A szociális partnerek a társadalom alapkövei

Interjú Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

Az elbocsátási hullám elkerülte a húsipari ágazatot, a gazdasági válság, az áfa-emelés, a fekete forgalmazás, az uniós belépéssel járó termékverseny megerősödése azonban negatívan érintette az iparágat. Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének (HDSZ) elnöke hangsúlyozta: az új kormány kigondolhat nagyszabású terveket, de a társadalom széles köre, benne a szakszervezetek közreműködése nélkül nem valósíthatja meg az elképzeléseit. Az elnök a közelmúltban újabb öt évre bizalmat kapott arra, hogy hazánk és az MSZOSZ képviseletében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban dolgozzon.

- Hogyan hatott a gazdasági válság a húsiparra? Milyen kihívások elé állította a szakszervezetet?

- Több iparágban jelentős számú elbocsátásokra kényszerültek a munkaadók, a húsiparban ez a tendencia nem jellemző. A negatív hatás azonban az ágazatot sem kerülte el, hiszen azzal, hogy nagyon sokan elveszítették munkahelyüket, visszaesett az élelmiszerfogyasztás. Igaz, a húsipar esetében nem mutat reális képet a statisztika, hiszen elég jelentős az úgynevezett feketeforgalmazás, szakmai becslések szerint elérheti a 30 százalékot is azoknak a hústermékeknek a mennyisége, amely számla nélkül kerül a boltokba, a vendéglátóhelyekre, illetve a konyhákba. Tény ugyanakkor, hogy a magyar húsiparra a rendszerváltás óta jellemző az úgynevezett feketegazdaság, mert nem történik szabályozottan a termelés, a húsáru piacra kerülése. Nagy csapást mért az ágazatra az áfa 25 százalékra emelése. Azt tapasztaljuk, hogy minél magasabb az áfa, annál nagyobb lendületet ad a feketeforgalmazásnak. Európai uniós csatlakozásunk negatív hozadéka, hogy a térségben megerősödött a termékverseny, amelynek következményeként olcsóbb lengyel és szlovák hús érkezik az országba.

- A májusban hivatalba lépett kormány egyik intézkedése szerint ezentúl a háztáji portákon nevelt állatok húsát a gazdák elvihetik az önkormányzati intézmények konyháira. Mi a probléma ezzel?

- Ez újabb csapás a még mindig több tízezer munkahelyet biztosító húsiparra, hiszen azt jelenti, hogy a legális, nagy forgalmazókat, mint amilyen a Pick, a Gyulai vagy a Pápai Húskombinát, szinte kizárja ebből a körből. Hol van itt akkor a piacgazdaság lényegét adó verseny? Nem vagyok a kis- és közepes vállalkozások ellen, mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe a piacgazdaságban, csak olyan érzésem van, hogy ismét a kkv-kat akarja a kormány helyzetbe hozni, úgy, hogy a nagyokat lenyomja, holott egyelőre a munkahelyek zömét az iparágban az utóbbiak adják.

- Az elmúlt hónapok azokat igazolják, akik azt prognosztizálták, hogy nehéz dolguk lesz a szakszervezeteknek, ha a Fidesz alakíthat kormányt a választások után. Milyennek látja a kormány és a szakszervezetek viszonyát? Az új helyzetben milyen érdekvédelmi stratégiára van szükség?

- Meglévő törvények sérültek azzal, hogy a kormány hosszú hónapokig nem hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, holott az Országgyűlés alig egy éve ellenszavazat nélkül szavazta meg az OÉT-ről szóló törvényt. Az új kormány hivatalba lépése óta a parlament elé beterjesztett törvényekről, törvénymódosításokról illett volna megkérdezni a szociális partnereket. Itt lehet persze nagyszabású terveket elfogadni, de ha ezekhez nem nyerik meg a társadalom teljes körének - beleértve a szakszervezeteket is - legalább a pozitív hozzáállását, akkor nagyon nehezen lehet valóra váltani az elképzeléseket. Úgy tűnik számomra, és ez nem tetszik nekem, mintha a kormány a szakszervezeteket és a munkáltatói szövetségeket is „civil vonulatként” kezelné. Azt mondják, hogy párbeszédet folytatnak a civil társadalommal, s ebbe a mintegy 60 ezer körüli civil szervezetet tartalmazó körbe beleértik a munkavállalók és munkaadók képviseleteit is. Holott az európai uniós gyakorlat szerint a szociális partnerek nem tartoznak a szorosan vett civil társadalomba, a munkáltatók és a szakszervezetek megkülönböztetett szerepet játszanak. Tény, hogy a civil szervezeteknek is fontos szerepük van egy társadalom életében, s Európa minden országában jelentős befolyással bírnak a politikára, a társadalomra, ugyanakkor a szociális partnerek a társadalom alapkövei. Mindazonáltal biztató jelnek tartom, hogy Orbán Viktor az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén úgy fogalmazott: a nemzeti együttműködés rendszerébe a szakszervezetek és a munkáltatók is benne vannak. Úgy vélem én is, hogy igen, ugyanúgy részei vagyunk, csak nem mindegy, hogy milyen súllyal.

- Használ a szakszervezetek elfogadottságának a Liga elnökének megismételt indítványa a szimpátiaszavazásra, amellyel a konföderációk támogatottságát mérnék fel?

