A magyar húsipar az európai mezőnyben

Németországban és Szlovákiában konferencián vett részt és tartott előadást Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, aki egy „csomaggal” érkezett haza, ezt osztotta meg velünk. A téma mindkét helyen érintette a számunkra egyik legfontosabb kérdést: a hazai és az európai húsipar jövőjét.

Kapuvári József és Franz-Josef Möllenberg, az NGG elnöke

- Az közismert - vágott bele a közepébe -, hogy Európában a legnagyobb húsipari szereplők, Dánia, Németország, Hollandia, Anglia, Franciaország és Spanyolország, az új tagország közül pedig Lengyelország és Magyarország. A német élelmiszeripari szakszervezet (NGG) oberjosbachi konferenciájára, amelyen részt vettem, készült egy tanulmány az európai húsipar jövőjéről. A fejleményeket több előadó világította meg a számunkra. A hallottak konklúziója, hogy a húsipar az egész kontinensen jelentős átalakuláson megy keresztül, s egyszerre zajlanak különféle folyamatok. Az egyik legfontosabb, hogy a termelés koncentrálódik, egyre nagyobbak a vágóhidak. Nem ritkák az évi négy-öt millió sertést feldolgozó üzemek. Csak emlékeztetőül: Magyarországon tavaly összesen 3,7 millió sertést vágtak le kétszáz vágóhídon! Egyébként tulajdonosi koncentráció tanúi is vagyunk, négy-öt nagy cég uralja a mezőnyt. A húsfeldolgozóknál már nem tapasztalható Európa szerte ilyen erős koncentráció, országonként sok kis- és közepes méretű feldolgozó üzem működik, nálunk mintegy háromszáz. A legnagyobb probléma azonban a kapacitásfölösleg, a túltermelés.

Ez gondolom összefüggésben áll a kiélezett versenyhelyzettel.

- Igen, az európai és a tengeren túli szereplők között zajlik a verseny. Például Braziliában a vágósertés előállítási költsége negyven százalékkal alacsonyabb, mint Európában.

Hogyan tud ilyen kiélezett küzdelemben a magyar húsipar helytállnia?

- Hát nem könnyű feladat, sok hazai termelő csak drágán, nagyobb önköltséggel tudja előállítani a sertéshúst. Az óriások versenyében egyre több exportőr és sertéstermelő vérzik el.

Miközben egyre több magyar húsipari szakember forgatja kését külföldi húsüzemekben fillérekért, esetenként rabszolga munkára kényszerítve. Mennyi lehet a számuk és tud-e a szakszervezet segíteni rajtuk?

- A legtöbb kelet-európai munkaerőt a német húsipar szívta fel. A kint dolgozó mintegy tízezer magyar élelmiszer-ipari munkásból becslések szerint hat-hét ezer a húsiparban dolgozók száma. A legfrissebb adatok szerint óránként nettó 1,9-3,5 eurót keresnek, de előfordul, hogy ennyiért egyhuzamban 24 órát vannak talpon. A 14-16 órás műszak mindennapos jelenség arrafelé. A német csontozók ennek három-négyszeresét viszik haza. A legnagyobb baj, hogy ott nincs sem nemzeti, sem a szakszervezetek által kötött ágazati kollektív szerződésben rögzített minimálbér, nem úgy mint Hollandiában vagy Ausztriában. A német munkaerőpiacot közvetítők útján töltik fel és a vendégmunkásoknak köszönhetően tizenegyezren vesztették el állásukat. Az ottani szakszervezet, az Élelmiszeripari Szakszervezetek Európai Szövetsége (EFFAT) és az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC) keretében létezik egy megállapodás a tekintetben, hogyha magyar vendégmunkások belépnek a szakszervezetbe Németországban, a német szakszervezetek megpróbálnak értük tenni, például a lakáshelyzetükön, ellátásukon, életkörülményeiken javítani. Egyébként talán az is majd a segítségükre lehet, hogy éppen a napokban kaptuk meg az értesítést arról, hogy szakszervezetünket felvették az EFFAT-ba, és az Élelmiszeripari Mezőgazdasági és Vendéglátóipari Szakszervezetek Világszövetségébe (IUF) is.

Gratulálunk. Pozsonyban milyen projektről esett szó?

- A HDSZ-nek tavaly sikerült elnyernie egy EU-s pályázatot, amelynek projekt-partnere a Magyar Húsiparosok Szövetsége, az Európai Húsfeldolgozók Szövetsége (CLITRAVI), szakszervezeti oldalról pedig az EFFAT, az NGG, valamint a holland, a dán, az osztrák élelmiszeripari szakszervezetek. Létezik egy olyan jogszabály az EU-ban, amely a vállalatok szociális felelősségéről szól és ennek keretében előkészítünk egy közös állásfoglalást az EFFAT-tal és a CLITRAVI-val. Ebben értékeljük az európai húsiparban kialakult helyzetet és meghatározzuk azokat a pontokat, hogyan tudnánk együttesen fellépni többek között az élelmiszer-biztonságért, valamint azért, hogy csökkenjen a feketegazdaság, javuljon az európai húsipar versenyképessége és javuljanak a húsiparban dolgozók élet- és munkakörülményei. A lényeg, hogy ezekben a kérdésekben kialakuljon egy együttműködés munkáltatók és szakszervezetek között. Ennek a fontos projektnek a dokumentumait készítettük elő a pozsonyi tanácskozáson és az állásfoglalás várható elfogadására a nyár közepén valószínűleg éppen fővárosunkban kerül sor.

Jelenleg mit tesz az EU az élelmiszerbiztonságért?

- Sok előnnyel járt volna a számunkra, ha 2004-ben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) Budapestre költözik, ahogy reméltük de a székhely Párma lett. Alapvetően az élelmiszerbiztonság nemzeti hatáskörben maradt, a tagállamok feladata a vizsgálat, az ellenőrzés és a szabályok betartatása. Szigorodtak ezek a szabályok, sok előírás született az utóbbi időkben, amelyek talán tovább növelik az élelmiszerbiztonságot.