A siker receptje: sok munka és speciális termékek

Beszélgetés az Újhelyi-díjas Dékány Ferenccel, a Csabahús Kft. vezetőjével

- Édesapám hentes volt, így végig nagyon közel voltam a szakmához. És bár érettségi után felmerült más lehetőség is, de mondhatom, hogy hetvenhárom éve elköteleztem magam a húsos szakmával - mondta a Húsosnak Dékány Ferenc, a Csabahús Kft. ügyvezető igazgatója, miután sok elismerése mellé március 15-én megkapta Gráf József agrárminisztertől az Újhelyi Imre-díjat. Szakmai pályafutásának két nagy szakaszát rajzolhatjuk fel. Elsőként, harmincöt éven át, 1959-től 1994-ig a Gyulai Húskombinátnál dolgozott, ahonnan termelési és kereskedelmi igazgatóként ment nyugdíjba, majd 1996 óta, így több mint tíz éve vezeti a Csabahús Kft.-t. Méghozzá sikeresen.

- Mindig is húsos szeretett volna lenni? Sorsszerű, hogy ezt a szakmát választotta, vagy annak idején lett volna másféle lehetőség?

- Édesapám hentes volt, és ő meghatározó erővel hatott rám. Visszaemlékszem, hogy gyermekkoromban apám a házi disznóvágásokban böllérkedést vállalt, ami nagyon komoly szakmunkának számít, így egészítette ki jövedelmét. Én gyakorta elkísértem őt, és segítettem neki. Az én ifjúkoromban nem volt túl sok lehetőség a pályaválasztásra, de nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy az érettségi után nem merült fel más is. Ám végül emellett döntöttem. Az ötvenes évek elején Zám Andrással együtt kerültük a Gyulai Húsipari Vállalathoz. Aztán lehetőség adódott, hogy továbbtanuljunk. Ő a Műszaki Egyetemre, én Szegedi Húsipari Technikumba mentem. Utóbb elvégeztem az Élelmiszeripari Főiskolát, ahol üzemmérnöki diplomát szereztem. Ezt követően 1959-től 1994-ig a Gyulai Húskombinátnál dolgoztam. Meghatározóan szép és fontos idők voltak. Végül 1994 decemberében mentem nyugdíjba a termelési és kereskedelmi igazgatói posztról.

- Közben Gyula a magyar húsipar egyik meghatározó szereplője lett, a hetvenes évek végén felépült az új gyár. Ebben milyen szerepet vállalt?

- 1978-79-ben készült el a Gyulai Húskombinát új üzeme, amely akkor nemcsak az országban, hanem európai kitekintésben is a legmodernebbek egyike volt. Ennek az új gyárkomplexumnak a megtervezésében, felépítésében és beüzemelésében részt vettem. Életem egyik legszebb korszaka volt ez, amelyet ugyancsak díjjal ismertek el, másokkal együtt megkaptam a Munkaérdemrend ezüst fokozatát.

- Mit tudott ez a gyár akkortájt?

- Magyarországon elsőként a Gyulai Húskombinát felelt meg a legszigorúbb külföldi normáknak. Így szállíthattunk árut az Egyesült Államokba, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) országaiba és az Észak-atlanti Katonai Szervezet, a NATO jóváhagyását is bírtuk, így oda is szállíthattuk a termékeinket. Mindezek óriási szakmai eredménynek és elismerésnek számítottak. Arra is büszke vagyok, hogy a Gyulai Húskombinát akkortájt végig nyereségesen működött.

- Amikor 1994 év végén eljött a Gyulai Húskombináttól, akkor hatvanéves volt. Tudta vagy nem, hogy koránt sincs vége a szakmai pályafutásának?

- Akkor pár hónapos jól megérdemelt pihenésemet töltöttem. Majd jött egy miskolci felkérés, és szaktanácsadó lettem a Kolosnál. Onnan 1996-ban kerültem haza, majd ez év szeptemberében megkeresett a Bankár Kft., amely akkor tulajdonolta a Csabahús Kft.-t. A cég vezetésére kértek fel, s arra, hogy tegyem nyereségessé és hosszú távon működőképessé ezt az üzemet. Sikerült. 1997 óta nyereségesek vagyunk, miközben az árbevételünk az akkori 630 millió forintról mára közel 3 milliárdosra nőtt, míg a termelés 500 tonnáról 2200 tonnára ugrott fel.

- Amikor igent mondott a Csabahús Kft. vezetésére, akkor mennyi időről volt szó?

- Bevallom őszintén, csupán néhány hónapos munkára gondoltam. Aztán tavaly ősszel azon vettem észre magam, hogy már tíz éve vezetem és irányítom ezt a céget.

- A Csabahúsnál mi a siker receptje?

