|
2004. XII.évfolyam 5.szám |
| BÉR ÉS MUNKA |
IskolapéldaBár a jéghegy csúcsából nem lehet pontos méretadatokat rögzíteni, de azt minden hajóskapitány tudja, veszélyes vizeken lavíroz, ha ilyet lát. A magyar húsipar kicsiny hajói sok-sok jéghegy között pöfögnek, ezek közül egyet szeretnék megbolygatni. Egy jéghegy csúcsa azért került most a kicsiny hajók (és ladikok) útjába, mert megint eljött szeptember hava. Szeptember, az iskolakezdés ideje. Mint minden családban, a húsiparban dolgozóknak is nehezen viselhető anyagi terhet okoz minden évben az iskolakezdés, pontosabban a vele járó költségek. Talán gazdasági megfontolásból - az áfa bevételek növelése miatt - a jogalkotó néhány éve lehetővé tette a munkáltatók számára egyes adó és járulékmentes támogatások kifizetését. Aminek a hasznosságát és létjogosultságát támasztja alá, hogy az Szja törvény évenkénti módosításában rendre emelik a támogatás mértékét: a jelenleg hatályos jogszabály szerint 15 ezer Ft/gyermek. Az ember azt gondolná, hogy amikor Magyarországon egyre nehezebb jólképzett szakmunkást, minőségi betanított munkást találni, ami egy olyan rendkívüli módon az egyén produktív teljesítményére támaszkodó iparágban, mint a húsipar, már egyre fojtogatóbb jelenség, vállalataink biztosítják a támogatást a munkaerő megtartása érdekében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az idei adatok mellbe vágtak, nem csalódtam a tulajdonosi- menedzseri kör jóvoltából kiadott támogatásokban. A valóság az alábbi táblázatban tanulmányozható:
Szeretném az olvasó figyelmét egy sokkal zordabb összefüggés elemzésre felhívni, ami túlmutat azon, hogy ezekből a forintokból hány pár tornazoknit lehet megvásárolni. A vállalati szervezet felépítésében, annak szintjeiben, kultúrájában, több költségcsapda van, mint ahány akna Szomáliában. A vállalkozás, a termelés ráfordításokkal jár. A bevételek összességének ráfordításokkal csökkentett része mutatja meg, hogy vállalkozunk, vagy vadorzunk valójában. Május 01 óta tudjuk, hogy nagyon éles piaci versenyben kell majd helytállnunk. (Azért "majd" csak, mert egyelőre a valódi gyilkos versenynek az előszele érkezett el hozzánk.) Fájdalmas tapasztalat, hogy a magyar húsipar még mindig ott tart, hogy a ráfordítások biztos kézben tartása érdekében a menedzseri tudományok kimerülnek abban, hogy a munkavállalók javadalmazását a minimálbér környékén tartják. A verseny megköveteli a technológiai-szervezeti váltást, beruházást, amelyek tejesülése esetén is csak haszonvas minden eszköz-feltétel, ha nem rendelek hozzá munkaerőt, amely érdekeltségénél fogva működteti azt. Közismert, hogy a munkaerőpiacról jelenleg csak olyan betanított munkást lehet vásárolni minimálbérért, aki az első kézmosás alkalmával nem tudja kezelni az automata-félautomata mosdót, és akkor a termelő üzembe még be sem lépett. Az egyik legnagyobb cégnél az egységvezető büszkén mutatta be a hiper-szuper vákuum csomagoló berendezésüket, amelynek a kibocsátó képessége valóban hatalmas. Ragyogva mesélte, hogy milyen ravasz a cég vezetése, mert az utolsó gépegységet, amely a tálcákat mérte, címkézte, dobozolta volna, s már csak a raklapra kellett volna igazítani, sikerült nem megvenni, így pár millió forintot megtakarítottak. Az utolsó gépegység helyén persze teljes 3 műszakot kellett kiállítani, ami felesleges forráslekötés, és meggondolatlan munkáltatói kockázat. Húsiparunk hemzseg az ilyen "költségcsökkentő" intézkedésektől, amitől Taylor, Fayol, Weber, Ford agylágyulást kapott volna. A költségcsökkentő agymenéseket pedig piacképtelen béreken foglalkoztatott munkavállalókkal próbálják betömni a menedzserek. Tehetik, hiszen a tulajdonosi kultúra még mindig nem tart ott, hogy a vezetői döntéseket külső-belső átvilágításokkal ellenőrizzék, segítsék. Szeptemberben lett volna egy alkalom, hogy a termelés egyik legfontosabb alappillérét biztosító munkavállalót támogassák, de ez most csak részben sikerült. Talán majd jövőre. Molnár Attila
Gyöngyös |
| elöző cikk | újság tartalomjegyzék | következő cikk |
| rovatban vissza | rovat tartalomjegyzék | rovatban előre |