Csabai kolbász

A csabai kolbásznak hatalmas irodalma van. Dedinszky Gyula egykori békéscsabai helytörténész „A csabai kolbász” című összefoglaló munkájában arról írt, hogy 1859-ben az akkor mezővárosi rangú Békéscsabán 25 ezer sertést tartottak a házaknál. Kifejezetten a csabai kolbászról Fábry Károly, a Csabai élet című könyvében azt írta: ennek a nemes ételnek mindig ott a helye a reggelinél. Dedinszky mindehhez hozzátette, hogy a csabai kolbásznak szigorú értelemben vett pontos receptje nem volt, és nem is lehetett. Mert ezt a terméket akkortájt nem egy üzem gyártotta, mely következetsen igazodhatott volna a kapott előírásokhoz, hanem ez a kolbász ezer és ezer békéscsabai háztartásban készült.

A napjainkban, üzemi körülmények között előállított csabai kolbász, más néven a csabai vastag kolbász meghatározott alapanyagokból készül. Hivatalosan csak a Békéscsaba és Gyula területén belül készetett, fűszeres, paprikás kolbászféleséget lehet ezzel a névvel illetni. Egy híres hungarikumról van szó, amely immár az Európai Unió által földrajzi árujelzővel eredetvédett jellegzetes háziipari termék.

A csabai kolbász vörösesbarna színű, rúd alakú készítmény. A rudak átmérője 4-5 cm, hosszúságuk 45-50 cm lehet, bár erre nincs teljesen érvényes szabály. Kisebb méretű párokat is készítenek, azok átmérője 3,5-3,8 cm, hosszúságuk 25 cm. Szárítás, füstölés után a felülete száraz tapintású. Ha felvágjuk, a színe a paprikától jellemzően piros, jól látható hús-és szalonnaszemcsékből áll. 100 kg késztermékhez általában 135-140 kg sertéshúst, sertés hasi szalonnát használnak. Fűszerezéséhez 1,2-1,8 kg édes-nemes pirospaprikát és erős, úgynevezett rózsapaprikát, valamint fokhagymát, konyhasót és durvára őrölt köménymagot adagolnak. A hagyományos elkészítés szerint több fűszert a csabai kolbász nem tűr el. A csabai kolbász nagy és élő hagyományára épül Magyarország és egyben Európa egyik leglátogatottabb gasztronómiai rendezvénye, az évente közel százezer ember látogatta Csabai kolbászfesztivál.