Vége a fellendülésnek?

A húsipar nehéz napjai

Nem a legjobb kilátásokkal indult az év a húsipar számára. Az idei exportszubvenciós rendszer legnagyobb vesztesei között - a baromfi- és a tartósítóipar mellett - ott található a húságazat is, miután a támogatások lefaragása csaknem 4 milliárd forinttal rövidíti meg az iparágat. Emiatt a feldolgozók már csökkentették a felvásárlási árakat, ami sokak szerint az állomány csökkentésére készteti a termelőket. A folyamat húsipari kapacitások gyengébb kihasználásával, ebből következően pedig létszámleépítésekkel járhat.

Adatok és tények

A jelentősebb feldolgozókat tömörítő Húsipari Szövetség tagjainak adatai reprezentálják legjobban az ágazatban lezajlott mozgásokat, ezért Mike Imrét, a szervezet főtitkárát kértük fel a tavalyi év és az idei évkezdet értékelésére. Az elmúlt év - Mike Imre szerint - a sertéságazat stabilizálódása jegyében telt. Az állomány a 4,5 millió darabos mélypont után 1 millióval nőtt, s a Húsipari Szövetség tagszervezetei tavaly összesen 2 millió 582 ezer sertést, az előző évinél 117 ezer darabbal többet vásároltak fel. Mindezt úgy, hogy az első félévben még csökkenő tendenciát mutatott az élőállat-felaján

lás (az előző év hasonló időszakához képest 150 ezerrel kevesebb volt a felvásárlás), a második félévben azonban megfordult a trend. Ez javarészben a folyamatosan-, augusztus második felétől pedig robbanásszerűen növekvő felvásárlási áraknak köszönhető.

Összességében az éves felvásárlási átlagár - a szövetség tagvállalatai körében - 168,70 forint volt. Javult a sertések húskitermelési mutatója is: az év eleji 49,15 százalékról 51,9-re.

A sertésszektorral ellentétben a vágómarha felkínálás tavaly is tovább csökkent. A feldolgozó cégek mintegy 123 ezer darab marhát vásároltak, ami 22 ezerrel, azaz 15 százalékkal alacsonyabb az 1994-es teljesítménynél. A sertés- és a marhaágazat közös jellemzője volt, hogy a felvásárolt árualap a bel- és külpiaci igények maradéktalan kielégítéséhez nem volt elegendő. Ezt a hiányt a feldolgozók importból pótolták: a sertéshús-behozatal 150 ezer darab vágósertéssel, a marhahús pedig 15 ezer darab vágómarhával egyenértékű. A külpiacon közel 60 ezer tonna - csontoshúsban kifejezett - húsárut értékesítettek, 220 millió dollár ellenében. Meghatározó volt a nyugat-európai piac: a kivitel 70 százaléka az Európai Unióba irányult, míg az amerikai piacon mindössze az árbevétel 5 százalékát érték el.

Konkurenciaharc

A Húsipari Szövetség statisztikái szerint a rendelkezésre álló árualap kétharmadát belföldön értékesítették. A tőkehúsok iránti kereslet visszaesett, a húskészítmények közül jelentősen csökkent a sonkakonzervek iránti igény, míg a szárazáruk kereslete minimálisan növekedett.

A feldolgozók átadási árai nem tükrözik a felvásárlási árak második félévi 20 forintos növekedését, s a tőkehúsok és húskészítmények árai lényegében változatlanok voltak az év folyamán. Komoly verseny dúl tehát a belföldi piacon, ami jelzi, hogy a fogyasztók megtartása a húsipar alapvető érdeke. Az elsősorban lakossági rétegigényeket kielégítő szárazáruk és sonkakonzervek átadási árai a második félévben mintegy 10 százalékkal emelkedtek. Félő azonban - véli Mike -, hogy az exportszubvenciók lefaragása miatt a kivitel ellehetetlenül, így az eddig jól eladható árualap is a belföldi piacon jelenik meg. A várhatóan tovább élesedő konkurenciaharc veszteségeket okoz a cégeknek, amit többen nem bírnak majd el. Mike Imre szerint idén a tavalyinál több sertéssel és 190 forintos felvásárlási árral számoltak. A jelenlegi konstrukcióban azonban hosszabb távon elképzelhető, hogy csak 160 forintot tudnak adni az élősertés kilójáért, ami a termelők számára elfogadhatatlan. Január végén már több helyről érkeztek a jelzések, hogy a sertéstartók pánikszerűen szabadulnának jószágaiktól és sokan inkább felszámolják állományukat. A támogatáscsökkentések hírének nyilvánosságra kerülése óta a termelők és a feldolgozók több fórumon is együtt próbálták rávenni az agrárkormányzatot a szubvenciók növelésére.

A sertéstartók az új szubvenciós rendszer következtében kialakult felvásárlási árakon keresztül azt az információt kapják, hogy aki csak teheti, hagyja abba a sertéstartást - állította az egyik szakmai fórumon Réfi Károly, a veszprémvarsányi Jó Barátság Vagyonkezelő Szövetkezet elnöke. A nagyban gazdálkodók ezt rövid távon nem teszik meg, de ha tartósan nem változik a helyzet, akkor ők is kénytelenek lesznek felszámolni állományukat - véli Réfi.

A termelők értetlenségét és kétségbeesését fokozza, hogy sokan közülük a második félévi emelkedő árak hatására jelentős fejlesztésekbe kezdtek, amelyek hitelterheit a megváltozott helyzetben nem lesznek képesek kitermelni, így tönkremennek.

Veszteségek

A húsipar a veszteségeit számolgatja és csökkenti a felvásárlási árakat. A még állami tulajdonú Ringa Húsipari Rt. a cég számításai szerint az 1995-ben elért 150-200 millió forint nyereség után idén 0,5 milliárd forintot veszít a szubvenció csökkentése miatt. Az exportárak nem veszik figyelembe a magyar közgazdasági viszonyokat - mondta ugyanezen a rendezvényen Marcali István, a társaság felvásárlási igazgatója. A költségtöbbletek viszont ugyanúgy sújtják őket is, ezért alkalmazkodniuk kell. Jelentős áremelésekre az első negyedévben nem sok esély van, a piac ilyenkor még az ünnepek utáni túltelítettségből, illetve a házi vágások okozta kereslethiányból próbál magához térni - mondta. Belső tartalékaik már nem nagyon vannak: a korábbi 2500-as dolgozói létszámot 1400-ra csökkentették, miközben 30 százalékkal növelték a termelést. Mivel a költségtöbbletek őket is sújtják, Marcali szerint nincs más lehetőség, csökkenteniük kell a felvásárlási árakat.

Ugyanezt teszi a 100 százalékban olasz tulajdonban lévő kaposvári Pini Hungary Rt. is. A cégtulajdonos, Pietro Pini szerint februárban a nagyüzemekből származó sertések árai 160, a kisüzemi sertéseké pedig 140 forintra süllyednek. Egy kilogramm élősertés előállításának tavalyi önköltsége 135 forint volt, idén pedig 160-175 forint között alakul majd, nyilvánvaló, hogy ez nem felel meg a termelőknek. Így a második félévre kiürülnek az ólak, azután pedig kezdődik minden elölről. Akkor azonban a sertéstartók már nehezebben mozdulnak majd, s a jelentős állami pénzekkel is támogatott tavalyi felfutást nem lehet majd megismételni, azaz kidobott pénzzé válik az állam elmúlt évi segítsége.