérek. Mi pedig azt mondtuk, hogy a GDP növekedésének arányában nőhet a reálbér. Ebben állapodtunk meg az idei évre, vagyis, hogy 4,5 százalékkal emeljük a reálbéreket. Ezek után idén a GDP várhatóan csak 3 százalékkal növekszik, tehát innen nézve már túlvállaltuk magunkat, miközben a reálbérek a tervezettnek a duplájával emelkednek. Azt hiszem, hogy ezen a téren "ordító" különbség van az Orbán-kormány vállalása és teljesítése, illetve a Medgyessy-kormány vállalása és teljesítése között. Többet vállaltunk és több is teljesült, mint az előző időszakban.

Mégis miért tapasztalunk itt-ott csalódottságot, túl azon, hogy az átlagszámok mögött jelentősek a differenciák? Erre azt tudom mondani, hogy minden ember, amikor a fizetését megemelik, egy vagy két hónapig érzi, hogy több a pénze, majd hozzászokik a magasabb jövedelemhez és rövid idő múlva nem is emlékszik rá, hogy mikor kapott utoljára fizetésemelést. Ezzel mindannyian így vagyunk, mindig azt várjuk, hogy mikor nőhet újra a háztartásunk bevétele. Megítélésem szerint ez a szemlélet jelenik meg esetenként a szakszervezeti igényekben, követelésekben. Ugyanakkor nekem kötelességem elmondani, hogy nem szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, amikor csak drasztikus eszközökkel lehet a gazdaság egyensúlyát helyreállítani, a befektetők bizalmát megőrizni. Kiszámítható gazdaságpolitikára és kiszámítható jövedelempolitikára van szükségünk. A reálbérek rövid időn belüli 24 százalékos emelkedését ebben az összefüggésben előrehozott béremelésnek kell tekinteni. Azt hiszem, a kormányváltás idején bármelyik szakszervezet aláírt volna olyan ajánlatot, hogy a ciklus ideje alatt minden évben hat százalékkal növekednek a reálbérek. Tulajdonképpen az elmúlt időszakban egy ütemes béremelkedés helyett ugrásszerű növekedés történt és ez nagyon gyorsan beépült a háztartásokba, az emberek életébe. Ezt a tempót jó lenne tartani, mondják a szakszervezetek, de ezt a gazdaság teljesítménye nem teszi lehetővé.

- Tavaly óta újra működik az országos érdekegyeztetés, most alakulnak az ágazati párbeszéd bizottságok és mintha megállt volna a szakszervezetek társadalmi presztízsének csökkenése, de ezen a téren is hallani elégedetlen véleményeket. Hogyan látja a kormányzat és a szakszervezetek kapcsolatát?

- Érdekes csapdahelyzet adódik a kormány számára abból, hogy ha minél több kérdésben számít a szakszervezetek vagy akár a munkáltatók véleményére, akkor valószínűleg több kritika éri. Ha ugyanis a kormányon lévők nem kérdezik meg az érdekképviseleteket, ha nem tesznek elébük mindenféle előterjesztéseket, akkor kevésbé kell szembesülni kritikával. Ezt tette az Orbán-kormány: kevés témában, nem is döntő fontosságú ügyekben, és inkább csak tájékoztató jelleggel használta a különböző fórumokat. Mi világosan megmondtuk, hogy számítunk a szakszervezetek véleményére, érdemi érdekegyeztetést akarunk. Számos kérdésben egyeztetünk, esetenként négy-öt napirend is szerepel az OÉT napirendjén, ez megannyi lehetőség, hogy a vélemények eltérően alakuljanak, ha úgy tetszik, kritizáljanak bennünket. Talán még nem szokták meg a partnerek, hogy vannak ügyek, amelyekben nem feltétlenül értünk egyet. De legalább tudjuk, hogy mit gondol a másik, milyen szempontokat kell figyelembe venni. Összességében érdeminek tartom az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáját. Az elmúlt évben ezen a fórumon vagy emellett számos megállapodás kötött a kormány a szakszervezetekkel, az éves bérmegállapodásokon kívül többek között az érdekegyezetés megújításáról, az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozásáról...

