Megújulásra, új arculatra van szükség!

Beszélgetés dr. Sáling Józseffel, a KASZ elnökével

Ön elnöke a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ), és vezetője az MSZOSZ kongresszusát előkészítő programbizottságnak, bizonyára foglalkoztatják a gazdasági válság és a kormányváltás által generált változások. Hogyan tovább?

A KASZ a versenyszféra második legnagyobb szakszervezete, a kereskedelemben működünk. A szakmában összesen kétszázhatvanezer ember dolgozik A szakszervezeti taglétszámunk harmincezer fő, ebből mintegy húszezer aktív tagunk van. Az MSZOSZ Elnökség felkérése alapján, az őszi MSZOSZ kongresszust előkészítő program bizottságnak vagyok a vezetője.

Várjuk az új kormány lépéseit, intézkedéseit, amelyek két oldalról is érintenek bennünket: gazdasági és szakszervezeti oldalról. Választ kell kapni, mi lesz az érdekegyeztetéssel, mi lesz a Munka törvénykönyvével, melyik szakmának mi lesz a sorsa, milyen mozgások lesznek a gazdaságban.

November elején MSZOSZ kongresszusra készülünk. „Hagyományos” kongresszus nem lehet, mert az azt jelentené, hogy minden úgy marad, ahogy van, megújulásnak kell történni, új arculatra van szükség. Ehhez a 38 tagszervezet közös munkájára számítunk. Most készítjük az új programot, amelynek lényege, hogy a választás után, egy új parlamenttel, új hatalommal hogyan tudnak eredményesen működni a tagszervezetek, mi legyen az út. A programunk nem csak szakmai program, hanem szervezetpolitikai kérdéseket is tartalmaz. Biztos, hogy változtatni kell, mert a baloldal szétesett. Szükséges elemezni, hogy miért fordultak el az emberek a baloldaltól; ami egyfajta lázadás volt a hibás döntések ellen, amely a szavazófülkében leadott voksokban jelentkezett. Ez az elfordulási jelenség a szakszervezeteknél is tapasztalható.

Mi nem az új struktúrához és hatalomhoz akarunk alkalmazkodni. Az egyik fő feladatunk, hogy utat kell találni a munkavállalókhoz. A szakszervezeteknek az eddiginél sokkal jobb politikai marketinggel, propagandával kell jelentkezni. A jelenlegi fásultságból kiutat kell találni, meg kell szólítani a munkavállalókat, az emberek közé kell menni. De azt is látni szükséges, hogy ehhez apparátus kell.

A rendszerváltás óta felnőtt egy generáció, amely talán a szüleitől hallott valamit a szakszervezetekről. Mit tesznek az új nemzedékek megnyeréséért?

A kereskedelemben sok a fiatal, meg kell őket szólítani, és meg kell őket tanítani dolgokra. De azt is látni kell, hogy nem túl nehéz irreális dolgokra rávenni a kevés tapasztalattal rendelkezőket. Mire gondolok? Például arra, hogy vonuljanak ki annak érdekében, hogy 20 százalékos béremelés legyen! Jól hangzik, ez a mai körülmények között azonban irreális követelés. Népszerűnek tűnik a dolog, és van szakszervezet, amelyik ezt fölvállalja. Kezd elterjedni érdekvédők körében is a „mondjunk nagyot” jelenség, legyünk radikálisak, nem számít, hogy meg tudjuk-e csinálni vagy sem, csak mondani, mondani, mondani. A politikai marketingben ez talán célravezető, az érdekvédelemben azonban nem, mert holnap is nap lesz.

A válság egyik következményeként a verseny tovább erősödött a kereskedelemben. A tőke egyre erőszakosabban próbálja tovább faragni a költségeit, mindezt persze úgy, hogy a korábbinál magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtson. Az erőszakosság a versenytársak korlátozásának jelenségében is mutatkozik, és egyértelműen a munkavállalók rovására történik. Egyre kevesebb emberrel elvégeztetni a munkát, akár három műszakba kényszerítve őket, a béreket persze nem emelve.

Mi lehet ennek az ellenszere?

Vannak olyan példák, amelyek máshol már beváltak. Európában járva mindenhol látunk valamit, amelynek lehet, hogy csak egy elemét, de nálunk is lehetne alkalmazni.

Például?

Tőlünk nyugatabbra már kitalálták az ún. „fenntartható szervezés” fogalmát. Az ottani TESCO-hálózatban kb. százötven ezer szervezett munkavállaló dolgozik, főleg fiatalok. Ezeket a dolgozókat bizalmi hálózat segítségével szólítják meg. Kézikönyvet készítettek tízezer példányban, amelyet kézbe adtak minden bizalminak. A kiadványban olyan alapvető szakszervezeti dolgok szerepelnek, mint magyarázat arra, hogy miért érdemes hozzánk csatlakozni. Húsz pontba gyűjtötték a meghatározó érveket, példaként említve: megvédjük a béredet, adunk jogi tanácsot, szükség esetén segítséget, de benne van az is, ha közénk tartozol, értelmét látod a munkádnak. Szerepel az is, hogy gondold át milyen sorrendben, milyen logikus lépéseket kell tenni, mielőtt elindulsz a tagszervezésre, és módszerként le is írták, hogyan kell szervezni, hányan menjenek és miért. E kiadványon keresztül is tanítják a bizalmiakat, segítséget nyújtanak.

Nálunk is történtek lépések, például a munkajogászok kidolgoztak egy olyan gyűjteményt, amelynek a címe Rendszerváltás a Munka törvénykönyvében is. Mozgalmat kell indítani a tisztességes munkáért. Ez mit jelent? Azt mondják tisztességesnek, amiből meg lehet élni. Az Országos Érdekegyeztető Tanács olyan csatorna, amelyen keresztül lehet tárgyalni. Az elkövetkezendőkben lényeges irány lehet a hat konföderáció összefogása. Itt is ki kell dolgozni az együttműködés útját-módját, az integrálódást, mert e nélkül csak gyengül a szakszervezeti mozgalom. A szakszervezeteknek muszáj integrálódni, ki kell találni olyan formákat, amely formációban mindenki megtalálja a helyét, csak közös munkával sikerülhet az előrelépés.

Köszönöm a beszélgetést.