HÚSOS 2010. XVIII. évfolyam 5.szám
KITEKINTÉS

A miénk!

Augusztus utolsó napjaiban befejeződött a szezon a HDSZ Siófok-Sóstói üdülőjében. A teljes elszámolás még nem zárult le, de az üdülőt bezártuk, a nyári örömöket szolgáló eszközök, berendezések, a kert, a vízpart őszi-téli álomba szenderült. Vigyáznunk kell rá a jövő évi szezonig. Sajnos keserű tapasztalata volt az idei nyárnak, hogy az üdülőt az odalátogatók nem mindig érzik a magukénak. Megtörtént, hogy a frissen elhelyezett faliórából eltűnt az elem, a hazautazók az újonnan érkezőkre való tekintet nélkül teleszemetelték a kertet, ott mosták a piszkos gépkocsijukat, a konyhában nyitva hagyták a vízcsapot, nem kapcsolták le a villanyt. Kellemetlen, anyagi károkat is okozó emlékei a nyárnak, amelyből egyébként csak a szépet szeretjük felidézni.

Az üdülő a miénk, a szakszervezeté! Talán ezért érzi úgy az üdülőért felelősséget viselő szakszervezeti vezetés, nem jó az, ha néhányan úgy gondolják, hogy a vízparti létesítmény nem megbecsülendő tulajdonunk.

Szezonzárás után, az üdültetés értékelése közben az emberben fölmerül a gondolat, hogy vajon érdemes-e a szakszervezetünknek támogatott üdültetést szervezni? Felvetődik a kérdés, hogy értékelik-e a szakszervezeti tagok az erőfeszítéseket, a kedvezményes nyaralásra költött pénzt. Tudja-e mindenki, hogy a sóstói vízparti üdülő nem állami -, nem vállalati tulajdon, nem is valami szocialista intézmény, hanem a szakszervezet saját tulajdona. Közvetlenül a magyar tenger partján, ideális környezetben. Mivel az üdülő a miénk, a szakszervezet saját forrásaiból működteti, és amennyire erejéből telik, igyekszik évről-évre javítani a környezeten, a feltételeken, a komfortérzeten, mindezt a pénzügyi megtérülés halvány reménye nélkül.

Az ingatlan megszerzésére szakszervezetünk komoly készpénz befektetést hajtott végre, abból a megfontolásból, hogy ha a kedvező vételi lehetőséget nem használjuk ki, az elkövetkező száz évben sem lesz a húsosoknak, de az egész élelmiszeripari szakszervezeti mozgalomnak sem annyi pénze, hogy közvetlenül a Balaton partján rendelkezzen ilyen méretű, több célra használható tulajdonnal. Az üdülő megvásárlása elsődlegesen azért történt, hogy tagjaink és családjaik könnyebben eljuthassanak a Balatonhoz. Még pedig szakszervezeti támogatással, hiszen ez piaci alapon sok ember számára Magyarországon ma már nehezen megfizethető.

Reméljük, hogy a „miénk” tudata megerősödik tagjainkban és a jövőben jobban vigyáz mindenki a saját tulajdonra.

Kapuvári József