- Nevetséges a rendszerváltás után húsz évvel ilyen javaslattal előállni. Egy szimpátiaszavazás ismét értelmetlen versenyre késztetné a szakszervezeteket, amikor a feltételek megváltoztak. Korábban már volt ilyen megmérettetés, akkor az MSZOSZ szerepelt a legjobban a hat konföderáció közül. Ma mások a társadalmi feltételek, értelmetlen lenne egy ilyen szavazás. Az a véleményem, hogy a szakszervezetek ereje az egységben van, érdekvédelmi tevékenységüket a tagdíjat fizető egyéni tagság legitimálja. A szavazatokért versengő szakszervezetek modellje nem elfogadható, inkább a kárukra van, hiszen megosztja a munkavállalókat. Új politikai környezet, új kormányunk van, korszakváltás, egy sokkal fiatalabb generáció került a hatalomba, s ha erre az a válasz, hogy megint beindítjuk a versengést, ez nem jó út, ennek valamennyien vesztesei lennénk.

- Az nem gyengíti a szakszervezetek erejét, hogy a munkavállalók érdekeit hat konföderáció igyekszik képviseli?

- A világ legnagyobb részében az a gyakorlat, hogy a közszférában és a magángazdaságban dolgozókat két tömb, két szakszervezeti szövetség fogja össze, de nemzeti szinten ezek is együtt kell, hogy működjenek. Sokkal könnyebben túljutnánk azokon a kihívásokon, amelyek a szakszervezeti mozgalom előtt állnak, ha jobb struktúrát sikerülne kialakítani. Erre azonban a jelenlegi hozzáállással nincs sok esély.

- Novemberben tisztújító kongresszust tart az MSZOSZ, amelynek tagszervezetei közé tartoznak a húsosok is. Úgy tudom, javaslatot dolgoztak ki a szövetség felépítésének, struktúrájának megváltoztatására. Mit javasolnak?

- Alapítóként kezdeményezünk, azt mondjuk, át kell alakítani a szövetség szervezeti felépítését, döntéshozatali struktúráját, mert a jelenlegi mechanizmus lassítja a döntések előkészítését, végrehajtását. Kisebb létszámú, de operatívabb, az eseményekre gyorsabban reagáló, döntéseket gyorsabban hozó, a szervezetet, az apparátust jól mozgató elnökségre van szükség, amelyben nagyobb mozgásteret kell adni a személyeknek. Arra törekszünk, hogy erősödjön az MSZOSZ munkájának minősége. Úgy ítéljük meg, hogy nincs szükség platformra, itthon nem is nézik jó szemmel, ha a szakszervezetek direktben politizálnak. Álláspontunk szerint az MSZOSZ-nek úgy kell alakítania a politikáját, hogy mindig tárgyalási pozícióban legyen, bármilyen színű is a hatalmon lévő kormány, s vezesse azt akár Orbán Viktor, akár más.

- Kongresszusi javaslataik között szerepel úgynevezett kötbér bevezetése. Erre miért van szükség, mi a célja?

- Nem vagyunk elégedettek az MSZOSZ égisze alatt megrendezett országos megmozdulások szervezettségi szintjével. Az MSZOSZ-nek sokkal nagyobb erőt kellene mutatnia, és szerintünk tudna is mutatni. Azokat a kollégáinkat bíráljuk, akik felvállalják ugyan, hogy mozgósítják tagságukat, de nem tesznek eleget maradéktalanul ennek a vállalásnak. Azt javasoljuk, hogy következménye legyen, ha egy akción nem vesznek részt annyian, mint ahány szervezett dolgozóval számolnak a megmozdulást szervezők.

- A kongresszus napirendjén tisztújítás is szerepel. Van jelöltjük az elnöki és alelnöki posztra?

- A HDSZ vezetése Pataky Péter jelenlegi elnököt és Hernádvölgyi Andrea alelnököt támogatja.

- Ön a közelmúltban további öt évre bizalmat kapott arra, hogy Magyarország és az MSZOSZ képviseletében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban dolgozzon. Tudja hasznosítani itthon a Brüsszelben szerzett tapasztalatait?

- Közgazdász, élelmiszeripari üzemmérnök vagyok. Képzettségemnél, irányultságomnál fogva gazdasági szekciókat választottam, munkaterületem a mezőgazdasági, vidékfejlesztési, környezetvédelmi, valamint a közgazdasági szekció. Mindkét területen szakmai jellegű információkhoz jutok, amelyeket eljuttatok az itthoni szakszervezeteknek. Igyekszem megkeresni azokat a pontokat a munkám során, amelyekről megfogalmazhatom a magyar érdekeket tükröző véleményem. Hazai egyeztetésre - az EGSZB szabályai és munkamódszere alapján - nincs lehetőségem. Munkámmal a döntéshozatali pozícióban lévőknek a háttérből tudok segíteni abban, hogy a szavazásokon esetenként érdekeinknek megfelelő döntések szülessenek. Az előző ciklusban egyébként azt tapasztaltam, hogy egy nemzetközi közösségben dolgozónak emberileg is el kell fogadtatnia magát, hogy a véleményére jobban odafigyeljenek. Diplomáciában a személyes elfogadottság legalább annyira fontos, mint maga a végzett munka.