Munkahely, munkahely, munkahely

Háromszor ismétlődik ez a szó az új kormányprogram egyik alcímében. Nyilatkozataiban a kormányfő is többször megerősítette, hogy a munkahelyteremtés minden másnál fontosabb a kabinet tevékenységében. Mintha valami változás történne ezen a téren. A szocialisták lassan felismerik, hogy az elmúlt tizenöt évben a politika az emberek foglalkoztatása terén halmozta fel a legtöbb adósságot. A különféle kormányok hol a magánosítást, hol a külföldi tőkebevonást, hol a versenyképesség növelését, vagy az uniós csatlakozást hangoztatták, s nem nagyon akarták észrevenni, hogy százezrek tengetik az életüket, csúsznak egyre lejjebb, mert nincs munkájuk. Mintha nem mertek volna szembesülni a ténnyel: a rendszerváltozás viharos éveiben mintegy másfél millió ember veszítette el a biztos állását, a munkahelyét, hogy másoknak kiemelkedő jövedelme, extra fizetése lehessen.

Munkahelyeket teremteni és megmenteni persze nem könnyű feladat. A kormányprogram ad néhány tippet a cél eléréséhez, a beruházások ösztönzésétől a versenyképes tudásig, a foglalkoztatáshoz nyújtott adókedvezményektől a járulékok csökkentéséig, mégis hiányérzete támad az embernek. Különösen, ha a húsipar, és persze Szeged felől nézi a dolgokat. Mert a kormány munkahelyteremtő programjának egyelőre nincs ágazati és területi "olvasata", különben a Pick leépítése kapcsán a szegedi polgármester és a szaktárca vezetője talán nem tárta volna szét a karját. Mondván: semmit sem tehetnek. Vagy talán még nem olvasták a kormányprogramot? Munkahely, munkahely, munkahely. Elég ennyit megjegyezni!