Bizalmi helyzet

Szakszervezeti bizalmiak, főbizalmiak, vezető tisztségviselők beszéltek érdekvédelmi munkájukról, munkahelyi tapasztalataikról, hitvallásukról kommunikációs tréning keretében. Több mint érdekes, tanulságos és elgondolkodtató megállapítások hangoztak el, amelyeket alább megosztok a Húsos olvasóival.

A közösség embere

Érdekvédőnek valószínű születni kell, de mindenkire másként talál rá a feladat. Az elmondottak szerint a húsos szakszervezeti tisztségviselők között, van akit a bizalmi posztot betöltő édesapja indított el ezen a pályán, akad olyan kolléga, aki az elődjétől örökölte a megbízatást. Előfordult, hogy valakit a távollétében választottak bizalminak a munkatársai és a szomszéddal üzenték meg a hírt, hogy számítanak rá. Van, akit az alapszervezet vezetője „fedezett fel” és kérte tőle a feladat elvállalását. Ahogy azt a társas kapcsolatok kutatói is megállapítják, sokféle szempont határozza meg, hogy ki lesz az „embere” egy közösségnek, ezt látjuk a húsüzemi munkahelyeken is.

Bizalmi szerepkört ellátni nem mindig hálás feladat. A tréning résztvevői elmondták, hogy a tagtársak, munkatársak egy része úgy gondolja, hogy „mi nem csinálunk semmit”, az eredményekről azt hiszik, hogy azok maguktól jönnek. Kevesen látják, hogy egy bérmegállapodás, egy kollektív szerződés mögött mennyi munka van. - Három évre meg kellene szűnni a szakszervezetnek, hogy a hiányát mindenki belássa - jegyezte meg egy alapszervezeti vezető, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkahelyeken erősen meglazultak a személyes kapcsolatok. Valószínű emiatt is nagyon sikeresek a szakszervezet által szervezett családi napok, horgászversenyek, cégek közötti találkozók és kirándulások. A régi brigádmozgalom helyére nem léptek olyan formák, ami nagyobb vállalatoknál segítené a beilleszkedést, az emberséges munkahelyi légkör kialakulását.

A bizalminak sok esetben középvezetőkkel szemben kell a munkavállalók érdekeit képviselni. Ezen a téren mindenki rendelkezik jó és rossz tapasztalatokkal. Több kolléga is megerősítette, hogy a társaságoknál lévő középvezetők közül sokan a szakszervezetben „nevelődtek”, korábban bizalmiak voltak. Szerencsére találhatók köztük, akik ezt nem felejtették el, de akadnak olyanok is, akik minél magasabbra kapaszkodnak, annál inkább szembefordulnak a szakszervezettel. Más megközelítésben elhangzott a beszélgetésen az is, hogy az emberek őszinték, amivel néha visszaélnek, munkahelyi vezetők olyasmiket ígérnek, amit nem is teljesíthetnek.

Tenni másokért

A bizalmi számár nagy kihívást jelent, hogy a tagtársakkal megtalálja a megfelelő hangot, jó emberi kapcsolatot alakítson ki mindenkivel, és szót értsen a „nehéz emberekkel” is. A bizalom bizalmat szül, sokan azért lépnek be a szakszervezetbe, mert „te ott vagy” és „biztosan nem hagysz cserben”. Akadnak persze teljesíthetetlen elvárások is, gyakran azok részéről, akik egyébként nem is szakszervezeti tagok. Sokan azt hiszik - jegyezte meg egy téemkás bizalmi -, hogy mi egy bank vagyunk, ahova beteszik az emberek a pénzüket és kamatostul kapják vissza. Különösen a fiatal munkavállalók tájékozatlanok a szakszervezet szerepéről, főleg azok, akik csak átmeneti megoldásnak tekintik a húsüzemi munkahelyet, míg jobbat nem találnak. - A fiatalok azért nem jönnek közénk, mert nem vállalják a pofonokat - mondta valaki, de ennek az ellenkezőjére is akad példa. Az egyik cégnél tíz fiatal munkavállalóból nyolc tagja lesz a szakszervezetnek az első napon, később nehezebben jutnak elhatározásra. Abban azonban többen egyetértettek, hogy a nemzedékváltás felvet bizonyos kérdéseket az érdekvédelemben. Miként a cigány munkatársakkal való kapcsolatok is. - Nálunk a csontozóban már többségben van a kisebbség, de a szakszervezet nem érdekli őket - vetette fel az egyik bizalmi kolléga. A másik viszont büszkén mondta el, hogy a műszakjában rábízták az ott dolgozó cigány és színes bőrű kollégákat azzal, hogy „te biztosan segítesz nekik, ha kell”

A szakszervezeti tisztségviselő akkor tud eredményes munkát végezni - hangoztatták többen - ha jó a csapat, ha a bizalmiak segítik egymást és közösen lépnek fel, ha szükséges. Természetesen kellenek a sikerek, a kisebb-nagyobb eredmények, amelyek erősítik az elhivatottságot. Hiszen legtöbbször a bizalminak csak annyi a jutalma, hogy élvezheti a másokért végzett munka örömét. És ez bizony nem is kevés.