Egyesek megfelelnek, mások nem

Interjú Farkas Imrével, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatójával

- Évek óta beszélünk a húsipar válságáról. Véleménye szerint az 1999. esztendőben romlott, stagnált, vagy javult az ágazat helyzete? A húspiac évközi mélypontja után hogyan ítéli meg a jelenlegi helyzetet és a jövő évi kilátásokat?

- Piacgazdaságban természetes dolog, hogy a kihívásoknak egyes cégek meg tudnak felelni, mások nem. Különösen így van ez a húsipari szektorban. A húsipar eltér abban más ágazatoktól, hogy állami beavatkozás nélkül, önmaga belátása és ereje alapján nem képes minden akadályt elhárítani. Működését rendkívül módon befolyásolja a termelői háttér érdekeltsége, valamint a pozitív tartalmú állami támogatások mindenkori mértéke.

Az 1999. esztendő első felében a húsipar helyzete stagnált, bizonyos területeken romlott, a II. félévben az export erősödése következtében némi javulásról beszélhetünk. A még mindig gyenge belföldi fizetőképes kereslet az iparág egészét tekintve nem eredményezett érdemi fellendülést.

Borrendek a Zalahúsnál a Foodapesten (archív felv.)

Ami a jövő évi kilátásokat illeti, az ágazat a mainál többet vár belföldi fogyasztásban és exportban egyaránt, hiszen a magyar húsipar megfelelő nagyságrendű és a világ élvonalába tartozó feldolgozó kapacitással rendelkezik. A magyar húsipar produkálni tudja mindazt, amit a világ bármely országában ebben az iparban tudnak. További fellendülést akkor remélhetünk, ha látunk egy kiszámítható gazdaságpolitikát és tudjuk, hogy a kormányzatnak milyen elképzelései vannak a magyar élelmiszeriparral és azon belül a magyar húsiparral kapcsolatban.

Megjegyezni kívánom, változatlanul az a véleményem, hogy a magyar mezőgazdaság eltartóképessége sertésből nem 5 millió darabos, hanem ennek a többszöröse. A szarvasmarha állomány minden eddiginél alacsonyabb, annak ellenére, hogy gazdag legelőkkel rendelkezünk.

- Visszatekintve a kilencvenes évekre, a mai gondok mennyire vezethetők vissza a privatizációval létrejött tulajdonosi struktúrára, a külpiac változásaira, illetve az egymást váltó kormányok agrárpolitikájára?

-A húsipari privatizáció helyzete mindenki előtt ismert a szakmában. Voltak akik jól, voltak akik kevésbé jól oldották meg a feladatot. Az a véleményem, hogy a külpiaci változásoknak is meg tudnánk felelni, ha az egymást váltó kormányok hosszú távú gazdaságpolitikai elképzelésekkel támogatnák a magyar agrárgazdaságot.

- Mit tehetnének a munkáltatók és a munkavállalók közösen a szakma társadalmi presztízsének növeléséért, az ágazat érdekeinek az érvényesítéséért?

- Megítélésem szerint az eddigi magatartástól eltérően átgondolt, jó együttműködésre van szükség ahhoz, hogy érdekeinket, a szakma társadalmi presztízsét növelni tudjuk. Sajnos eddig még nem alakult ki ilyen együttműködés, pedig a közös fellépés - rá kell, hogy jöjjünk - az egyetlen célravezető eszköz az ipar számára.

- Milyen kihívásokat jelentenek az ágazatban tapasztalható nehézségek a ZALAHÚS működtetésében, fejlesztésében és a munkaügyi kapcsolatokban?

- A Zalahús Rt. mindazon fejlesztéseket el tudta végezni, amelyek a versenyképesség fenntartásához és a jövőbeni elképzeléseink megvalósításához szükségesek és indokoltak voltak. Működtetési nehézségeink sem a piaci, sem a munkahelyi kapcsolatok terén nincsenek.