8 és fél

Fellini híres filmjének címét idézi a HDSZ 2011. évre szóló bérkövetelése. A munkáltatóknak erről a számról eszébe juthat majd Az édes élet rendezőjének munkássága, a művész önvallomása alkotói válságáról, a fekete-fehér filmtől vett búcsúja az 1963. esztendőben. De hogyan is keveredik a filmtörténet klasszikusa a húsiparba?

Nagyon prózai oka van annak, hogy a szakszervezet nyolc és fél százalékos béremelésről kíván tárgyalni a munkaadókkal. Egyszerűen ezt a számot dobta ki a „bérmatek”, amelynek a sarokszámait a kormányzati gazdaságpolitika határozza meg. Egyfelől az adóváltozások, másfelől a várható infláció az a két függesztési pont, amelyhez elsősorban szabni kell a béremelés mértékét. Márpedig a személyi jövedelemadót a kormány úgy módosítja, hogy a húsiparban dolgozó emberek nagy többségének keresetéből lecsíp 4-5 százalékot, és az így fennmaradó összegből az infláció is elvisz 3,5 százalékot. Ha a két számot összeadjuk, és a bérskála szerint pontosítjuk, akkor könnyen belátható, hogy a nyolc és fél százalék nem túlzó, nem a valóságtól elrugaszkodott követelés a szakszervezet részéről. Ilyen arányú bérfejlesztés kell ahhoz, hogy a munkavállalók túlnyomó többségének ne romoljon, illetve kis mértékben javuljon a bérpozíciója. Magyarán: legalább annyit érjen jövőre a keresete, mint amennyit az idén ért.

A szakszervezet megítélése szerint a munkavállalók jogosan várják, hogy a válságból való kilábalás során némi reáljövedelemhez jussanak. Az emelkedésnek indult gazdasági pályán a kormány a nyugdíjak emelésénél is a reálérték növelésével számol. Ebben a helyzetben elfogadhatatlan lenne, ha aktív dolgozók esetében a keresetek vásárlóerejének csökkentése lenne a bértárgyalások alapja. Megjegyzem: a szakszervezet csak a reálbér megtartását, illetve növelését jelentő bérmegállapodást vállalhat fel, a bérek lerontásához nem adhatja a nevét.

Tény, hogy az adóváltozásokat nem közvetlenül a munkáltatók rendelték meg a kormánytól, noha a változások a vállalkozások javát szolgálják. A miniszterelnök elszólásából, miszerint senki sem jár rosszul, annyi igaz, hogy adó- és járulékok tekintetében javul a cégek helyzete. A munkavállalókról ugyanez nem mondható el, a húsiparban semmiképpen sem, hiszen lámpással kell keresni az adóváltozással jól járó alkalmazottakat. Rájuk igaz az a megállapítás, hogy a magasabb keresetűek gondját a kormány megoldotta, a kisebb keresetűek pedig forduljanak a munkáltatójukhoz, ha több pénzt szeretnének látni hó végén a számlájukon.

Nyolc és fél százalék bruttóban, ennyi a HDSZ bérkövetelése a jövő évre. Nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy az ágazatban a keresetek elmaradtak az országos átlagtól, több cégnél csak ígértek több pénzt az elmúlt években. A húságazat ugyan nincs könnyű helyzetben, de bizakodásra okot adó jelzések érzékelhetők a piacon, új beruházások indultak, és a lakossági jövedelmek növekedése jótékony hatással lehet a fogyasztásra. A most induló növekedési periódusban a szakma érdeke, hogy a bérek lépést tartsanak más ágazatokkal. A munkavállalók viselték a válság terhét bérben és foglalkoztatásban egyaránt, a kilábalás időszakában nem maradhatnak hátra. Az előrelépés esélyét jelenti a nyolc és fél százalék. Feketén-fehéren, mint a moziban.