Holtponton a bértárgyalások Pápán

Mintha egy kissé megállt volna az idő… A pápai húsüzembe lépve, az ott dolgozókkal beszélgetve olyan érzése támad az embernek, mintha lemaradnánk valamiről, s lehetőségeket szalasztanánk el.

Ágazati gondok nehezítik a megegyezést

Pedig a mindennapok szinte ugyanolyanok, munka van bőven, mindenki végzi a feladatát, a termelésben semmi fennakadás. Az idő is gyorsan halad, már benne vagyunk a nyárban. Ám más években már április elsejétől az új fizetést kapták, most pedig a bértárgyalások holtponton vannak. Az üzemi szakszervezet még decemberben benyújtotta a jól megfontolt, alapos elemzés után megfogalmazott javaslatát. Mivel az adó- és járulékrendszer változtatásával dolgozóként havonta három, de akár 4-5 ezer forinttal is kevesebbet kapnak mint tavaly, az inflációt is figyelembe véve, a szakszervezet 9,5 százalékos bérfejlesztést javasolt. Számításaik szerint ez a szint tenné lehetővé valamelyest a reáljövedelem növekedését. Azóta többször ültek le tárgyalni, legutóbb április 26-án, de eredmény még mindig nincs. A cégvezetés minden alkalommal egyetértett abban, hogy szükség van a fejlesztésre, a bérek emelésére, de egyelőre lehetőséget nem lát ennek megvalósítására. Minden alkalommal türelmet kértek, s azt ígérték, júniusban visszatérnek a témára. Áprilisban a jóléti keretben sikerült megállapodni, amely a tavalyi összeggel megegyező.

Harkai Attila szakszervezeti elnök szerint a húsipar mai helyzetét nézve, a 25 százalékos áfa, a kereskedelmi láncok erőfölényével párosulva, szinte ellehetetlenítik ezt az ágazatot. Mindezekkel a problémákkal szembe találkoznak a bértárgyalásokon is, ami arra késztette az érdekképviseletet, hogy módosítson a decemberben benyújtott követelésén. Legutóbb egy inflációt követő 5 százalékos bérfejlesztésre tettek javaslatot. Számításaik szerint ez éves szinten a teljes árbevétel mindössze körülbelül 0,5 százalékát jelentené.

Várakozó állásponton

A cégvezetés egyetért,
hogy szükség van béremelésre

Ennyire már igazán nagy szükség lenne, a munkahangulat helyreállítása miatt is. Ugyanis az emberek igen nekikeseredetten nyilatkoznak, valahányszor szóba kerül az egyre késlekedő idei bérfejlesztés. Tudják, hogy a termelési költségek növekedtek, de ugyanakkor azt is tudják, sőt, saját bőrükön érzik, hogy az egyéni kiadások is egyre magasabbak, s ezekkel szemben a jövedelemnövekedés elmaradása miatt védtelenek. Ezt erősítette meg Vörösvári Renáta bolti elszámoló is, aki szakszervezeti bizalmiként tagja a bértárgyalásokat folytató bizottságnak. Mint mondja, mindannyian a várakozás álláspontján vannak, próbálnak bizakodni, de nem sok olyan dolgot találnak, ami az optimizmust táplálná.

Mindenki igényelné a bérfejlesztést, viszont a pesszimista hangvétel eluralkodik a szalagok mellett. Főleg a szakszervezeten kívüliek morgolódnak. Nem ismerik és sokan nem is akarják tudomásul venni azt a kitartó, következetes munkát, amit a szakszervezet mindannyijuk érdekében kifejt a bértárgyalások sikerének érdekében. Ők csak a végeredményt várják.

Mivel a munkavállalók közös érdeke, hogy az érdekvédelem eredményes legyen az üzemen belül, és mindenki megismerhesse azokat a célokat, amelyekért a szakszervezet kiáll, júniustól rendszeres havi tájékoztatót fogalmaznak meg, nyomtatnak ki és osztanak szét a dolgozók között. Ebből mindenki láthatja majd, hogy miként dolgozik a szakszervezet, milyen célokat tűz ki és miként kívánja azokat elérni, valamint arról is tájékozódhatnak majd, hogy mik az adott időszakban a legfőbb megoldásra váró gondok, problémák. Remélhető, hogy egyre többen rájönnek, mennyire közösek az érdekeik, és ezeknek az érvényesítése akkor valósulhat meg, ha minél többen csatlakoznak a szakszervezethez. Ha minél nagyobb számban, közösen, szolidárisan kiállnak saját érdekeik mellett, akkor lesz igazán eredményes az érdekvédelem.

