Egy régi kollektív szerződés

Száz éves jubileumát ünnepli idén a húsipari szakszervezeti mozgalom. A kerek évforduló jó alkalmat kínál a visszatekintésre, a közös múlt érdekes, értékes, tanulságos emlékeinek a felelevenítésére. Számos irat, kordokumentum lappang a fiókok mélyén, amelyek megérnek egy pillantást, eltűnődést a régi időkről. Bezdán János, a Gyulai Húskombinát szakszervezeti tanácsának elnöke a választmány legutóbbi ülésén felhívást tett közzé, arra kérte a kollégákat, hogy az évforduló alkalmából gyűjtsék, mentsék, tegyék, hozzáférhetővé az érdekvédelem emlékeit. Tőle kapta meg a Húsos szerkesztősége a Gyulai Húsipari vállalat 1956. március 12-én megkötött üzemi kollektív szerződését, amelyből néhány érdekes elemet villantunk fel röviden.

A 28 oldal terjedelmű, nyolc fejezetből, 146 pontból álló, a korszak jegyeit magán viselő „üzemi kollektív szerződést” Juhász Gyula üzemi bizottsági elnök és Kolumbán József igazgató kötötte meg. A szerződést jóváhagyta és nyilvántartásba vette az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete és az Élelmiszeripari Minisztérium. Jól kivehető az iraton, hogy egy miniszterhelyettes jegyezte a szerződést. (Eszünkbe juthat, hogy mostanában mennyi figyelem jut a gyulai húsüzemre az agrártárcánál.)

Ma már kuriózum, hogy a „kollektív” első fejezete a népgazdasági tervteljesítésről szól, de a második fejezet már közvetlenül a munkabéreket és a normákat rögzíti. Pontosan leírja a fizikai dolgozókra érvényes bérkategóriákat. A műszaki állománynál bértételeket rögzítettek egy minisztériumi utasítás alapján. A forintban rögzített akkori havibérek (pl. művezető 1650 ft) legfeljebb euróban lenne ma elfogadható, a bérarányokról, a bérskáláról azonban érdekes tanulsággal szolgál. Természetesen felsorolják a rendszeres prémiumban részesülők körét és a bérfizetés rendjét is. Finom üzenete lehet, hogy az igazgató vállalta: „minden munkavállaló besorolásának és teljesítményének megfelelően az előírt fizetési napon a munkabérét pontosan és hiánytalanul megkapja.” A szakszervezet ugyanakkor vállalta az újonnan felvett munkavállalók besorolásának ellenőrzését. Továbbá az üzemi bizottság ellenőrizte a normák nyilvántartását, a béralap túlóra-felhasználását és vigyázott arra, hogy bérfizetéskor a dolgozók világos és érthető elszámolást kapjanak.

Külön fejezet részletezte a munkafegyelem kérdéseit, és versenyt hirdettek a „legfegyelmezettebb üzemrész” címért. A munkaügyi viták rendezésére működtették a vállalati egyeztető bizottságot. A korszakot jellemző buzgósággal az üzemi bizottság levélben értesítette a példás magatartású, illetve a munkafegyelem ellen vétők családját.

Húsz pontban sorolták fel a szakképzettség növelésével kapcsolatos teendőket és az érdekvédelem ellenőrizte, hogy a képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják-e a munkavállalókat. A cég pedig gondoskodott a műszaki szakkönyvek beszerzéséről.

A munkavédelem terén az igazgató vállalta, hogy biztosítja az előírt munka- és védőruhákat, amelyet pontosan rögzítettek, például a csontozóknak munkaruha, bakancs, PVC-kötény, sapka, trikó és köpeny járt, a küldöncnek pedig esőkabát, az éjjeliőrnek bunda. Az üzemi bizottság filmvetítéssel egybekötött munkavédelmi ankétokat szervezett és mozgósította a dolgozókat félévenként az orvosi vizsgálatra.

A szociális és munkásellátás kérdéseit illetően szó esett a szabadságolási ütemtervről, a vállalati üdülő felépítéséről, a napi egyszeri étkezésről, segélyezésről, az öltözőről, és arról is, hogy villanyégőt szerelnek be a sertésólba, mert a vágóhídi dolgozók a lámpa mellett nem tudják az állatot „kezelni”. Az üzemi bizottság ügyelt a konyha tisztaságára és az elkészített ételek minőségére, továbbá javaslatot tett az ingyenes üdültetésnél számításba jövő személyekre és megszervezte a beteglátogatást.

A kollektív szerződés tíz pontot szentelt a kulturális kérdéseknek (színjátszók, tánccsoport, zenekar, könyvtárfejlesztés, nyári kirándulás) és tizenhat pontban nevezett meg feladatokat a sportélet területén (szakosztályok működtetése, tekepálya építése, üzemi labdarúgó bajnokság, stb.). Az üzemi bizottság falitáblán népszerűsítette a sportmunkát és bevételes rendezvényt szervezett a sport támogatására.

Fél évszázad távlatából persze helyenként mosolyogtató ez a régi kollektív szerződés, más tekintetben pedig okot ad némi elgondolkodásra. Ezért érdemes elővenni ezeket a régi iratokat. Most az évforduló alkalmából és máskor is.

(A szerkesztőség várja az érdekes archív anyagokat, fotókat, visszaemlékezéseket az elmúlt száz évről.)