Szakmai kihívások

Jó pénzért jó árut

Miközben az Európai Unió tagországaiban tombol a száj- és körömfájás, s egyre erősödik a társadalom félelme a BSE miatt, addig Magyarország mentes mindenféle járványtól, fertőzéstől. Az élelmiszerbiztonság kérdése a fogyasztók érdeklődésének középpontjába került. A hazai húsipar viszont új piaci szegmenseket célozhat meg az export tekintetében, persze csak akkor, ha az óvintézkedések nem sújtják a fertőzéstől mentes országokat is. Egyelőre sújtják, mert például az Egyesült Államok mindenféle behozatali tilalmat rendelt el a húsexporttal szemben, s az Európai Unió is elhárító intézkedéseket tett.

A fogyasztó diktál

Kapuvári József, s HDSZ elnöke

A magyar élelmiszeripar exportképessége csak akkor marad meg hosszú távon, ha a sok kistermelő, családi vállalkozó, akiket az agrárkormány jelenleg támogat, összefog és egységes termékminőséggel jelennek meg a piacon, mondta Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke.

Hiába termeltetnek húst, baromfit, gabonát, gyümölcsöt, ha a piaci értékesítés nem megoldott. Az élelmiszeriparban szinte mindenütt van túltermelés. S habár stratégiai terméknek számít az élelmiszer, akinek el lehetne adni, annak nincs pénze, aki pedig meg tudná fizetni, annak meg van belőle elég. Ez utóbbi piacokra csak megbízható, jó minőségű termékkel lehet betörni. A németek egyik idevágó megjegyzése: jó pénzért jó árut vár a fogyasztó.

A jó áru fogalmába már beletartozik az élelmiszerbiztonság is. Aki nem tudja rövid időn belül a termékéről igazolni, hogy milyen körülmények között jött létre, honnan az eredet, növény esetében milyen és mennyi műtrágyát használtak fel - az EU-ban azt is előírják, hogy mikor és mennyi műtrágyát szabad a gazdának felhasználnia -, milyen vetőmagot vetett és sorolhatnánk tovább, az hátrányba kerül. Aki nem tudja meggyőzően igazolni az egész folyamatot, láncot, annak gondjai támadnak a termék értékesítésekor.

Szakszervezeti szempontból is problémát jelent ez, hiszen a munkaerő leépítése a technológia fejlesztésével párhuzamosan növekszik. A német húsipar például ötezer munkahelyet veszített el az elmúlt évben, és 14 ezren rövidített munkaidőben dolgoznak. A rövidített munkaidő azt jelenti, hogy az állam fizeti ki a befizetett közös alapokból a teljes munkaidőt kiegészítő órabért, így csökkentik a cégek terheit.

Egyensúlyok

Budapesti utcakép 2001 tavaszán

Mi messze vagyunk ettől, sőt, a húsiparnak kell fizetnie minden terhet, ha fenn akar maradni. Az idei év első negyedében például nem lépett életbe az idei piacra jutási támogatás. Ez arra kényszerítette a cégeket, hogy visszafogják a termelésüket, kevesebb sertést vágjanak, ami a gazdákat is hátrányosan érintette. A támogatási rendszer meghirdetésének késése a cégeket nehéz helyzetbe hozta, ugyanis nem tudták a külpiaci tárgyalásaikat megfelelő pozícióból lefolytatni, késlekedtek az üzleti tervek elkészítésével, nem tudták mire készüljenek. S ez maga után vont elbocsátásokat is, például Pápán és a Pick Rt.-nél. Pedig nálunk még nem is volt járvány, BSE, persze reméljük, nem is lesz. Ha pedig a cégek nem tudják felvásárolni a sertést, akkor sérül az egész vertikum, felborul az egyensúly, és a befektetett milliók, ha nem is vesznek kárba, de nem lesz kellő hatékonyságú a befektetés.

Egy másik probléma a kereskedelmi láncokkal való kapcsolat. Az elnök hangsúlyozta, hogy a cégek a termékeik 60-65 százalékát a nagy áruházláncokon keresztül hozzák forgalomba. A láncok pedig igencsak kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a beszállítóikat. Az egész élelmiszervertikum mozgatása a láncokon keresztül történik, azok üzlet- és árpolitikáján múlik minden. Miközben a láncok fejlődnek, addig a húsipar nyeresége ágazati szinten nem érte el az 1 százalékot.

Nehéz a jövőt megjósolni, de annyi elmondható, hogy a húsiparban a minőségnek javulni kell a fogyasztók követelése nyomán. A magyar fogyasztó is tudni szeretné, mit vesz, mit eszik. Az élelmiszerbiztonság bizonyára növeli a költségeket is, amit a fogyasztó fog megfizetni. Bár nyugat-európai szakértők szerint, a csatlakozás után nem biztos, hogy szükségszerűen bekövetkezik egy árrobbanás. Az árak lassabban is kiegyenlítődhetnek. Ha a verseny nyitottá válik, a húsiparban is nagy változások várhatók. Az EU-ban külön vált a vágóhidak szövetsége, és külön a húsfeldolgozóké. Az ipar szerkezete is ennek megfelelően alakult, ugyanakkor a húsfeldolgozó cégeknél roppant méretű szakosodás zajlott és zajlik napjainkban is. S itt megint csak az üzletláncok a mozgató rugók, hiszen egy-egy üzemtől igen nagy mennyiséget vásárolnak bizonyos termékekből. Az üzletláncok ugyanis egy helyről szeretnek egy adott terméket beszerezni, s onnan teríteni az ország minden pontjára az árut. A húsiparnak tehát alkalmazkodnia kell a kereskedői igényekhez. Ez pedig nem nagyon kedvez a kis méreteknek. Kis méretekben csak a speciális igényeket lehet esetleg kielégíteni. A húsipar két szintre oszlik majd. A lakossági ellátást jelentő tömegtermelést a megfelelően szakosodott óriás vállalatok biztosítják, s egyes kistérségi, vagy egyedi igényeket a kisebb vállalkozások elégíthetik ki, amennyiben megtalálják a piacukat.

A vita etikája

A munka törvénykönyv módosításával kapcsolatban is szolgálhatunk új információkkal, jelentette ki az elnök. Nem tartja szerencsésnek, hogy az az ember - nevezetesen Pál Lajos - dolgozta ki a legvitatottabb módosító javaslatokat, s talán nem is véletlen, hogy ezen folyik a legélesebb vita a kormány és az érdekképviseletek között, aki az elmúlt években több multinacionális élelmiszeripari cégnek segített rosszabb helyzetbe hozni a munkavállalókat, keményebb kollektív szerződés megfogalmazásával. Talán nem is etikus, hogy egy elkötelezett, s nem független szakember képviseli az államot ebben a vitában.

Az Európai Unióban nem direktívák alapján szabályozzák a munkavállalók és a munkaadók viszonyát. A munkaadók jól szervezettek, miként a szakszervezetek is erősek, s közös párbeszéd révén alakítják ki a mindkét fél számára megnyugtató álláspontot, s kötik a megállapodásokat.

Magyarországon még nem elég erősek a szakszervezetek, ezen a helyzeten kell változtatni, mondta az elnök. Az EU egyébként egyetlen felvételre váró országtól sem kéri, hogy a szociális párbeszéd belső szabályozását igazítsa az EU direktívákhoz, amelyek csupán ajánlások, és nem kötelező érvényűek.