Az ÉDOSZ 1999-2004. között

(Az alábbiakban két részletet közlünk az ÉDOSZ 2004. november 10-re összehívott kongresszusára készült beszámolóból.)

Az élelmiszeripar részesedése a nemzeti össztermékből 1999-ről 2003-ra lényegesen nem változott, mintegy 6 százalék. Az alkalmazásban állók száma enyhe csökkenést mutat a KSH adatai szerint, 2003-ban 125700 fő volt az adatszolgáltatásban résztvevő élelmiszeripari vállalkozások foglalkoztatottjainak száma. A beszámolási időszak kezdetén az élelmiszeripari havi bruttó átlagkereset 73476 Ft, a nettó 47993 Ft volt. Az elmúlt esztendőben, a beszámolási időszak végén a havi bruttó átlagkereset 116669 Ft-ra, a nettó 78985 Ft-ra emelkedett, azaz csaknem megduplázódott. A korábbi évekhez hasonlóan a legjobban fizető szakágazatok sorrendje: dohányipar, növényolaj-ipar, söripar, üdítőital-gyártás, cukoripar. Változatlanul a legrosszabb béreket a sütőipari ágazatban fizetik, ahol a 2003. évi bruttó átlagkereset 74974 Ft-ot tett ki. (...)

Az elmúlt öt évben a vagyonkezelés mellett a legtöbb munkát az egységszakszervezet létrehozására fordított erőfeszítések jelentették a szövetségben. Több alkalommal külső szakértők közreműködésével, belső munkacsoportok munkája révén születtek elképzelések a szövetség átalakítására, az ingatlanvagyon egyesítésére. A sokszor értelmetlenül és megalapozatlanul bizalmatlan költségvetési viták mellett a legtöbb kárba veszett munka az egységtörekvések kidolgozására ment el. A szövetség első számú vezetőinek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült egyezségre jutni a szövetség átalakítása ügyében. A szövetség vezető testületei folyamatosan napirenden tartották az egyesülés ügyét, a hozott határozatokból követhető, hogy évente születtek döntések, terjedelmes vitaanyagok, alapszabály-variációk, de még a vagyonegyesítés ügyében sem sikerült megállapodni a szövetség szakszervezeteinek.

Az egyesülés alapvető feltétele, hogy a benne résztvevő szakszervezetek egyike sem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint korábban. Ennek alapján néhány szakszervezet vélhetően úgy ítélte meg, hogy helyzete rosszabb lenne az egyesüléssel. A sok kárba veszett erőfeszítés után ma is erősek azok a jelzések, hogy a szakmai szakszervezetek továbbra is maguk kívánják megoldani a felmerült gondokat, ágazati szinten ugyanazon a szerepek, feladatok ellátását igénylik, mint korábban.

Már az első pillanatban, amikor a ciklus elején kiderült, hogy a megválasztott vezetés komolyan gondolja az egységesülést, rögtön távozott a föderációból a Baromfiipari Dolgozók Szakszervezete, a Fehérjeipari Dolgozók Szakszervezete, a Gabonaforgalmi és Malomipari Dolgozók Szakszervezete és a Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete, akik azóta csak többnyire bírósági tárgyalásokon, mint az ÉDOSZ-szal szembeni felperes fél tűnnek fel. Furcsa módon azonban a konföderációnkban továbbra is "szövetségesek" vagyunk. A kilépés nem erősítette sem a szövetségünk, sem a kilépők presztízsét, érdekérvényesítő képességét. Az ÉDOSZ azonban így is lefedi az élelmiszeripari szakágazatok nagyobbik részét és a közvélemény előtt mi jelentjük az élelmiszeripari szakszervezeti érdekvédelmet. (...)