Az élelmiszer-ellátási lánc működésének hatékonysága

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2010. szeptember közepén közreadta álláspontját a az élelmiszer-ellátási lánc hatékony működéséről. Az Európai Bizottság kérésére készült dokumentum hangsúlyozza: az elmúlt évek során készített jelentések feltárták az élelmiszer-lánc működésének gyenge pontjait és hibáit. Az árak volatilitása, a spekuláció, a beszerzési ár alatti értékesítés, az átláthatatlanság, az illegális és versenyellenes gyakorlatok általánossá válása vagy az egyenlőtlen tárgyalási pozíciók mind olyan problémák, amelyek kihatnak az egész élelmiszeripari ágazat jövőjére, és veszélyeztetik az „európai mezőgazdasági modell” fennmaradását.

Dupla haszonrés

Az élelmiszer-ellátási lánc helyzete kiemelt kérdésként szerepel az Európai Bizottság szakpolitikai napirendjén. Az áringadozások és a láncon belüli kiegyenlítetlen erőviszonyok ártanak a fogyasztóknak és a termelőágazatnak. Az elmúlt években született elemzések és javaslatok sora ellenére továbbra is számos torzulás figyelhető meg. A megfelelő élelmiszer-ellátás biztosításán kívül a minőség is stratégiai jelentőségű kérdés; ezért mindenképpen megfelelő védelmet kell nyújtani a minőségjelzéssel ellátott termékek számára. Amennyiben az élelmiszer-ellátási láncban hatékonysági problémák lépnek fel, korlátozódhat a termékkínálat az egységes piacon, ami fenyegetné az európai mezőgazdasági modellt.

A nyersanyagok és a fogyasztási cikkek árai közötti eltérések irreális árstruktúrákhoz vezettek, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a hosszú távú kilátásokat az értéklánc tagjai, valamint az EU egész gazdasági és társadalmi rendje szempontjából. A kiskereskedelmi ágazat erősen koncentrált és jól szervezett, állandó nyomás alatt tartja az élelmiszerek fogyasztói árát. A nagy élelmiszer-ellátási láncok megtehetik ezt, mivel - bizonyos kereskedelmi gyakorlatoknak köszönhetően - haszonrésüket nemcsak a fogyasztóknál, hanem a szállítóknál is realizálják, ahogyan azt a mezőgazdasági termékárak robbanásszerű növekedése is megmutatta 2007-2008-ban. A „dupla haszonrés” technikáján alapuló kereskedelempolitikák súlyos problémákat okoznak a fogyasztóknak és a szállítóknak egyaránt.

Sürgősen szükség van olyan új konkrét intézkedésekre és eszközökre, amelyek hatékonyabbá teszik az európai élelmiszer-ellátási lánc működését. Alapvető változtatásokra van szükség, amelyekkel az ágazat fejlődése új irányt vehet. A főbb agrár-élelmiszeripari kihívások sikeres megválaszolása érdekében az EGSZB a termelés további diverzifikálását, az üzemek méretének növelése révén a költségek csökkentését és az értékesítési stratégiák javítását szorgalmazza.

Szabadpiaci szemlélet

Az EGSZB egyetért az élelmiszeripar versenyképességével kapcsolatban azzal, hogy jelenleg - a szabadpiaci szemlélettel összhangban - kizárólag a piac szabályozza a legfontosabb kérdést, tehát azt, hogy ki mekkora részt kap az értéktermelési láncból. Ez semmiképpen sem kielégítő, különösen azokra a gazdálkodókra nézve, akik a gyakran magasabb egységnyi költségek mellett egyre inkább csökkenő termelői árakkal szembesülnek, és erre rendszerint olyan lépésekkel kénytelenek válaszolni, amelyek ellentétesek az európai agrármodell céljaival. Mivel a 27 tagú EU-ban mindössze 15 üzletlánc ellenőrzi már az élelmiszerpiac 77%-át, az EGSZB úgy véli, hogy - az USA jelenlegi gyakorlatához hasonlóan - meg kellene vizsgálni, elegendő-e a versenyjog a piacot uraló struktúrák és a kétes szerződési gyakorlatok megakadályozására.

Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések nagy részét tagállami szinten már korábban is alkalmazták. Ezért meg kellene vizsgálni, hogy az egyes országok milyen megközelítést alkalmaztak ugyanarra a problémakörre, és a tagállamok által megvalósított kezdeményezések többsége milyen - gyakran jelentéktelen - eredményre vezetett. Ez a helyzet például az árfigyelő központok alkalmazásával vagy a helyes gyakorlatok kódexeinek bevezetésével, amelyek hatékony ellenőrzési és végrehajtási eszközök hiányában nem tudták visszaszorítani a visszaéléseket.

A mezőgazdaság korszerűsítéséről szóló francia törvény túlmutat a közleményen: kötelező szerződéses keretet határoz meg a mennyiségek és az árak tekintetében, előírja kötelező záradékok beépítését, kibővíti a szakmaközi szervezetek szerepét, valamint egyeztetési és szankciórendszert állít fel az esetleges konfliktusok megoldására.

A jogszabályokat az élelmiszer-ellátási lánc aktuális helyzetéhez kell igazítani. A tagállami és közösségi jogszabályokban végrehajtandó mélyreható változtatások mellett ki kell alakítani a lánc szereplői közti kapcsolatok új keretét, amely kedvez az együttműködésnek, az átláthatóságnak és a haszon igazságos elosztásának az értéklánc teljes hosszában. Az ágazat önszabályozását kötelező jellegű eszközök bevezetésével párhuzamosan kell ösztönözni.

Az európai jogalkotónak véget kellene vetni a fogyasztó megnyerésére szokásosan alkalmazott veszteséges értékesítésnek, és elemeznie kellene a forgalmazók saját márkáinak egyre nagyobb mértékű terjedése által a versenyre, a fogyasztó választására, valamint az EU-ban előállított minőségi termékek érvényesülésére gyakorolt hatást.

Árkülönbségek

A versenyszabályokat az egyes tagállamokban igen különböző módon alkalmazzák. Egy szakmaközi szervezet adott lépése más és más elbírálás alá esik, attól függően, hogy mely tagállamban mely illetékes nemzeti versenyhatóság vizsgálja az esetet. Számos országban az a tendencia, hogy büntetnek minden kínálatszabályozó kezdeményezést, amely a termelőágazat részéről érkezik. A helyzet nem új keletű; az Európai Versenyhatóságok Hálózatával való együttműködés szorosabbá tételére tett kísérletek ellenére nem sikerült hatékonyan összehangolni a versenyhatóságok tevékenységét.

A fogyasztó és termelő közötti kapcsolat olyan új modellje szükséges, amely kedvez a helyi piacoknak (kötelező minimumkvóták bevezetésének lehetőségével), és elősegíti a közvetítő kereskedők kiiktatását rövid ellátási láncok kialakításával és a „nulla kilométeren át szállított” termékek előnyben részesítésével. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene az arra irányuló termelői kezdeményezéseket, hogy a fogyasztókhoz közeledve törekedjenek az élelmiszerek értéktöbbletének növelésére, továbbá azok kulturális és regionális identitásbeli jellegzetességeinek megőrzésére.

Az Európai Bizottság jelenleg igen jelentős munkát folytat az élelmiszeripari termékek egységes piacának kialakítása érdekében. Ennek ellenére az egyes országok közötti nagy árkülönbségek közvetlen kapcsolatban vannak a vásárlóerő különböző szintjeivel. A 12 új EU-tagállam nemcsak, hogy nem éri utol a régebbieket, de lemaradásuk tovább is nő. Ezért van szükség arra, hogy az Európai Bizottság támogassa őket a különbségek mérséklése és az egységes piac megfelelő működése érdekében. Amennyiben nem fordul meg a trend, akkor a részesedésükből az új tagállamokban. További információ: http://www.eesc.europa.eu