Szükség van-e új Munka Törvénykönyvre?

Az új kormány nagy változásokat hajt végre az élet számos területén. Ebben a helyzetben sokakat foglalkoztat, hogy lesz-e új Munka Törvénykönyve? Szükség van-e egyáltalán - vetik fel többen már évtizedek óta a kérdést - Munka Törvénykönyvére?

Egységes kódex

Az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz: igen. A munkáltató és a munkát végző alá-fölérendeltségi viszonyán alapuló, azaz a munkáltató telephelyein, anyagaival, eszközeivel és utasításai szerint folyó munkavégzés mindkét fél számára fontos rendezettségéhez nem elegendőek a hagyományos, a polgári (magán-) jogi előírások. Visszaszorultak ugyanis az ilyen szabályozás szerint rendezett, a munkát adó és munkát végző egyenrangúságát feltételező munkavégzési esetek - jellemzően a vállalkozási és megbízási jogviszonyok - a modern árutermelő társadalomban.

Tömegesen a munkát végző önállósága nélküli, a munkaadó utasítása szerinti munkavégzés terjedt el. Ez a munkavégzési típus viszont megköveteli a felek kapcsolatrendszerének helyi (kollektív szerződéses), illetve állami (jogi) szabályozását. Igényli ezt a munkaadó részéről a munkavégzés folyamatossága, színvonala, szervezhetősége és biztonsága is. A munkavállaló részéről pedig az emberi-biológiai szükségletek, a munkaerő újratermelése, színvonalának megőrzése, fejlesztése, továbbá a felek helyzetéből eredő egyéb kérdések indokolják. Mint például az egymásnak okozott károk megtérítése, vagy a keletkező viták elbírálása.

Mindezen viszonyok évszázados jogi szabályozásának fejlődése teremtette meg a legelterjedtebb, munkaviszony típusú munkavégzés egységes szabályait tartalmazó kódexet, a Munka Törvénykönyvét.

Megállna az élet

Munka Törvénykönyve a magyar jogrendben hat évtizede létezik, s szabályairól kezdettől napjainkig elmondható, hogy nélküle - képletesen szólva - megállna az élet. A kódex hiányában a helyi kollektív megállapodások és nagyszámú munkaügyi tárgyú, részkérdést szabályozó törvényt kellene alkotni, amely állapot - a mellett, hogy csak hosszabb idő alatt állhatna elő - bizony alaposan megnehezítené mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, mind pedig egyéb jogalkalmazók (ellenőrző szervek, ügyészségek, bíróságok stb.) gyakorlatát. Röviden: káoszhoz, érdek- és jogvitákhoz, önkényeskedésekhez, munkaharchoz vezetne a Munka Törvénykönyve hiánya, amelyről ezért elmondható: ha nem lenne, ki kellene találni!

A címbeli kérdés megválaszolása a hatályos Munka Törvénykönyve tartalmának ismeretét igényli. A kódexnek a mai termelési igényekkel való összevetése alapján dönthető el, hogy alkalmas-e a neki szánt feladatra, indokolt-e újjal való felváltása, vagy sem, netán elegendő csupán bizonyos mértékű korrekciója. A leggyakoribb és legsúlyosabb vád a hatályos törvénykönyv tekintetében, hogy régi. 1991-92-ben készült, amikor az egykori szocialista nagyüzemi rendszert még nem váltotta fel a privatizácó és külföldi tőkebeáramlás révén újonnan kialakult hazai kis- és középvállalkozások munkáltatói rendszere. Kétségtelen, hogy két évtized alatt új munkáltatói struktúra jött létre, ennek hatékonyabb, versenyképesebb működéséhez pedig új, a jelenleginél lazább „rugalmasabb”, keret jellegű, a felek helyi megállapodásainak nagyobb teret engedő munkaügyi szabályok kellenek. Nos, aligha vitatható, hogy ezek nyomós érvek.

A másként érvelők szerint viszont a hatályos Munka Törvénykönyve csaknem két évtizedes léte éppenséggel megbecsülendő érték azon a területen, ahol e törvényt naponta milliók értelmezik és alkalmazzák. Ilyen törvény esetében a szabályozás széleskörű megismerése, egységes értelmezésének, továbbá szakirodalmi és bírósági gyakorlatának kialakulása akár egy évtizedet is igénybe vesz. Erre tekintettel a széles körben megismert és elfogadott, napi gyakorlatban többnyire zavartalan folyamatossággal alkalmazott kódex megőrzendő értéknek minősül, amelynek lecserélésére csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor.

Korszerűség és módosítás

Külön vizsgálat tárgyát képezheti a Munka Törvénykönyve korszerűsége, mind hazai, mind nemzetközi szempontból. Utóbbi szempontot tekintve a törvénnyel nincs baj, az az általános nemzetközi és az európai uniós normáknak megfelel. Nemzetközi igény vagy akár ösztönzés a törvény újraalkotására nincs. A korszerűség, a törvény alkalmassága az egyes fejezetek és egyedi szabályok elemzése révén bírálható el. E tekintetben a Munka Törvénykönyvének általános rendelkezései, a munkaszerződés megkötésére, módosítására vagy megszüntetésére, továbbá a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre, a munka díjazására, valamint a munkavégzéssel összefüggő kárfelelősségre vonatkozó szabályok - figyelmen kívül hagyva az érdekszempontokat - megfelelőek, célszerűek, alkalmasak. Ezen szabályok többsége ugyanis 1991-92. óta folyamatos felülvizsgálatnak és rendszeres módosításnak volt kitéve; e miatt módosult a kódex több tucatnyi alkalommal. Különösen jelentős volt a törvénykönyv változása a munkaidő, annak beoszthatósága, a napi nyolc óránál hosszabb törvényes munkaidő alkalmazhatósága, továbbá a munkaszerződéstől egyoldalú munkáltatói döntéssel eltérő foglalkoztathatóság terén. Az európai uniós jogharmonizációval egyidejűleg, továbbá több azóta bekövetkezett módosítás révén a Munka Törvénykönyve olyan tág körben biztosítja a hazai foglalkoztatás rugalmas lehetőségeit, hogy ezen kereteket a munkáltatók többsége még ki sem tudja használni.

Reálisan szemlélve tehát a hazai Munka Törvénykönyve ma, a válságból történő remélt kilábalás időszakában is alkalmas a céljára. Sokszor módosított tartalma kiegyensúlyozottan biztosítja a hatékony és termelékeny, ugyanakkor biztonságos foglalkoztatást. Fontos szempont az állandóság mellett az a tényező is, hogy a hatályos törvénykönyvnek széleskörű társadalmi elfogadottsága van.

Ebben az állapotában természetesen a Munka Törvénykönyvének jobbító szándékú, részbeni vagy akár átfogó jellegű felülvizsgálatára már akár a közeljövőben sor kerülhet, ami alapján elvégezhető indokolt mértékű módosítás is. Új törvénykönyvet igénylő kivételes körülmények nem állnak fenn, erre tényszerű bizonyítékok, vagy érdemi tapasztalatokon nyugvó munkaadói vagy munkavállalói érdekvédelmi kezdeményezések, illetve szakirodalmi, bírósági és egyéb jogalkalmazói felvetések sem utalnak. Ilyen körülmények között új, előreláthatóan is jelentős érdekvitákat kiváltó, jogalkalmazási gondokat előre vetítő - azaz rövid távon a munka világában zavarokat előidéző - új Munka Törvénykönyvére nincs szükség.