Élelmiszerárak Európában

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a gazdasági válság hatásait vizsgálva elemezte az európai élelmiszerárak alakulását. Várhatóan a közeljövőben közleményt bocsát ki a testület erről a fontos kérdésről. Az alábbiakban néhány érdekes megállapítást közlünk az előkészítő anyagból, amelyet Kapuvári József, a téma előadója bocsátott rendelkezésünkre.

Az élelmiszerlánc működésének javítása, a hatékonyság és versenyképesség növelése során nem szabad az alacsony élelmiszerárat, mint célt megjelölni - olvasható az elemzésben. Ez ugyanis azon a téves úton tartja a láncot, amelyen ma is van. Az ár-érték arányok reális szinten tartását kell forszírozni. Ha a termelési láncban alacsony árak várhatók, az végső soron korlátozza az agrár-élelmiszeripari beszállítók beruházási és innovációs kapacitását, valamint a fogyasztói választékot is. Az Európai Bizottságnak nem szabad a jelenlegi gyakorlatát folytatva kizárólag az alacsony árak közvetlen előnyeire koncentrálnia.

Fogyasztói érdek

Tévedés azt állítani, hogy a fogyasztó érdeke az alacsony élelmiszerár. A fogyasztó reális fogyasztói árban érdekelt, amikor pénzéért az igényeinek megfelelő minőséget, mennyiséget, és szolgáltatást kapja. Az Európai Unió érdeke, hogy fogyasztói hosszú távon élvezhessék a biztonságos élelmiszerek nyújtotta előnyöket. Ehhez szükség van a magas szintű önellátásra.

Az élelmiszerárakkal kapcsolatos minden intézkedés komplex hatásrendszerben fejti ki hatását. Az élelmiszer a legfontosabb társadalom-összetartó erő, egyben bizalmi, stratégiai cikk. Előállításának feltételrendszerét úgy kell tehát alakítani, hogy a hosszú távú fenntarthatóság ne kerülhessen veszélybe.

A jellemzően tőzsdéken keresztül történő árupiaci befektetéseket korlátozni nem lehet. Módot kell azonban találni arra, hogy a nem valós keresleti tényezők hatását mérséklődjön, mert ezek felborítják a mezőgazdasági termékpályák egyensúlyát. Miközben az EU tudatában van a fejlődő országok élelmiszer-ellátásával kapcsolatos felelősségének, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy elsődleges feladata polgárainak biztonságos élelmiszerrel való teljes körű ellátása, világpiaci függésének korlátozása, s ezzel önállóságának megőrzése.

Ármozgások

Az elemzők szerint a mezőgazdasági termékek árait emelő strukturális elemek középtávon fennmaradnak. Az elmúlt időszak ármozgásai azt jelzik, hogy a mezőgazdasági termékek piacának a jövőben együtt kell élnie az árak volatilitásának növekedésével. A gazdasági válság csak megtorpanást okozott a világpiaci kereslet növekedésében, ami magában hordozza, hogy a 2007 közepén indult folyamatok bármikor megismétlődhetnek. Ez pedig tovább csökkenti a kiszámíthatóságot az agrártermékek piacain. Ráadásul a spekulatív árbefolyásolás nem valódi keresletéhez nem lehet alkalmazkodni. Ez ugyanis olyan fokú rugalmasságot igényelne, ami ellentétes a mezőgazdasági termelés adottságaival, lehetőségeivel.

A válság utáni időszakban a mezőgazdasági termékek iránti kereslet növekedése valószínűleg ismét meghaladja majd a kínálat növekedését, így e termékek irányában ismét számítani kell a kockázati tőke fokozott érdeklődésére.

Az Európai Unió érzékeli, hogy az agrárárak ingadozása nemcsak az egész agrárszektorát érinti érzékenyen, hanem az élelmiszerárakon keresztül minden fogyasztóját is. Az árváltozások hirtelen és nagy mértékű változása felveti az igényt az EU agrárszektora pozíciójának újraértékelése iránt. Az élelmiszerek fogyasztói árának emelkedése azokat sújtja jobban, akik jövedelmük nagyobb részét fordítják azok beszerzésére. Ez közvetlenül összefüggésben van az adott ország gazdasági fejlettségével. Ezért volt tapasztalható, hogy az élelmiszerár emelkedés az EU új tagállamaiban volt nagyobb hatással az inflációra. Az EU ezen alacsonyabb jövedelmű tagállamaiban az élelmiszerkiadások akár a háztartások összes kiadásának 40-50 százalékát is elérhetik.

Az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességének javulása a tervezet készítői szerint csak úgy képzelhető el, ha jelentős mértékben javulnak a láncon belüli együttműködések. Valójában maga a „lánc” kifejezés is jelzi, hogy az egyes „szemek” csak a velük közvetlenül kapcsolódókkal működnek együtt. Holott valódi hatékonyságot csak úgy lehet biztosítani, ha a közös érdekek mentén a lánc minden tagja együttműködik. Amennyiben komolyan vesszük azt, hogy a termékeken keresztül a fogyasztó igényének kell meghatároznia az élelmiszerlánc működési feltételeit, akkor a termékpályában való gondolkodás fejlesztésére nagy szükség van.

Minőségpolitika

Az élelmiszerárak mellett foglalkozik az EGSZB a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával is. A készülő közlemény tervezetében megállapítják: az Európai Unió minőségpolitikája egy rendkívül összetett rendszer központi, ernyő-eleme. Mivel ez a téma a közös agrárpolitika minden egyéb elemével, eszközével, célkitűzésével is kapcsolatban áll. A három fő kérdés, amellyel a minőségpolitikának foglalkoznia kell (tájékoztatás, koherencia, egyszerűsítés) azonban ezt csak szűken értelmezve tükrözi. Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az EU élelmiszergazdaságának középtávú stratégiai, politikai elképzeléseivel összhangban törekedjen a minőségpolitikában rejlő lehetőségek kihasználására. Ez ugyanis olyan eszköz, amely új jövedelemforrások megteremtésére és a gazdák versenyképességének új módokon történő fokozására még hatékonyabban alkalmazható. Egyúttal ez egy olyan terület, ahol a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékpályákon belüli együttműködések is jól fejleszthetők. Erre nagy szükség van, mivel a torzult jövedelem-eloszlás miatt az élelmiszerláncban a stratégiai partnerek egyre inkább ellenfélként kezelik egymást. Főleg azokban a szektorokban és országokban, ahol a feldolgozás nem a termelők tulajdonában van.

Amennyiben az EU saját fogyasztói tartósan és tudatosan nagyobb arányban választják a belső termékeket, a közösség mezőgazdasága és élelmiszeripara jövője kiszámíthatóbbá válik. Ez, tekintettel a WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos piacnyitási folyamatra, az egyik, ha nem a legfontosabb tényezővé vált az Európai Unió agrárgazdasága számára.