- Hallhatnánk valami konkrétabbat az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozásáról?

- Ezek a fórumok tehermentesíthetik a helyi, vállalti érdekegyeztetést, hiszen ha ágazati szinten bérmegállapodást lehet kötni, kollektív szerződésben megállapodni, akkor sokkal könnyebb lehet a helyi érdekegyeztetés dolga, mivel a cég menedzsmentje és szakszervezete világos keretek között tud tárgyalni. Ugyanakkor, ha létrejönnek az ágazati párbeszéd bizottságok, tehermentesíteni fogják az országos érdekegyeztetést is. Példának okáért az OÉT napirendjén többször is szerepelt az egészségügyben dolgozók jogállásáról szóló előterjesztés, a jövőben erről ágazati szinten lehet majd egyeztetni.

Most két témával is küszködünk, amelyeket ágazati egyeztetés nélkül láthatóan nem tudunk megoldani. Egyik a munkaidő csökkentésének ügye, hiszen világosan látszik, hogy a heti munkaidő lecsökkentése 38 órára nagyon különböző kérdéseket vet fel a közlekedésben, a szolgáltatás területén vagy a folyamatos üzemű területeken. Másik ilyen, ágazati szinten kezelhető problémakör a bértarifák kérdése. Tíz év óta a szakszervezetek visszatérően felvetik, hogy több féle minimálbért állapítsunk meg képzettségi szintek szerint, legyen ágazati és országos bértarifa rendszer. Én rokonszenvezek ezekkel a felvetésekkel, de világosan látszik, hogy alapos ágazati egyeztetés nélkül nem tudunk megállapodásra jutni.

Eltökéltek vagyunk abban, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok az év végéig felálljanak. A kormány elkötelezte magát, hogy a bizottságok működéséhez minden feltételt, helységet, infrastruktúrát biztosít. Habár a munkáltatók és munkavállalók fórumairól van szó, biztosítjuk a feltételeket és készek vagyunk arra is, hogy szükség esetén részt vegyünk a munkában. Tapasztalatok szerint ugyanis egy-egy vállalat vagy cégcsoport konfliktusa könnyen felhúzódik kormányzati szintre, elegendő, ha csak a volánosok vagy a postások esetét említem, de így történt ez a közelmúltban a Ringa átszervezésekor is.

- Lényegében megtörtént a Munka törvénykönyvének az EU jogszabályokhoz való hozzáigazítása, a szaktárcánál jelenleg milyen törvény-előkészítő munka folyik?

- Ami a Munka törvénykönyvét illeti, ott aktuálisan két törvénymódosító csomag van asztalon. Egyfelől az egységes munkaügyi nyilvántartás bevezetésével összefüggő módosítások, amit az idősebbek kedvéért elektronikus munkakönyvnek neveznék. Másfelől most van napirenden a távmunka jogi feltételeinek a kialakítása. Ezen kívül tavaly megállapodtunk, hogy a munkáltatók és a munkavállalók is áttekintik, milyen módosításokat igényelnek a Munka törvénykönyvében. Ez nem a mi késedelmünkből csúszott eddig, a közeljövőben napirendre kerül. A modern munkaerőpiac felveti a munkaügyi szabályok átfogó rendezését, máris nagyon eltérő véleményeket lehet hallani a jövőbeni szabályozás keretéről, mélységéről, a munkavállalók számára nyújtandó jogszabályi védettségről.

A Munka törvénykönyvén kívül foglalkozunk az önfoglalkoztatás vagy más kifejezéssel a színlelt szerződések kérdésével. Már látszik, hogy az erősen érintett szakmák, sajtó, fuvarozás, őrző-védők, stb. szintjén kell alaposan vizsgálni a megoldás lehetőségét, egyenlőre átfogó szabályokat alkotni nehéz. Dolgozunk a foglalkoztatási törvény felülvizsgálatán is, elsősorban abból a szempontból, hogy ma húsznál is több támogatási forma létezik, egy áttekinthetőbb, rugalmasabb rendszert szeretnénk kialakítani.

- Köszönöm a beszélgetést.