Az összefogás iskolapéldája

Nagyszerű példája volt a szakszervezeti összefogásnak az április 9-i budapesti demonstráció, amikor negyvenezer munkavállaló vonult ki az utcára, hogy felemelje szavát a megszorítások, a szociális ellátások megnyirbálása, a jogok korlátozása ellen. A magyar szakszervezeti szövetségek mellett huszonkét ország érdekvédői tiltakoztak Budapesten az ellen, hogy a kormányok a munkavállalókkal akarják megfizettetni a pénzügyi válság árát. Erre a megmozdulásra a pápai húsosok is két autóbusszal utaztak a fővárosba, s aki csak ott volt, mély benyomást szerzett a közös összefogás ilyen mérvű megnyilvánulásáról. Tömördi Lajos sertésvágó például azt mondta, számára hatalmas élmény volt mindaz, amit ott látott, tapasztalt. Igazi erőt, felmérhetetlen elszántságot tükrözött a nagy tömeg, hogy nyilvánvaló volt, mindannyian közös célért vannak ott. Amint mondta, ha eddig nem tudta volna, ott rádöbbenhetett, hogy így kell fellépni a jogos követelésért, minél többen együtt, egységesen.

A megjelentek többsége élményszerűnek jellemezte a budapesti közös fellépést. Hazafele jövet hosszan tárgyalták, s lelkesítőnek tartották, hogy ennyi ember összegyűlt itthonról és külfödről a közös célok érdekében.

Többen többre lennének képesek…

Harkai Attila kulcsfontosságúnak tartja a szakszervezet munkájának hatékonyságához a taglétszám növelését. Az üzemben jelenleg 50 százalékosnak mondható szervezettség nem rosszabb, mint a húsos szakmára jellemző hazai átlag, de ennél sokkal többre lenne szükség. Azért is, mert amint az április 9-i demonstráció is bizonyította, a tömegben az erő, de azért is, mert a közös cselekvés úgy valósítható meg, ha mindenki részt vesz a közös gondolkodásban is. Számára továbbra is érvényes marad az elv, hogy a vállalatnál kétféle dolgozó van, egyik a szakszervezeti tag, a másik pedig aki tag lesz. A fiatalokban is bízik, úgy látja, hogy az évente belépő fiatal szakmunkások új szellemet hoznak, erősítik a közös akaratot.

Az volna a szerencsés, ha mindenki számára vonzónak bizonyulna a szakszervezeti tagság. Ehhez hozzájárulnak az olyan kedvezmények, amilyeneket például a MAKASZ (Magyar Kamarákért és Szakszervezetekért) elnevezésű kedvezményrendszert működtető szervezet. A megkötött megállapodás értelmében a pápaiaknak is lehetőségük nyílik igénybe venni a különböző kedvezményeket. Az egyik vezető telefontársasággal is él a megállapodás, amelynek alapján kedvező díjszabások, percdíjak vehetők igénybe. Ezen kívül a szakszervezeti tagok számára üdülési lehetőségek nyílnak, s a kollektíva igényei szerint különböző kirándulásokat is szerveznek. De mindennél fontosabb lenne, hogy a szakszervezetbe az új tagok elsősorban is az érdekvédelem tényleges értelme, az eszméi miatt lépnének be. Amikor gond van, mindenki megtalálja az utat a szakszervezeti iroda felé, de jó lenne, ha nem csak olyankor jelentkeznének.

Mivel legutóbb csak két évre választottak üzemi tanácsot, idén erre is sor kerül. Fontos esemény lesz ez, s célszerű lenne, ha a szakszervezeti tisztségviselők kapnának benne helyet, nem pedig a területi csoportvezetők.

Minden területen nagy hát az elvárás a pápai húsüzemben. Szerencsésnek mondható, hogy munka folyamatosan van, a nyersanyagellátás jó. Keresik a minél jobb piacot az üzletláncok leszorító hatásának elkerülésére. Mivel a vásárlóerő gyenge, a tömeggyártás kerül előtérbe. Pedig Pápán kiemelkedő minőségű húsárut is tudnak készíteni, csak nem igen akad, aki azt megfizetné. Ám minderre magasabb szintről, a kormánykörökből kellene, hogy felfigyeljenek, hiszen a magyar húsipar összességében nagyobb támogatást érdemelne. Mert a folyamatos lemaradást egyre nehezebb lesz behozni.