Játéktér a nagyok között

Az alapkérdés: van-e egyáltalán játéktér a nagyok között, s ha igen, akkor mekkora? Nem másra, mint a hazai húsipari ágazat szereplőire gondolunk. A nagyok között helyet kereső közepesekre és a meg-meghúzódó, de egyelőre még talpon lévő kicsikre. A helyzet, nem túlzás, szinte napról napra változik. Nem is akármekkorát. Ennek bizonyságául idézzünk ide egy alig egy évvel ezelőtt készült húsipari elemzést, amely akkor korrekten megállta a helyét. Így szólt: három milliárdos nagytőkés kezében összpontosult mára a hazai húsipar nagyobbik része, és a felvásárlási sorozatnak még nincs vége. A jegyzet kereteit meghaladná, hogy rögzítsük, mi minden történt, s ennek nyomán koncentrálódott a mögöttünk hagyott években a honi húsiparban, ám az a tavalyi év közepén színigaz volt, hogy Csányi Sándor, Mónos Péter és Román Gyula nevéhez köthető cégcsoportokhoz tartozik a hazai húsipar meghatározó része. Mindehhez ekkortájt az elemzők több helyütt hozzátették, hogy a következő felvásárlási célállomás egyike a gondokkal küzdő Gyulai Húskombinát lehet. Az egyébként logikusnak tűnő okfejtést alig néhány hónappal később az események felülírták.

Bedőlt a Mónos Péter nevével fémjelzett Carnex-csoport, s úgy tűnik, sem politikai, sem gazdasági, sem pénzügyi szándék nincs a cégcsoport megmentésére. Így a három nagyból máris csak kettő maradt, s nem tudni, hogy a romok között ki és mennyiért talál magának hasznavehető „holmit.”

Az a rendszerváltás utáni években világos volt, de még inkább az európai uniós csatlakozásunkat követően, hogy Magyarországon, főként a nyugat-európai versenytársakhoz képest, elaprózott az üzemi szerkezet, alacsony az integrációs fok, s mindezzel együtt jelentős a technikai, technológiai lemaradás. Így az ágazati koncentráció elkerülhetetlen a talpon maradás érdekében. Eközben persze nem mindegy, mindez milyen logika, milyen gazdasági érdekek mentén történik meg.

De vissza a kiragadott példához, a Gyulai Húskombináthoz. Éppen azért, mert ennek a közepes méretű, évi 13-14 milliárdos bevételt elérő, nagy hagyományokkal, jó termékekkel, de viszonylag szerényebb tulajdoni forrásokkal rendelkező cégnek a jövője, akár cseppben a tenger, mintája lehet az elkövetkezendő évek honi húsipari történéseinek.

Főként pénzügyi és gazdasági szaklapok megírták, hogy a gyulai nagyüzem megvásárlásáról Csányi Sándor tárgyalásokba kezdett. Sőt, sokan azt is tudni vélik, hogy az OTP-vezér Gyulán nem csupán a húskombinátban gondolkodik, hanem egy lakópark építésének ötlete sem áll annyira távol tőle. Ám azt is tudni, hogy Csányinak a Gyulai Húskombinát megvásárlására irányuló tárgyalásai legalábbis megszakadtak. Hiszen új helyzet állt elő a Carnex-birodalom bedőlésével, ennek nyomán a közepes méretű Gyula már nem is annyira érdekes, és az eddigiekhez képest túl drága lett. Ugyanakkor a Gyulai Húskombinát kicsit megkopott imázsa és az elmúlt évek nem túl fényes gazdálkodása oda vezetett, hogy egyelőre a külföldi szakmai és pénzügyi befektetők sem látnak benne túl nagy fantáziát. Ebben a köztes helyzetben kell válságmenedzselni a céget, ami minden csak nem éppen könnyű feladvány. Az utóbbi időben az átlagosnál jóval gyakoribb vezércserék, a dolgozók egyharmadának elküldése, a termékszerkezet átalakítása, a termékek számának radikális csökkentése és a sertésvágás leállítása jól mutatja, hogy mi az, aminek árán a felszín felett tudják tartani a céget. Nem könnyen, pedig legutóbb az ország egyik legjobb válságmenedzserét tudták megnyerni a cég vezetésére.

Nem kevés esély mutatkozik arra, hogy a Gyulai Húskombinát jövőbeni sorsa iránytű lehet a most még az óriások között helyet kereső, de időnként csak hánykolódni látszó közepes és kisüzemeknek. Néhány hónap múlva talán okosabbak leszünk.