Tiszteld a szakszervezetet!

- üzenik svéd kollégáink

Svéd kollégák jártak nálunk vendégségben: Kent Karlsson megyei szakszervezeti elnök, Göran Nilsson, a Munkásképzési Szövetség oktatási igazgatója és Bo Ericsson népfőiskolai tanár. A delegáció tagjai részt vettek 1997. február 17- én, a Kossuth téren tartott demonstráción. Ezt követően beszélgettünk a vendégekkel, akiket elöljáróban arra kértünk, hogy értékeljék a képzés területén kialakított együttműködést.

- A közösen szervezett képzés keretében igyekszünk mindazokat a tapasztalatokat átadni, amit odahaza a szakszervezeti munkában szereztünk. Remélem, hogy az együttműködés meghozza a gyümölcsét - kezdte a beszélgetést Kent Karlsson kolléga, akit a továbbiakban arról faggattunk, hogy a demonstráció egyik szónokaként milyen benyomásokat szerzett rólunk.

- Nagyon mély és megrázó érzéseket váltott ki bennem a demonstráció. Benyomásaim szerint a magyar munkavállalók és a szakszervezeti mozgalom kezdi megérezni a szabadság ízét és saját erejét. Számomra azért van jelentősége ennek a felismerésnek, mert a kibontakoztatásában szerény szerepet magunk is vállaltunk. Jól látható, hogy Magyarországon egy szabad szakszervezeti mozgalom bontakozik ki és remélhetőleg ez a folyamat folytatódik a többi közép- és kelet-európai országban is. Személyes örömet éreztem, hogy kifejezhettem az együvé tartozásunkat, az erkölcsi támogatásunkat azokért a célokért, amelyeknek az eléréséért a szakszervezeti mozgalom újra egységesen lép fel.

Az együttműködés további lehetőségéről, esélyéről szólva svéd barátaink elmondták, hogy megítélésük szerint komoly előnye lehet a jövőben, ha a két fél folytatja egymás munkájának megismerését, a tapasztalatok kicserélését. Emlékeztettek arra, hogy a svédek mindig nagy tisztelettel viseltettek a magyarok iránt, 1956 után is sok menekült talált náluk menedéket. A szakszervezetek közötti jó együttműködés erősítheti a svéd-magyar kapcsolatokat is. Az udvarias, barátságos szavak meghallgatása után, arra kértük vendégeinket, hogy kritikai észrevételeiket, tanácsaikat is osszák meg olvasóinkkal. Az átfogóbb ismeretek hiányára hivatkozva persze kitértek a tanácsadás elől, de azért az otthoni tapasztalataikra utalva megjegyezték: a szakszervezeti mozgalom általában akkor sikeres, ha politikai küzdelmet is folytat. Ezt a küzdelmet egy szakszervezetekhez közel álló párt keretei között kell megvívni. Ha egy párt felvállalja az érdekvédelmi törekvéseket, akkor az támogatható a politikai hatalom megszerzésében és megtartásában.

Bo Andersen, aki az év során lebonyolított tanfolyam előadója volt, úgy ítélte meg, hogy magyar részről nem hiányzik a készség a további együttműködéshez. Szerinte az anyagi források is megteremthetők a további munkához. Bo “tanár úr" egyébként jól érezte magát a Kossuth téren “tanítványai" körében. - Nem szeretném azonban, ha olyan képzet alakulna ki, mintha a demonstráción megjelent harcos szellemiség az én munkám eredménye lenne. Meggyőződésem, hogy a szakszervezet iránti elkötelezettséget a tanfolyamok résztvevői magukkal hozták, s csak a készségek kifejlesztésében lehetett némi szerepem - hárította el a további kérdéseket.

Korunkban a tudás válik az első számú anyagi erővé és meghatározó hatalmi tényezővé - folytatta a megkezdett gondolatot Göran Nilsson. - Néha nagyon nehéz megtalálni azt az ellenfelet, aki ellen küzdeni kell. Esetenként csak mélyebb összefüggések megértésével lehet a valódi ellenfelet megnevezni. Ez is indokolja, hogy a gazdasági és politikai tisztánlátásunkat fejlesszük.

Valóban igy van, hagytuk helyben svéd kollégánk eszmefuttatását: a szekszárdi eset is azt példázza, hogy a szakszervezetnek a látható és a nem látható ellenfelekkel egyaránt fel kell venni a harcot. Mit üzennek a Húsos olvasóinak, tettük fel a kissé elkoptatott kérdést barátainknak, amelyre a beszélgetés jó légköre, a sikeres demonstráció hatása késztetett bennünket.

- Üzenjük a magyar munkavállalóknak - és a munkaadóknak is - hangzott a komoly felelet: tiszteld a szakszervezetet! Ne csak ellenfelet láss benne, hanem olyan erőforrást is, amely táplálja az ország felemelkedését. A szakszervezeti mozgalomnak túl kell tekinteni az országhatárokon - hangzott a folytatás. Habár nemzeti keretek között dolgozunk, összeköt bennünket egy általánosabb emberi törekvés, munkavállalói érdek. Túl a sikereken és kudarcokon, egyaránt bővíteni kell az együttműködés intézményi és személyes formáit. Mindnyájunk érdeke, hogy Közép- és Kelet-Európában a szakszervezeti mozgalom olyan irányba fejlődjék, hogy hozzájárulhasson az anyagi javak igazságos elosztását és egy szociális biztonságot teremtő társadalmi rendszer létrehozásához.