- A sok munka és az, hogy megtaláljuk a speciális piaci és vásárlói igényeket. Csak így lehet talpon maradni. A Gyulai Húskombináttal közösen sikerült elérni, hogy a gyulai és a csabai kolbász földrajzi eredetvédelmet kapott. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy csak itt szabad ilyen termékeket gyártani, méghozzá a környékbeli sertések feldolgozása révén. Ezzel azt is sikerült elismertetni, hogy az itteni hízók húsa a speciális takarmányozás, a kukoricában gazdag táplálék miatt különbözik a más tájékokon nevelt disznókétól.

- Miként vélekedik a magyar húságazat helyzetéről. Hihetőnek tűnt-e egykor, hogy a több mint 10 millió sertés országából az alig több mint 3 millió sertés országa leszünk?

- Az egy másik világ volt, így az összehasonlítás bajos. Mégis elgondolkodtató, hogy az akkori honi sertésállomány tizedét, valamivel több mint egymillió sertést Békés megyében neveltek. A legtöbb sertést Gyulán 1985-ben vágtuk, számuk elérte a ma hihetetlennek tűnő 727 ezret, de a marhavágás nagyságrendje is 30 ezres volt. Mi akkor pontosan tudtuk, hogy az ország legjobb termőterületeire alapozva biztosított a hatalmas állatállomány ellátása. Erre épült fel a modern és nagy kapacitású élelmiszeripar, amely nem csupán ízletes, hanem magas feldolgozottságú termékekkel rukkolt elő. A helyzet megváltozásába erőteljesen belejátszott a szovjet/orosz piac elvesztése, amely egyik pillanatról a másikra történt. Most, merőben más körülmények között, hihetetlenül szívós munkával lehet arra a piacra bejutni.

- Hogyan hatott az európai uniós csatlakozás a honi húsiparra és élelmiszerágazatra?

- Sajnos előbb a kellemetlenségeket tapasztaltuk meg. Az áruk szabadon érkeznek ide, és bizony meg kell küzdeni az „élelmiszerszemét” problémájával is. És ezt még akkor is érdemes hangsúlyozni, ha a magyar hatóságok egyre erőteljesebben és hatékonyabban lépnek fel a jelenség ellen.

- A magyar húsipar tulajdoni szerkezete, erőviszonyai olyanok, amilyenek. Vannak fontos bel- és külföldi tulajdonosok, meghatározó a Csányi Sándor nevével fémjelezhető csoport, de az igazán nagy külföldi befektetők, gondolok itt a dánokra és az amerikaiakra, nincsenek itt. Időnként fel-felmerül, hogy beszállnak a magyar húsiparba. Ha ez megtörténne, mennyire rendeznék át a terepet?

- Tudjuk, hogy a dánok többször jártak Gyulán, arról pedig pontos ismereteink vannak, hogy az amerikaiak egy nagy temesvári cég megvásárlásával ott vetették meg a lábukat. Minden valószínűség szerint olyan fejlesztéseket és modernizációt valósítanak meg ott, amelynek eredményeként ennek a térségnek a meghatározó húsipari szereplői lesznek. Ugyanakkor a jelenlegi állategészségügyi szabályozás még nagyon erősen behatárolja, hogy ne mondjam, kizárja, hogy Romániából sertéshús menjen nyugat felé. A honi cégeknél pedig azt látom, hogy a legtöbben veszteségesek, kapacitásfölöslegük van. Látom azt is, hogy kivárásra játszanak, de ezt egy részük csak ideig-óráig teheti.

- Közben Dékány Ferenc a következő tíz évet tervezi a Csabahús Kft. élén?

- Ember tervez, Isten végez. Majd meglátjuk. De tény, a munka, a szakmaszeretet is éltet. Büszke vagyok termékeinkre sikereire. Készítményeink megkapták a Kiváló Magyar Termék, a Magyar Termék Nagydíjat, a Foodapest Újdonság díját és a Csabai Kolbászfesztivál nagydíját, mindezt számos külföldi, német és osztrák elismerés teszi teljessé. A kulárés házikolbászunk nyerte a legtöbb díjat.

- Ezzel kapcsolatban az a legenda járja, hogy a házi disznóvágáson kikísérletezett receptet alkalmazzák a termelés során. Igaz ez?

- Így igaz. De szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy mi mindenen múlik a jó késztermék. Nem mindegy az alapanyag, sok múlik a bélen, a szemcseméreten, meghatározó a hús és a szalonna aránya, a felhasznált fűszerek minősége és mennyisége, és a füstölésen, valamint a tároláson is sok múlik.

- Rengeteg díjat, elismerést tudhat a magáénak, így képzelte a pályáját, s ha ma újrakezdhetné, ugyanezt választaná?

- Apró módosítással ugyanezt választanám. Kis családi üzemet alakítanék, s ha ez sikeresnek bizonyulna, akkor nincs akadálya a növekedésnek. Minden különbözőségével, a mai megváltozott gazdasági, pénzügyi és piaci helyzetben azt hiszem, bonyolultabb belekezdeni ebbe a mesterségbe, mint annak idején nekünk az ötvenes években volt.